Balogh Levente 2019. július 16., 10:13

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Azonban ez igencsak megtévesztő. Hiszen az, hogy jelen pillanatban éppen nincs viszonylag széles tömegbázissal rendelkező szélsőjobb román politikai alakulat, csupán egyetlen dolognak tudható be: hogy alapvetően még a magát legeuropéerebbnek hirdető párt is képes bármikor soviniszta húrokat pengetni. Különösen a magyar közösséget érintő ügyekben.

A régi, mainstream pártok – mint a PSD vagy a PNL – esetében ez közismert, de érdemes megemlíteni a mára az európai liberálisok üdvöskéjévé vált Dacian Cioloșt is, aki a szélsőségesen magyarellenes Vatra Românească ifjúsági tagozatából avanzsált főliberálissá: bár européerré és toleránssá fazonírozta magát, pártja, a PLUS és ő maga több ízben intézett kirohanást a magyar autonómiatörekvések ellen. Cioloș és a PLUS tehát rafináltan jár el, de van egy másik új alakulat, amely nyíltan felvállalta, hogy egyetlen doktrínája a büdös szájú magyarellenesség. Ez pedig nem más, mint a Traian Băsescu volt államfő fémjelezte Népi Mozgalom Párt.

Korábban is megemlékeztünk már e hasábokon arról, hogy a párt a magyarellenes uszítás mindenkori román csodafegyverét bevetve próbált a parlamenti küszöb fölé vergődni, miután közel egy évig valamennyi közvélemény-kutatás 5 százalék alatt mérte. És a módszer bejött, hiszen a májusi európai parlamenti választáson végül sikerült bejutniuk az uniós törvényhozásba. Eugen Tomac pártelnök – és persze a pártot a háttérből továbbra is mentoráló Băsescu – pedig a jelek szerint továbbra sem kíván lemondani a sikeresnek bizonyult eszközről: a párt minden egyes, a magyarokkal kapcsolatos ügyben agresszív harci pincsiként nyilvánul meg.

Most például a közigazgatási törvénykönyvet „jelentette fel” a nép ügyvédjénél, mondván: annak a magyar anyanyelvhasználatra vonatkozó passzusai sértik az alaptörvény azon kitételét, miszerint a román az ország hivatalos nyelve. Tomac állítása szerint az új jogszabály második hivatalos nyelvvé teszi a magyart Romániában, pedig hát a román nyelv az EU egyik hivatalos nyelve, így minden román állampolgárnak „megtiszteltetésnek” kellene éreznie, hogy beszélheti. Tomac és pártja már csak azért is megvetésre méltó, mert ő maga is kisebbségi sorba született Ukrajnában, ennek ellenére semmilyen empátiát nem képes a magyar kisebbség irányában mutatni. Saját nemzettársai ügyében eközben – amúgy dicséretesen – szót emelt annak kapcsán, hogy szülőhazájában fasiszta jellegű nyelvtörvénnyel próbálják ellehetetleníteni a kisebbségek – köztük a románok – anyanyelvhasználatát. Vagyis most egyértelműen kettős mércét alkalmaz. De ezen túlmenően is egyértelmű, hogy Tomac hazudik, mint a vízfolyás. Az általa „magyarbarátnak” mondott közigazgatási kódex ugyanis éppen hogy visszalépést jelent a kisebbségi jogok terén, hiszen azt rögzíti, hogy azokon a településeken, ahol húsz százalék alá süllyed a magyarok aránya, elveszítik az anyanyelvhasználat jogát. És hát az a helyzet, hogy csak szeretnénk, ha Tomac igazat mondana, amikor azt állítja: a magyar nyelv hivatalossá válik – ez lenne a természetes és normális állapot, hiszen mégiscsak 1,2 milliós őshonos közösségről van szó. De természetesen szó sincs erről. Ami pedig a román nyelv hivatalos státusát illeti, előfordulhat, hogy Tomac számára meglepetést jelent az az információ, hogy a magyar is ugyanúgy hivatalos nyelve az EU-nak, mint a román, használata pedig sem nagyobb, sem kisebb megtiszteltetést nem jelent, mint a románé. Egyszerűen csak a normalitást jelentené minden olyan vidéken, ahol a magyarok őshonosak és jelentős számban élnek. És nem sértené sem a román nyelv, sem a románok méltóságát.

Kíváncsian várjuk, hogyan dönt a nép ügyvédje Tomacék beadványa kapcsán. Ha ugyanis a soviniszta párt érveit elfogadva az ombudsman megtámadja az alkotmánybíróságon a közigazgatási törvényt, azzal ismét csak bebizonyosodna, amit már régóta tudunk, de a külföldi illetékesek nem akarnak tudomásul venni: hogy Románia bárminek nevezhető, de jogállamnak és a kisebbségek paradicsomának semmiképpen.