Egyre inkább belakja a város tereit az irodalom: a Kolozsváros – Irodalmi kalauz szerkesztői a kötetről
Kortárs írók, költők a kincses városhoz kötődő írásait tartalmazza a Kolozsváros – Irodalmi kalauz című kötet, amely nemrég látott napvilágot a Jelenkor Kiadónál. A könyv szerkesztőivel, Balázs Imre Józseffel és Daray Erzsébettel, valamint illusztrátorával, Bartos-Elekes Zsomborral beszélgettünk.
– Nemrég látott napvilágot a Jelenkor Kiadónál a Kolozsváros – Irodalmi kalauz című kötet, amelynek szerkesztői vagytok. A kortárs magyar irodalom elismert nagyjainak és kevésbé ismert, de tehetséges fiataljainak a műveiből közöl válogatást. Harminc szerző írásait tartalmazza, versek, novellák, regényrészletek sorakoznak egymás mellett, az összekötő kapocs értelemszerűen a helyszín, Kolozsvár. Mi volt a fő szerkesztői elv, milyen szempontok alapján válogattátok a szerzőket, szövegeket?
– Balázs Imre József: Mivel Daray Erzsébet alapötlete, amellyel megkeresett, az volt, hogy az irodalmi szövegek térképrészletek társaságában jelennek majd meg,
Ez máris olyasvalami, ami irodalmi szövegek esetében nem magától értetődő: sok olyan író, költő van, aki nem köti saját szövegeit beazonosítható, megnevezett helyekhez.
Bodor Ádámtól épp ezért kellett A börtön szaga című beszélgetőkönyvből részletet választani, mert a regényeiben, novelláiban nincsenek kolozsvári helyszínek. A másik szempont már menet közben, némi mérlegelés után alakult ki:
– Daray Erzsébet: Engem leginkább Bartos-Elekes Zsombornak Kolozsvár régi térképeiről szóló tanulmánya inspirált. Rádöbbentem, hogy a térképészek (a régiek kiváltképpen) valójában mesteri rajzolók, bizonyos értelemben képzőművészek. Precíz előírásokat követve a valóságot, ha úgy tetszik, az igazságot közvetítik számunkra. Ez művészet.
Az utóbbi időben több olyan jelentős mű született, ami megidézi Kolozsvárt. Elkezdett érdekelni, hogy kik és hogyan írnak a városról. Tudtam, hogy Balázs Imre József személyében olyan szerkesztőtársam lesz, aki megbízhatóan egészíti ki kedvenc szerzőim sorát olyanokkal, akik a kortárs magyar irodalmi életben megkerülhetetlenek.
– Kolozsvárt megannyi szempontból meg lehet közelíteni egy irodalmi szövegeket tartalmazó kötetben, született már kötet például a város ihlette versekből is, és a régebbi irodalmi szövegeket is gyűjtötték már össze egy könyvbe. Mennyiben hiánypótló, miben nyújt újat az olvasónak a most megjelent irodalmi kalauz, a kortárs irodalmi szövegeken keresztül történő megközelítés?
– B. I. J.: Természetesen átlapoztam a válogatás során a már megjelent Kolozsvár-könyveket és tematikus folyóiratszámokat. Izgalmasnak találtam, ahogy
Az irodalom egyre inkább belakja azokat a tereket is, amelyekhez korábban kevesebb kulturális jelentés kapcsolódott, ez mindenképp újdonság a könyvben. De ha valaki a Mátyás-szobrot, Farkas utcát, Jókai utcát keresi a könyvben, azokat is meg fogja találni.
– D. E.: A könyvben van egy játék: a térképek nézegetésétől eljutunk a szövegekig, illetve a szövegek olvasása a térképek tanulmányozására késztet.
– „Sokrétű, sokhangú, mégis egységes” – ezt is lehet olvasni a kötetről. Milyen tekintetben sokhangú és milyen tekintetben egységes?
– B. I. J.: A kötet legidősebb szerzője 1936-ban született, a legfiatalabb 1992-ben. A különbség több mint ötven év. Ennyi idő alatt rengeteget változik egy város. De a kötet mindegyik szerzője esetében éreztem a személyes kötődést, és legtöbbjüknél a személyesség felvállalását is, ez mindenképpen összekötő kapocs.
