„Kizöldül” a nagyváradi katolikus püspöki palota: zöldenergiával fűtik és hűtik majd a felújított impozáns barokk épületet
Böcskei László megyés püspök és a felújításon dolgozó stáb képviselői épület- és kertbejáráson mutatták meg a nagyközönségnek, hol tartanak az impozáns palota és környezete helyreállítási munkálatai.
Szent László király és egy buldózer fogadja a nagyváradi római katolikus püspöki palota kertjébe a főkapun érkező látogatót, sehol a sokat koptatott, aszfaltozott sétányok, sehol a megszokott zöldövezet. A palota főhomlokzatának megújult része viszont biztatóan jelzi, hogy a 2017 végén elkezdett, Magyarország kormánya által közel 2 milliárd forinttal támogatott, teljes körű felújítási munkálatok jó ütemben zajlanak.
És ez a meggyőződésünk mindvégig megmaradt, amikor a püspökség meghívására szerdán délután a pincétől a padlásig bejártuk Délkelet-Európa legjelentősebb, legösszetettebb barokk műemlékét, amelyet 1948-ban úgy szálltak meg a kommunisták, hogy 24 órát adtak a püspökségnek a kiköltözésre, majd a görög polgárháború menekültjeit szállásolták el ott, később pedig, a 70-es években felújították, és a Körösvidéki Múzeumot helyezték el benne.
A katolikus egyház 2004-ben peres úton kapta vissza a palotát, amelyből tavaly ősszel költözött ki végleg a múzeum.
Mintegy nyolcvan-száz érdeklődő fogadta el a meghívást, és jött el a megújuló palota bejárására. Sajtósok és polgárok, szinte valamennyi generáció képviselői összegyűltek a gyönyörűen restaurált díszteremben, ahol még pótszékekre is szükség volt. Böcskei László megyés püspök köszöntőjében be is vallotta, nem számított ekkora érdeklődésre.
A püspök azt is előrebocsátotta, hogy ez nem csupán egyszeri alkalom: ahogy most meghívták a város polgárait az épület megszemlélésére, úgy a jövőben, a felújítás után sem zárják ki a nagyközönséget a palotából, amely
az egyházi hivatalokon kívül múzeumnak és más közösségi tereknek is otthont ad majd.
Kiemelte ugyanakkor, hogy „az épület most is él, működik, benne dolgoznak, laknak”, és párhuzamosan zajlanak a munkálatok. Utóbbi Böcskei László szerint olyan, mint egy kaland, mindig hoz meglepetéseket, minden héten újabb helyzetekkel szembesülnek, és keresik a legmegfelelőbb megoldásokat, mégpedig csapatként, amelyben a püspökség, a tervező és a kivitelező képviselői is helyet kapnak.
A munkálatok elmondása szerint menetrend szerint haladnak. A külső homlokzatfelújítás már 90 százalékban el is készült, becslések szerint három héten belül végeznek. Ez a nyílászárók cseréjét is magában foglalja, a külső ablakok 80 százalékát cserélték már ki. Mint megtudtuk, az eredeti, több mint 200 éves barokk ablakokból már csak három-négy maradt meg, a többi a 60-70-es években végzett felújítások során került a helyére, így nem jelent veszteséget a lecserélésük. (Az ablakok kapcsán amúgy érdekesség, hogy a váradi folklór úgy tartja: a palotának 365 ablaka van, így a püspök az év minden napján más ablakon nézhet ki, ha úgy tartja kedve. Ez azonban nincs így: az épület „csupán” 282 ablakkal rendelkezik).
A belső terekben is haladnak a munkálatok, a cél pedig az, hogy a restaurálás mellett 21. századi funkciók is bekerüljenek, lesz például lift is. De fontos szerepet kap a zöldszemlélet is,
geotermikus energiával fogják az épületet fűteni és hűteni, a környezettudatosság jegyében pedig az esővizet is összegyűjtik, és abból fogják locsolni az 5,5 hektáros kertet,
amelynek teljes körű átalakítása is zajlik a palotafelújítással párhuzamosan.
A prezentációt követően Matuz Zsolt projektvezető invitálta családias hangulatú sétára az érdeklődőket, akiknek a kíváncsisága legyőzött minden akadályt, és a bottal járó legidősebbek is felkapaszkodtak a padlásra, majd leereszkedtek a pincébe.
