Egy székelyudvarhelyi lány, aki rekordokat gurít. Tizenhat éves, kinőtte az országos szintet, hétszeres román bowlingbajnok. A Székelyudvarhelyi Septimia SK tagjaként idén mindent megnyert, ráadásul a csapattal feljutottak a Szuperligába. A sportágról, a mindennapokról, az új kihívásokról beszélgettünk Soós Dórával. Csodavilág,
– Mikor, hogyan ismerkedtél meg ezzel a sportággal?
– A szüleim jártak bowlingozni, és folyamatosan kérleltem őket, hogy hadd gurítsak én is egyet-kettőt. Addig ment ez, míg egyszer elvittek magukkal, ott pedig a mostani edzőm, Karamán Géza rögtön arra kért, hogy amikor lehet, menjek még, tanuljam meg a sportág alapjait. Tizenegy éves voltam, öt évvel ezelőtt történt mindez. Pár foglalkozás után Géza elmondta:
– Két évre rá, tizenhárom évesen pedig országos bajnok lettél.
– Akkor nem is tudatosult bennem, hogy ez az egész mi is. Nekem még az egész a játékot jelentette. Nem fogtam fel, hogy azért vagyok a pálya mellett, neveznek a versenyekre, hogy fejlődjek, hiszen legjobban így kapod meg a kellő löketet.
– Mikor volt az, hogy érezted, ez biza már nem játék?
– Játék volt, de mindig úgy éreztem, hogy teljesítenem kell. Minél többet kihozni magamból, az volt a lényeg.
– Úgy belejöttél, hogy azóta csak nyered a versenyeket. Hétszeres országos bajnok vagy, ebből öt címet az ifjúságiak között nyertél, tavaly a felnőtteknél párosban, idén pedig egyéniben is aranyérmes lettél.
– Ég és föld a különbség, hogy milyen játékos voltam, amikor először lettem aranyérmes, illetve most hol tartok. Főleg a hozzáállás tekintetében. Az elején egy héten egyszer edzettem, most már amikor egy versenyre készülünk, kétnaponta tréningek vannak. A csendes időszakban is legalább heti kétszer edzünk.
– A bowlingban pontokban mérik a fejlődést. Mi a rekordod?
– Tavaly dobtam meg a 268-at. Amikor elkezdtem, akkor a 130-as szinten voltam. Folyamatosan azért ment a harc, hogy azt átlépjem. Megvolt a százas plusz, de időnek kellett eltelnie, hogy ezen túllépjek.
– Mikor lesz meg a maximális, a 300?
– Minden játékosnak ez a célja. Volt, hogy nagyon közel voltam, úgy alakult a játszma, hogy meglehetett volna, aztán valami rendre becsúszik. Van, hogy érzem, minden egyben van, tökéletesen megy minden, aztán bejön egy rontás. Mert elbízod magad. Na de nem kell ennyire előrefutni, most a cél a 269. Vagyis hogy megdöntsem az egyéni rekordomat.
– A felnőtt országos bajnoki cím mit jelent számodra?
– Nagyon sokat. Eddig úgy voltam, hogy húznom kellett, hogy az ifik között megvédjem a címemet. Tavaly versenyeztem először mindkét színtéren, akkor a felnőttek között bronzérmes lettem.
– Jó évad volt, hiszen az egyéni elismerések mellett a Székelyudvarhelyi Septimia Sport Klub csapatával feljutottatok a Szuperligába. Mennyivel másabb az egyéni diadal, mint a csapatverseny?
– Valóban, én is hozzájárultam ahhoz, hogy a klub jövőre a legjobbak között szerepeljen, összességében kétszázas feletti átlagom volt. Igaz, én nem leszek ott a Szuperligában, mivel egy cserediákprogram révén egy évet az Egyesült Államokban töltök. Visszatérve, másabb is, meg nem is. Van, amikor a csapatküzdelmeknél az ellenfelek között van olyan, akit mindenképp le akarok győzni, akkor ott is egyéniben gondolkodom. De más, amikor a klubnak gyűjtöd a pontokat, egymást segítjük, biztatjuk. Ez pedig nagyon sokat jelent.
