A Vásárhelyi Forgatag keretében vezetett sétára hívta kedden a Teleki Téka a marosvásárhelyieket a könyvtár épületébe, ahol az érdeklődők megismerkedhettek azokkal a helyiségekkel is, illetve azok történetével, ahová egyébként nincs bejárása a nagyközönségnek.
A hivatalosan hétfő este kezdődött, vasárnapig tartó Vásárhelyi Forgatag egyik rendezvénye a Tékaforgatag, amely idén is sétával indult.
Kovács Bányai Réka könyvtáros a Teleki Téka rejtett zugain vezette végig kedden délelőtt az érdeklődőket.
Az udvaron a nagy diófa alatt gyűlt össze a csoport, akik előbb az épület történetével ismerkedhettek meg, majd bejárták az épületet, a raktárokon kívül bementek azokba a termekbe, amely Teleki Sámuel életéhez, illetve a könyvtáralapításhoz is szorosan kötődnek.
Az egykori Fazakas, ma Borsos Tamás utca felőli épület, a Wesselényi-szárny valamikor 1770 körül épült, Wesselényi Kata építtette, akitől Bethlen Zsuzsanna, gróf Teleki Sámuel felesége örökölte. Teleki a negyvenezres gyűjteményét eleve közkönyvtárnak szánta, ezért sokat habozott, hogy hol legyen az elhelyezve. Végül Marosvásárhelyt választotta, ahol az eredeti épület mellé még egy épületszárnyat húzott, amit már indulásból úgy építtetett, hogy abba rendezi be a könyvtárat. Ahogy Bányai Réka mondta,
azon kevés régi könyvtárak közé tartozik a Teleki Téka, amely épületét már eredetileg is könyvtár számára hoztak létre.
A könyvtár körül nagy telek volt, két udvar is tartozott hozzá, az egyik udvar végében istállók és más gazdasági épületek működtek, ahol tehenet, lovat tartottak. Még a második világháború után, az '50-es évekből is maradt fenn olyan történet, hogy a Református Kollégium gyenge diákjainak megengedték, hogy egy-egy átmenő jegyért kitakarítsanak a lovak alatt.
A Wesselényi-szárny emeletre felvezető lépcsője részben a magyar címerrel díszített eredeti téglákkal van kirakva. Ott laktak a mindenkori könyvtárosok, illetve az államosítást követően a vidéki birtokaikról kitelepített arisztokrata családok.
A termek, mint minden más nagyobb főúri kastélyban a Teleki Tékában is egymásból nyílnak, az épület akár úgy is körbejárható lehetne.
Igaz, hogy az idők során egyes ajtókat befalaztak – tette hozzá a könyvtáros.
A Palota, vagy Freskós terem a reprezentációs terme volt egykor az épületnek. Most a freskók restaurálása folyamatos, ha elkészülnek vele, akkor újból azzá válik. Onnan a kis nappaliba lépett a társaság, amely most olvasóteremként működik, 6-8 személy számára biztosít kutatási lehetőséget. Ebben a teremben látható Gecse Dániel orvosdoktor és Teleki Sámuel portréja is. „Továbbmegyünk innen a kancellár dolgozószobájába" – vezetett Bányai Réka, aki bemutatta a „szegeletszobát", ahonnan a hálószoba nyílt, amely most a könyvtárosok irodahelyisége, munkahelye. Teleki egykori dolgozószobájában látható az egyetlen eredeti formájában megmaradt porcelánkályha, amely még a 19. század legelején készült és még mindig működőképes. A földszinten az ideiglenes kiállítóterem látható, ahol egykor a könyvtár bejárata volt. A Bolyai-emlékszoba után a nagy könyvtárterembe vezette a csoportot Bányai Réka. De mielőtt még oda beléptünk volna,
megmutatta a bejáratát annak a kis kamraszerű, sötét és szűk helyiségnek is, amit a könyvtár munkatársai egymás között úgy neveznek, hogy „Gemma lika".
Ennek az a története, hogy amikor az erdélyi arisztokratákat megfosztották a vidéki kastélyaiktól és birtokaiktól a városba költöztették őket, Teleki Gemma grófnő szüleivel ebben a kis kamrában lakott, ahol csak úgy fértek el, ha ő a szekrény tetején helyezkedett el és ott aludt. A grófnő, aki idős korában is ott árulta a virágot a Bolyai téren, szemben a Teleki Tékával, gyakran ellátogatott a Tékába – mesélte a könyvtáros. Hasonló vezetett sétát szerveznek a könyvtárban ma délelőtt 11 órától, csütörtökön 18 órától. Csütörtökön 11 órától pedig Németh-Jakab Imola segítségével hallássérülteknek nyílik lehetőség végiglátogatni e tereket