Móricz Zsigmondra emlékeznek – irodalmi esemény Szatmárban az író születésének 140. évfordulóján

Kiss Judit 2019. július 05., 08:20

Irodalmi tanácskozást, megemlékezést tartanak a hétvégén a történelmi Szatmár megye három településén Móricz Zsigmond születésének 140. évfordulója alkalmából. A rendezvény kapcsán a főszervező EMKE főtanácsosa, Muzsnay Árpád beszélt a Krónikának.

Móricz Zsigmond szobra az író szülőfalujában, Tiszacsécsén Fotó: magyartelepulesek.hu

Móricz Zsigmond születésének 140. évfordulóján megemlékezéssel egybekötött kétnapos irodalmi tanácskozást tartanak pénteken és szombaton a történelmi Szatmár megye három településén: az író szülőfalujában, a magyarországi Tiszacsécsén, valamint Szatmárnémetiben és a Szatmár megyei Börvelyben. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) magyarországi társszervezőkkel együtt emlékezik meg a 20. század magyar irodalmának jeles alkotójáról.

Az ízig-vérig szatmári író

„Tíz évvel ezelőtt, Móricz születésének 130. évfordulóján szerveztünk legutóbb megemlékezést, de az író jelentőségével foglalkoztunk más alkalmakkal is: Ady kapcsán és a Protestantizmus és a magyar kultúra című tanácskozásunk keretében is. Móricz ennek a vidéknek a szülöttje, figyelemre méltó az itteni kultusza” – mondta el a Krónika megkeresésére Muzsnay Árpád főszervező, az EMKE főtanácsosa. Rámutatott, az író szülőfaluja, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszacsécse a történelmi Szatmár egyik legtávolabbi kis faluja, Szatmárcseke szomszédságában található, ahol Kölcsey nyugszik, és összekötöttük az író szülőföldjét a szatmári tanácskozással és Börvellyel, ahol elevenen él Móricz kultusza: a múlt század elején népdalgyűjtő körúton itt is járt, később riportot írt a vidékről.

A börvelyiek örülnek, hogy szobrot állíthattak Móricznak 2012-ben, és azóta is ápolják az emlékét.

Az író Szatmárhoz is kötődik, mert a Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai című monográfiájában ő írta a vidékről szóló néprajzi részt. Ezért kicsit párhuzamot szoktam vonni Móricz és Kölcsey Ferenc között. Utóbbi A szatmári adózó nép állapotáról című írásában mély tanúbizonyságot tett arról, hogy mennyire ismeri Szatmár vármegye településeit, lakosságát, problémáit. Ugyanez elmondható Móriczról is, aki ízig-vérig szatmári volt, népdalgyűjtő körútjain bejárta a vármegye minden, magyarok lakta települését” – mutatott rá Muzsnay. Kitért arra is, megadatott neki a szerencse, hogy a múlt század hetvenes éveiben még találkozhatott olyan emberekkel, akik akár prototípusai is lehettek volna a Móricz-novellák szereplőinek.

„Ismerjék meg más
nemzetiségűek is”

A kétnapos rendezvényen több irodalmi tanácskozást szerveznek, több magyarországi szakember, valamint Egyed Emese, Kereskényi Sándor, Szabó Zsolt, Végh Balázs Béla erdélyi irodalomtörténészek beszélnek a móriczi életműről, román nyelvű előadást tart Pop Felician költő, műfordító, akinek szakterülete a magyar irodalom.

Végh Balázs Béla egyike azoknak, akik éltetik Móricz börvelyi kultuszát, most az író zsoltárfordításairól tart előadást Az isten gondot visel címmel.

Muzsnay kiemelte Mile Lajos irodalmárnak, kolozsvári magyar főkonzulnak Adyról és Móriczról szóló, „Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz…” című előadását. Régi vesszőparipám, hogy irodalmi tanácskozásainkon nyitnunk kell a románság felé, mert hiába tudjuk és állítjuk, hogy felbecsülhetetlen értékeink vannak, ha ezeket nem ismeri, becsüli a velünk élő másik nemzetiség. Egyébként Ady, Dsida Jenő és Markovics Rodion esetében felmerül, amit a két világháború közti időszak erdélyi magyar írói és magyarul tudó román írói is hangoztattak, hogy a két kultúrának föltétlenül meg kell keresni és hangsúlyozni kell a kapcsolódási pontjait. Móricznak jó pár regénye le van fordítva románra”– mondta az EMKE főtanácsosa. Kitért arra is, Pop Felician doktoriját is a két nép kulturális kapcsolatairól írta, ő fog beszélni erről a rendezvényen.

Szilágyi Zsófia, aki pillanatnyilag a legszakavatottabb Móricz-kutató, szintén beszél a rendezvényen, Rácz Magdolna néprajzkutató pedig az író népdalgyűjtő körútjáról értekezik.

Pénteken Tiszacsécsén tartanak koszorúzással egybekötött megemlékezést az író emlékháza előtti szobornál, valamint a helységben kialakított gyönyörű Móricz-kertben. Szombaton (Szatmárnémetiben a Láncos templom szomszédságában található Kálvineumban folytatódik az író 21. századi időszerűségét elemző, Móricz Zsigmond 2019-ben című tanácskozás. 

A programsorozat Börvelyben zárul az író szobra előtt tartandó emlékezéssel, koszorúzással. A rendezvény a magyar–magyar kulturális kapcsolatok területén létrehozott együttműködésnek köszönhetően Szatmár és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye önkormányzatának összefogásával, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával, az EMKE szervezésében, számos civil és egyházi szervezet közreműködésével jön létre.


Móricz Zsigmond
(Tiszacsécse, 1879. július 2. – Budapest, Józsefváros, 1942. szeptember 5.) író, újságíró, szerkesztő a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja. Jelentősége a regény- és novellairodalomban csaknem olyan méretű és olyan hatású, mint Adyé a költészetben. Elbeszélő művészete mellett a magyar drámairodalom megújítója. Főbb szépprózai művei: Sárarany, Az Isten háta mögött, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Úri muri, Rokonok, A boldog ember.