– Az eddigiek alapján úgy érzem, ebben a sportágban sok minden fejben dől el. Pedig a kezeddel gurítod el a golyót.
– A testtartástól, a vállaid mozgásától, minden kicsi millimétertől függ az egész. Lehet, hogy ez külső szemmel nem látszik. Persze nem csupán fejben dől el az egész, de a nagyobb része igen.
Ember vagy, kicsit megremeg a kezed, a vállad elmozdul, rosszul lépsz, a golyó pedig nem ott megy, ahol tarolnia kellene. Ki kell kapcsolnod mindent, tiszta fejjel kell játszani. Nekem ez megy. Mindegy, hogy a suliban, otthon valami nem úgy történt, ahogy szerettem volna, amikor lejövök a bowlingpályára, akkor megszűnik minden, és csak ez van.
– Versenyeken is így történik?
– Igen, ez az egyik erényem, hogy amit el szeretnék érni, arra nagyon rá tudok koncentrálni. Ha éppen a bowlingról van szó, akkor arra, amikor valami vizsgát írunk, akkor arra.
– Idén az ifjúsági világbajnokságon képviselted Romániát. Ez volt a hab a tortán?
– Teljesen más világ a vébé. Itthon nincs az a nagy szurkolás, kinn pedig nagy buzdítás volt, hangzavar, nagy felhajtás. Nekem ez nagyon jólesett. A világbajnokságon az előttünk tartó nemzetek egy teljes csapattal jöttek, ott volt golyóhordozó, masszőr, sportpszichológus, fizikai edző, család, meg még ki tudja, ki. Ezzel szemben én ott voltam az edzővel, Gézával.
– Úgy fest, hogy a bowling Romániában inkább hobbi, mintsem sportág. Vagy hogy is van, ez egy sport?
– Ez egy sport, senki ne vitassa. Megdolgozom a sikerekért, van, amikor izomlázam van, annyit edzek a foglalkozásokon, a versenyeken pedig keményen leizzadok. Nagyon ideges vagyok, amikor a versenyekre megyek. Ha összehasonlítjuk, ugyanez van fociban, vagy akár kézilabdában is.
– Amerikában előrébb járnak, ott tovább fejlődhetsz. Vagy csak a tanulásra összpontosítasz?
– A világbajnokságon az amerikaiak játszották a döntőt. Néztük, az edzőm pedig mondta, menj oda, kérdezd meg a szövetségi kapitányt, hogy mit ajánl. Eleinte szégyelltem, de aztán összeszedtem magam, és odamentem, ő pedig nagyon nyitott volt, azt mondta, ha jössz hozzánk, mi segítünk.
Eddig őt követtem mindenhol, ahol lehetett, néztem a játékát, a meccseit, hogy miként is él egy profi játékos. Most pedig írt nekem, hogy gyere, várunk. Hozzátette, amikor elvégzem a középsulit, akkor edzene engem.
– Hova fejlődnél, mi az, amit elérnél?
– Lehet, hogy kissé nagyképűnek hangzik, de az van, hogy Románia meg van hódítva. Most tovább kellene lépnem. A tengerentúlon más lesz az egész, komolyabbak a pályák, az edzéstervek, teljesen más ott a bowling. Tehát ez nekem egy óriási lehetőség, amit meg kell ragadnom. Összességében az kellene, hogy a világversenyeken, az Európa-bajnokságokon, a vébéken jól teljesítsek, ne csak valahol a középmezőnyben legyek. Hogy mondják majd azt: a román bowlingjátékosok is jók.
– El tudod képzelni, hogy a bowlingból élj meg?
– Magasabb szintre kellene lépni. Profiként meg lehet élni ebből a sportágból, de nagyon magas szinten kell űzni. Az utóbbi években Romániában is érezhető egy kisebb fejlődés, a Septimia SK-nál is elkezdődött az ifjúságiakkal való foglalkozás, jön tehát az utánpótlás, ha több játékos lesz, akkor sokkal több jó mérkőzést lehet játszani, az pedig mindenkinek jó.