Az első emeleten első utunk abba a két helyiségbe vezetett, ahol viszonylag ép freskókat találtak a restaurátorok, figurális barokk alkotásokról van szó, nem egyházi témájúak. Az eredeti tervek szerint téli ebédlőnek készült helyiség Emődi Tamás építész szerint „messze a legizgalmasabb tér”, itt
hegyek, kikötők rajzolódtak ki a lebontott falrétegek alatt, a szomszédos helyiségben pedig kisebb, kevésbé jelentős freskók tengerparttal, csónakokkal rajzolódtak ki a restaurátorok előtt,
akik – mint Búzási Andrea restaurátor az érdeklődőknek elmondta – a tisztítási szakasz végén tartanak, konzerválták a feltárt felületeket.
Lapunknak Emődi Tamás elmondta, hogy igyekeznek majd eredeti formájukban megmutatni a festményeket. Búzási Andrea hozzátette ugyanakkor, hogy amikor a festésre kerül sor, a hiányzó figuratív részleteket nem egészítik ki, mivel nem állnak rendelkezésre az eredeti tervek, hanem könnyed, az eredeti festményen használthoz hasonló árnyalatú színréteggel egészítik ki a képet. Mindössze az általános és ismétlődő részleteket egészítik ki, mint a csíkokat vagy kereteket.
A két helyiségben láthattuk az eredeti parkettát is, amelyet szintén restaurálnak, ahol pedig nem élték túl az elmúlt hetven év viszontagságait, ott a pincében az egykor ott működő Vinalcool borászati cég által hátrahagyott tölgyfahordókból készül hasonló – az első példányokat meg is tekinthettük a szerdai bejáráson. Mint Matuz Zsolt elmondta – és meg is mutatta –: a négyzet alakú padlóburkoló elemek rendkívül jó minőségűek, a hordók kiváló alapanyagul szolgálnak – csak az a kár, hogy a dongák ívelt formája miatt nagy az anyagveszteség.
Amúgy a földszinten és az első emeleten kap majd helyet a múzeum, ami barokk kori időutazást kínál majd a betérőknek.
A püspökség a saját gyűjteményét állítja ki, festményeket, szobrokat, textíliákat, amelyek között még 16. századi műtárgy is akad.
Ezek korábban a püspöki palota különböző irodáit, termeit díszítették. Mint Emődi Tamás hangsúlyozta, nem kell máshonnan kölcsön kérniük kiállítási tárgyakat, nem is áll elég helyiség a rendelkezésükre, hogy mindent kiállítsanak, ami a birtokukban van, így az állandó tárlatok anyagát is cserélik majd bizonyos időközönként.
A második emeleten is gőzerővel zajlanak a felújítási munkálatok. Itt kevésbé látványosak a belső terek, egyetlen barokk elem sincs – és nem azért, mert esetleg megsemmisültek volna, hanem azért, mert nem is voltak. Ezt a szintet ugyanis eredetileg a papi szeminárium befogadására szánták, de mivel végül ez a közelben saját épületet kapott, ezt a szárnyat vélhetően nem is használták. Az ottani helyiségeket most vendégszobákká alakítják. Ez viszont óriási munkát jelent, mivel minden egyes helyiségben fürdőszobát kell kialakítani. Itt szállásolják majd el amúgy a közösségi térben kialakítandó konferenciateremben megszervezett vagy más eseményre érkezőket.
Ugyanakkor Böcskei László bejelentette, a közelben található volt szemináriumi épületben a magyar kormány támogatásával zarándokházat alakítanak ki, amelyben mintegy negyven zarándokot tudnak majd elszállásolni.
Az épületbejárás ezt követően a padlás megtekintésével folytatódott. Az érdeklődőknek egy szűk lépcsőn libasorban kellett fölkapaszkodniuk a tetőtérbe, ahol a tetőt tartó impozáns, 3300 négyzetméteres, barokk stílusú fedélszék gerendái között megfigyelhették, hogy a masszív gerendák többsége jól bírta a gyűrődést, így csupán néhányat kellett kicserélni.
A gerendák közt látható a díszterem kupolájának a teteje is, ami az egész épület egyik legbonyolultabb struktúrája.
A padláson egyébként már csak azért is biztonságos a közlekedés, mert a 70-es évekbeli felújítás során betonpadlózatot kapott, ami a jövőben is érintetlenül marad.