– D. E.: Egy szerzőtől több regény- és novellarészletet, verset válogattunk, ezek önmagukban is sokhangúak: Tompa Andrea Fejtől és lábtól narrátorai más hangon beszélnek, mint az Omerta karakterei, ugyanígy Vida Gábor Ahol az ő lelke és az Egy dadogás története vagy Visky Andrásnak a versei is sok hangot képviselnek.
Olyan írók, költők, akik földrajzilag és talán más értelemben is távol vannak egymástól, mintha sajátos közösséget alkotnának.
A Kolozsváros – Irodalmi kalauz című kötetet augusztus 22-én mutatják be a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Vallásszabadság Házában 18 órától. Albert Csilla és Dimény Áron, a Kolozsvári Állami Magyar színház művészei felolvasószínházi produkcióval készülnek erre az alkalomra a könyv szövegeiből. Bartos-Elekes Zsombor rövid térképtörténeti előadást tart a rendezvényen.
– Többek közt Kolozsváron született, de már nem itt élő vagy csak ideiglenesen a városban élő szerzők – Bodor Ádám, Szabó T. Anna, Tompa Andrea, Vida Gábor – szövegeit is tartalmazza a kötet. Szerkesztőként hogyan látjátok, mennyiben rajzolódik ki egy valamikori, ma már inkább emlékekben élő vagy irodalmi szövegekbe átörökített Kolozsvár-kép, és mennyiben rajzol képet a mai város lüktetéséről?
– B. I. J.:
Sokan mesélnek régi történeteket a könyvben, de a hangnem és a nyelv ezekben a szövegekben is olyan, ami megnyitja a múltat, nem elzárja a mai fiatal olvasó elől. A köznapisággal való barátságos viszony és a megélt tapasztalatok ebben segítenek. Vannak a könyvben olyan szerzők, akik felnőttként költöztek időlegesen Kolozsvárra – például Szálinger Balázs vagy Cserna-Szabó András. Szövegeiken átsüt a személyes tapasztalat. Ahogy a Térey Jánosén is, akinek a Káli holtak című regényének egy kulcsepizódja játszódik Kolozsváron, és elmesélte egyszer nekem, ahogy dokumentálódott ehhez a regényrészhez. Ő az a szerző a harminc közül, aki sajnos már nem érhette meg a könyv megjelenését.
– D. E.: A szövegekben egyértelműen jelen van a mai városnak a hangulata, illetve a múltból mindaz, ami fontos, ami nem feledhető, ami feldolgozásra vár. Mindemellett sok szerzőt foglalkoztat a változás, az átmenet egyik berendezkedésből a másikba, saját maguk megváltozott viszonya a várossal, és
– A kötet összeállításánál milyen mértékben volt meghatározó számotokra a személyesség kérdése?
– D. E.: A személyesség nálam majdhogynem alapfeltétel. Akkor tudok igazán jól dolgozni, ha vannak személyes motivációim, ha a munkámban benne van a lelkem is. Fontos volt számomra egy olyan könyvön dolgozni, ami közelebb hozza számomra azt a várost, ahová egyetemistaként kerültem, és ahol eleinte nagyon idegenül éreztem magam. Több mint húsz éve élek Kolozsváron, de nehezen találtam otthonra. Talán még most sem zárult le számomra ez a folyamat.
Egyébként az illusztrációkat a könyv egyik legfőbb erősségének tartom. Bartos-Elekes Zsombor alapos, precíz munkát végzett a térképek válogatásakor, jó érzékkel feleltette meg a tájékozódást egyformán segítő szöveget és térképrészleteket.
– A magyarországi kiadónál megjelent kiadvány mennyiben szól (egykori) kolozsváriaknak, a várost jól ismerőknek, illetve felkeltheti az élő város iránti érdeklődését azoknak is, akiknek nincsen személyes kötődésük a városhoz?
– B. I. J.: A magyarországi kiadónál való megjelenéstől remélem azt, hogy a könyv nemcsak Kolozsvárra, hanem a Kolozsvártól távolabb eső helyekre is eljut. Biztató jel, hogy a kötet a pesti bemutató időpontjában már beszerezhető volt Kolozsváron.
Kolozsvár jelen van a mentális térképeinken, az antológia nem tesz mást, mint hogy kivetíti, megfoghatóvá teszi ezt.
