Mindig van egy keskeny út Istenhez – Fesztiválmisszió a Tusványoson
Ha azt halljuk, hogy fesztivál, talán elsősorban a bulik, koncertek és a szórakozás jut eszünkbe, kevésbé a lelki rezzenések, a hit megélése. A Keskeny út ökumenikus fesztiválmissziós csoport viszont úgy gondolja, hogy mindenhol lehet egy keskeny út, amelyen elindulva közelebb kerülhetünk Istenhez.
A tábor közepében csendesedhettek el azok, akik a 30. Tusványoson felkeresték a Keskeny út missziós csoport „székhelyét”, és bár azt gondolnánk, hogy ilyenkor leginkább a szórakozásé a főszerep, a sátor mindennap megtelt, főként olyanokkal, akik az év többi részében kevésbé ülnek be a templom padjaiba. Ez is az egyik célja a Keskeny út ökumenikus fesztiválmissziós csoportnak, amelyet egyetemisták, papok és lelkészek alkotnak, és amely a magyarországi KözösPont Ifjúsági Misszió program mintájára jött létre tizenöt évvel ezelőtt.
„Egyszer egy teológus csendes napon beszélgettünk arról, hogy jó lenne egy fesztiválmissziót szervezni. Az volt ezzel a cél, hogy kicsit kilépjünk a megszokott környezetből, komfortzónánkból.
Mindenképp fiatalokkal szerettünk volna foglalkozni, mi is tizenöt évvel ezelőtt még fiatalabbak voltunk. Minden egyházközségnek, csoportosulásnak van ifjúsági tábora, ahová elvisszük saját fiataljainkat, akiknek úgymond már van egyfajta hitük és azt ott csiszolgatják, és mi a fesztiválmisszióval azt szerettük volna, hogy érjünk el olyan fiatalokat is, akik nem jutnak el ilyen táborokba vagy olyan helyekre, ahol a hitükkel foglalkoznak. Mert nemcsak azoknak van szükségük arra, hogy a lelkükkel foglalkozzanak, akik eljutnak ide, hanem mindenkinek. Ezért választottuk a fesztivált, mert oda sörözni, csajozni stb. megy mindenki, és ott is szükség van a jó hírre” – hangsúlyozta Bardócz Csaba ikafalvi református lelkész, a missziós csoport egyik alapítója.
A csoport nevét a Szentírásban lévő Hegyi beszédből vették. Úgy vélik, a széles út maga a fesztivál, a lehetőségeivel. „Azzal, hogy mi bent lakunk a fesztivál közepén, pontosan tudjuk azt, hogy ott minden megtörténik. Ezzel szemben mi azt a keskeny utat próbáljuk megmutatni, amely Isten felé vezet, mert meg vagyunk győződve róla, hogy a széles örömet okoz, de hosszú távon nem ez, ami célba vezet. Ezért neveztük el Keskeny útnak, mert ez az, ami Isten felé visz. Ezt a fesztiválon is fel kell vállalni, mert meg szeretnénk mutatni, hogy Istennel élni lehet és jó.”
A lelkész elmondta, tizenöt év távlatából nézve úgy látják, hogy ennek a missziónak igenis van értelme. Visszaemlékezett, hogy évekkel ezelőtt egy marosvásárhelyi baráti társaság ült be a sátor egyik előadására, némileg azzal a céllal, hogy ott provokáló kérdéseket szegezzenek az előadónak. Nagy meglepetésükre nem küldték el, hanem komolyan vették őket, így most már évről évre visszajárnak.
Azóta mindig visszatért a sátrunkba, idén is, ha rövid időre is, de amíg ott volt Tusványoson, bejött, meghallgatott egy előadást, aztán továbbállt. Eljegyzés is volt a sátrunkban, négy évvel ezelőtt, mert mindenképp egy olyan környezetben szerették volna megtartani, ahol Isten is jelen van. Nem mintha Tusványos többi részén nem volna jelen, de ez a Keskeny út sátor hangsúlyosan azért van, mert Rá próbálunk mutatni és Feléje próbáljuk terelni az embereket” – magyarázta Bardócz Csaba.
A sátorba betérők nem azok a fiatalok, akik az IKE-s (Ifjúsági Keresztyén Egyesület) vagy hasonló rendezvényeken is részt vesznek, hanem olyanok, akik a buli kedvéért érkeztek a fesztiválra. A református lelkész rámutatott, sokan ítélkeznek ezeken az fiatalokon, hogy hitetlenek, provokálnak és csak azért mennek, hogy balhét csináljanak, de nagyon sok olyan visszajelzést kapnak, hogy igenis ők is keresik Istent.
„Számukra az a fajta egyházi szolgálat, amikor jól kell viselkedni, egy órán keresztül csendben kell lenni és esetleg az istentisztelet után lehet a tiszteletessel vagy a plébánossal szót váltani, nem jön be.
Idén is volt olyan előadás, ahol az elengedésről volt szó, ott voltak ezek a fiatalok, és már nem is viccelődtek. Az egyik lelkipásztor arról is beszélt, hogy elsőszülött gyermekük négynaposan meghalt, és látszott, hogy mindenki átéli az ő fájdalmát. Ebből is látszik, hogy mindenkinek van lelke és érez, függetlenül attól, hogy buli van és sörözés, ezek a dolgok igenis megérintették a hallgatóságot. Ezért azt mondjuk, hogy van értelme.”
A Keskeny út sátrában mindennap fesztiválos áhítaton lehetett részt venni, tartottak gyerekfoglalkozásokat, és nagyon népszerűnek bizonyult a Láthatatlan színház, melynek során a részvevők „leoldották saruikat”, és egy olyan történeten vezették át őket, amely által megerősödtek abban, hogy küldetésük van, meghatározott céllal vannak a földön, és a nekik szánt feladatot csak ők tudják elvégezni.
A sátor programjában különböző előadásokat is hallgathattak az érdeklődők, amelyekre olyan előadókat hívtak meg, akik hitelesek és saját történeteiket mesélték el, saját tanúságtételeiket osztották meg a jelenlévőkkel. Többek között a Bonus Pásztor Alapítvány munkatársai Kozma Ferenc vezetésével a szenvedélybetegségek veszélyeiről beszéltek, Makkai Péter és társa tartott előadást, Dénes Előd és Dénes Katinka lelkész házaspár a család intézményéről, Fancsali Zsolt református lelkipásztor pedig a veszteségek megéléséről és feldolgozásáról osztotta meg gondolatait.
A sátor utolsó idei programpontja a Gyermekeink szemünk fénye címet kapta, ennek keretében Gui Angéla, aki jótékonysági események szervezője és Böjte Csaba ferences szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke tartott előadást, Bardócz Csaba, a Keskeny út sátor szervezőjének moderálásával. Szombat délelőtt, Orbán Viktor miniszterelnök beszéde alatt a tűző napon ülőknek a misszió munkatársai kalapokat osztottak, amelyeket az Erdélyi Református Egyházkerület támogatásával sikerült beszerezni.
Sokszor megkérdezik, hogy miért nem rakjuk ki az ilyen fiatalokat, de mi örülünk nekik, egyáltalán nem áll szándékunkban kidobni őket. És ha dönteni kellene, hogy kik maradjanak a sátorban, akkor mellettük döntenénk, nem azok mellett, akik amúgy is ott ülnek vasárnaponként a templom padjaiban, mert ez tényleg misszió, és elsősorban azokat szeretnénk elérni, akiket év közben nem lehet” – összegzett Bardócz Csaba.