Amúgy nem ez az egyetlen olyan, a múlt század második felében végzett beavatkozás az épületen, ami jó szolgálatot tesz: ez a helyzet azokkal a csatornákkal is, amelyeket az épületgépészeti elemek és a különböző vezetékek számára alakítottak ki. De a restaurálás során persze ez utóbbiak is megújulnak, szintén a 21. századi igényeknek megfelelően. A palota legmagasabb pontjának megtekintése és bemutatása után a másik véglet következett: a látogatók „alászálltak” az épület alagsorába, ahol annak idején a püspökség hatalmas borospincéje működött. És ahol a kommunizmus évtizedeiben a Vinalcool is tárolta a borait.
A pince klímáját jól jelzi, hogy a júliusi melegben fülledtté vált folyosóról a küszöböt átlépve azonnal, már a lépcsősor tetején megcsapja az embert a nemes nedűk tárolását elősegítő, hűvös levegő.
Itt Matuz Zsolt elmondta, hogy mintegy két hónapba telt, amíg sikerült kivinni az összes ott maradt hordót, amelyekből a parkett készül. Mutatóban – jelzendő a helyiség eredeti funkcióját – ott maradt ugyanakkor három hatalmas, több száz, illetve ezer literes hordó. A menedzser azt is elárulta, a letapasztaltabb szakik is meglepődtek, milyen építészeti elemek vannak a pincében is. A pincerendszer – amelynek méretét talán úgy érzékeltethetjük a legjobban, ha elmondjuk: akár autóval is végig lehetne hajtani rajta – felújításával amúgy a tisztítás után egyelőre leálltak, mert nem képezi a folyamatban lévő projekt részét, egy későbbi beruházás tárgya lesz, a hatalmas felület hasznosítására pedig várják az ötleteket, nekik is „van egy zsákkal”.
A séta aztán a pince túlsó végében folytatódott – de ez már az átvezetés volt a következő helyszín, a palota kertje felé. Annak meglátogatása előtt azonban még
az 5,5 hektáros kert felújítási munkálatait irányító francia kertész, Beaudet Tancred tartott rövid, vetítéses ismertetőt arról, hogyan zajlik a folyamat.
{P11}
Amúgy maga Beaudet Tancred is említésre méltó figura: mint kiderült, Franciaországban egy olyan társaság munkatársaként dolgozik, amely középkori jellegű céhként működik. Ez például azt jelenti, hogy hét évig csak inasnak minősülnek az ott dolgozó kertészek, majd miután „felszabadultak”, kötelesek Franciaország különböző vidékein, majd egy évig külföldön is dolgozni. Így került a Kárpát-medencébe: először egy Székesfehérvár melletti Károlyi-kastély kertjének a rekonstrukcióján dolgozott, ott ismerkedett meg egy váradi botanikussal, aki fölvetette, hogy vállalja el a püspöki palota kertjének a felújítását is. Ő igent mondott – így február óta ő irányítja a kertépítést. Ahhoz pedig, hogy szót értsen a váradiakkal, heti egy magyar-, illetve románórát is vesz.
A francia szakember elmondta, két nagyobb egységet alakítanak ki:
a palota mögött barokk park, az oldalánál fekvő területen pedig táj jellegű kert kap majd helyet.
{P12}
A kertben – ha már a püspöki palota és a bazilika mellett lesz – többek között a Bibliában szereplő növények kapnak majd helyet, de kialakítanak egy, a középkori kolostorok kertjeit idéző részt is, amelybe fűszer- és gyógynövényeket ültetnek. Ez azonban még odébb van: eddig a sövényeket és a tuják egy részét távolították el, illetve ültették át, hogy a palota főhomlokzata előtt nagyobb teret alakítsanak ki, illetve a helyükön maradt fákat és bokrokat megnyírták, hogy jobb legyen a rálátás az épületekre.
A palota előtt álló legendás magnóliafák, amelyekhez a tavaszi virágzáskor váradiak – és nemcsak – ezrei zarándokolnak el, természetesen a helyükön maradnak, de ezeket is rendbe teszik.
Megújul a palota mögötti amfiteátrum is, ez már Matuz Zsolt szerint két hét múlva készen is lesz. Lényeges újítás, hogy a nyolcvanas években megépített elődjétől eltérően a háttérben nem a barokk kort imitáló oszlopok lesznek, hanem sövény, így sokkal barátságosabb képet fog nyújtani. A főhomlokzat előtt lezárult séta végén pedig Böcskei László bejelentette, legközelebb az augusztusban esedékes családi napon lehet belépni a püspöki palota kertjébe, és ha minden jól alakul, szeptemberre már elkészül a főhomlokzat előtti tér.