– D. E.: A könyv szerzői között sok a sikeres, magyar nyelvterületen, sőt külföldön is ismert író, költő. Kolozsvárhoz való kapcsolódásuk kihangsúlyozása jót tesz a város imázsának. Idén másoddiplomázom a földrajz kar turizmusföldrajz szakán. Úgy érzem, ez a könyv akár alternatív útikalauzként is felfogható. Egyre több turista igényli, hogy egy-egy városlátogatás során bővüljenek az úti céllal kapcsolatos ismeretei. Élményekre vágynak, amelyek az utazás után is megőrződnek számukra. A Kolozsváros könyv ilyen élményt nyújt: maradandót.
– A város tereit, utcáit, ikonikus épületeit és a város természeti környezetét megelevenítő verseket, regény- és novellarészleteket régi és új, a 17. századtól a jelenig terjedő időszakból származó várostérképrészletek illusztrálják. Hogyan, milyen szempontok mentén válogatta ki a képanyagot?
– Korábban már elkészültem egy Kolozsvár térképtörténetéről szóló, kiadatlan kézirattal, így már átláttam, hogy melyek a várost ábrázoló fontosabb térképek, amelyek egy adott korszak levegőjét leginkább felelevenítik, vagy sajátos érdekességet mutatnak be. Örülök, hogy Daray Erzsébet felkért arra, hogy válogassak térképeket a kötethez, így a korábbi kutatásom eredménye, ugyan zanzásítva, de szélesebb körben közkinccsé válik. Bekerült a kötetbe pár ismertebb, a világhálón is közzétett térkép, illetve pár kevésbé ismert példány is, amelyek a kolozsvári Cholnoky-térképtár, az egyetemi könyvtár vagy a budapesti Országos Széchényi Könyvtár térképtárának mélyén lapultak. Elsődleges szempont a szöveg illusztrálása volt, de emellett a kötetből kiolvasható a város térképeken megjelenített története is: az utószó és a kronologikus térképjegyzék segít ebben.
– Miként illeszkedik szervesen a képanyag a szöveganyaghoz? Mennyiben árnyalja, gazdagítja az illusztrációs anyag a szöveget?
– A térképrészlet kiválasztását szövegbeli konkrét mondatok ihlették. A képaláírás az utaló szövegrészlettel kezdődik, de tágabb értelemben több kapcsolódási pontot látok a szöveg és a térkép között. A térképbe kódolt információk felszíni rétegét könnyen kiolvashatja az olvasó, de biztatom őt, hogy böngéssze alaposabban a térképet, annak helyneveit, jeleit, hiszen nemcsak a térkép választásával, de a képkivágattal is mondanivalóm volt, amelyekhez csak szűkszavúan, a képaláírásban tudtam fogódzót adni. Alapszinten illusztráció, amelynek színvilága árnyalja az írást, de igazából bőven lehet benne találni háttérismereteket a szöveg teljesebb megértéséhez.
Hogyan ismerhető meg, fedezhető fel Erdély történelmi központja, a több felekezetnek és népnek otthont adó, öt nyelven is névváltozattal rendelkező Kolozsvár (latinul Claudiopolis, románul Cluj-Napoca, németül Klausenburg, jiddisül Kloyznburg)? Ez a kötet – a számos lehetséges megközelítés közül – izgalmas, egyedi utat kínál: a kortárs magyar irodalom elismert nagyjainak és kevésbé ismert, de tehetséges fiataljainak a műveiből közöl válogatást Bodor Ádámtól Szabó T. Annán, Térey Jánoson és Tompa Andreán át Vida Gáborig. A kötetben továbbá Szilágyi István, Szilágyi Júlia, Király László, Balla Zsófia, Szőcs Géza, Cselényi Béla, Visky András, Egyed Emese, Láng Zsolt, Kovács András Ferenc, Selyem Zsuzsa, Magyari Tivadar, Demény Péter, László Noémi, Cserna-Szabó András, Zágoni Balázs, Karácsonyi Zsolt, Szálinger Balázs, Szabó Róbert Csaba, Gerlóczy Márton, Szőcs Petra, Láng Orsolya, Horváth Benji, Visky Zsolt, André Ferenc írásai olvashatóak. A Kolozsvár tereit, utcáit, ikonikus épületeit és nem utolsósorban a város természeti környezetét megelevenítő verseket, regény- és novellarészleteket régi és új, a 17. századtól a jelenig terjedő időszakból származó várostérképrészletek illusztrálják.