Óvások hátráltatják a brassói reptér építését – a közbeszerzési törvény módosítása nélkül marad a jelenlegi áldatlan állapot

Országszerte óvások hátráltatják az oly régen várt beruházásokat, mint egy-egy sztrádaszakasz vagy éppen a brassói repülőtér megvalósítása, de számos kisebb befektetés esetén is sok bosszúságot okoznak a fellebbező cégek a helyi hatóságoknak. 

Hátráltatja a Brassó-Vidombák nemzetközi repülőtér építését, hogy a közbeszerzések eredményét megfellebbezték a vesztes cégek. A helyzet mielőbbi rendezése és a hasonló akadályok kiküszöbölése érdekében Adrian Veștea, a Brassó megyei közgyűlés elnöke arra kéri a honatyákat,

módosítsák a közbeszerzési törvényt, hogy a bürokratikus eljárások ne húzódjanak el a „végtelenségig”.

Most ugyanis két közbeszerzési eljárás is teljesen leállt az óvások miatt: az utasterminál tervezésére és a repülőtér karbantartására alkalmas munkagépek beszerzésére kiírt licit akadt el. A megrendelő Brassó megyei önkormányzat pedig arra vár, hogy első lépésben az Óvások Elbírálásának Országos Tanácsa (CNSC) döntsön, és abban bíznak, hogy a vesztes cégek nem mennek el a „végsőkig”, az ügy nem jut bíróságra.

Jó hír lehet a helyi hatóságoknak, hogy Roxana Mînzatu európai alapokért felelős miniszter még hétfői beiktatása előtt megígérte, hogy kezdeményezni fogja a közbeszerzési törvény módosítását, különös tekintettel az óvások elbírálására, sőt azt is mondta, hogy

az erre vonatkozó európai irányelveken is változtatni kellene.

Amint arról korábban beszámoltunk, az utasterminál megépítésére tavaly decemberben írták ki a versenytárgyalást, azt a nagyszebeni Construcții Rt. nyerte meg, amely 145 millió lejért vállalta a kivitelezést a becsült 184 millió lej helyett. Utólag a második helyezett Bog Art – UTI Grup konzorcium óvást nyújtott be, arra hivatkozva, hogy a szebeni vállalkozás maximális pontszámot kapott a műszaki elemzés során, holott a szebeni munkálatai során problémái adódtak. Azt is kifogásolta, hogy a szebeni cégnek nincs jogosultsága különböző biztonsági felszerelések beszerzésére. A Brassó megyei közgyűlés elnöke szerint az elbíráláskor minden előírást betartottak, az Óvások Elbírálásának Országos Tanácsa dönt az ügyben. Arra számítanak hogy ez már jövő héten megtörténik, és ha az ügy nem kerül bíróságra, akkor a szerződést is alá tudják írni. Veștea felidézte, hogy

az Országos Közbeszerzési Hatóság tavaly novemberben és decemberben két alkalommal is visszautasította a licit dokumentációját, végül december 13-án kaptak zöld utat a kiírásra.

A tanácselnök különben folyamatosan úgy nyilatkozott, abban bízik, hogy a közbeszerzések nem húzódnak el, nem lesznek végeérhetetlen fellebbezések, tartani tudják az ütemtervet, és 2020 végéig befejezik az építkezést.

Az Országos Adóhatóság (ANAF) értelmezése szerint különben a munkálatokat még az óvások elbírálása előtt elkezdheti a közbeszerzési eljárásból győztesként kikerült cég, ám ezt sem az állami megrendelők, sem az önkormányzatok nem merik gyakorlatba ültetni a perek kedvezőtlen kimenetelétől tartva – mutatott rá az óvások miatt késlekedő beruházásokat firtató kérdésünkre Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, felhívva figyelmünket, hogy nincs egyértelmű, világos szabályozás. „Ez egy zavaros történet, az ideális változat valóban az lenne, hogy az a vállalkozás, amely megnyerte a közbeszerzést, kezdje el a munkát. Ez abból kiindulva logikus, hogy sok cég öncélúan perel, és ezzel lassítják a közberuházásokat. Viszont, ha a fellebbező cég végül megnyeri a pert, miközben a nyertes elvégezte a munkálatot, ki fogja kifizetni a kártalanítást. Az nem lehet, hogy a megrendelő fizesse a kivitelezést és a kártalanítást is” – részletezte a helyzet visszásságát az elöljáró. Szerinte

a megoldás az lenne, ha nyugati mintára létrehoznak egy ezzel foglalkozó közigazgatási bíróságot, amely sürgősségi eljárás keretében elbírálja ezeket az óvásokat.

Jelenleg ezt a szerepet az Óvások Elbírálásának Országos Tanácsa tölti be, ezzel viszont az a gond, hogy a döntését meg lehet támadni a bíróságon, ahol aztán másfél-két évig is elhúzódhat az ügy. „Erre szakosodott bíróságra lenne szükség, amely két hét alatt jogerős döntést hozhat” – szögezte le Antal Árpád. Arra is kitért, hogy jelenleg

a közbeszerzésekre jelentkező cégek egy része taktikázik, csak azért fellebbez, hogy alkupozícióba kerüljön, és megszerezze alvállalkozóként a munkálatok egy részét.

Korábban a nagy közberuházásoknál, például autópálya-építésnél feltétel volt, hogy a jelentkező cégnek a portfóliójában legyen hasonló munkálat, ám ezt diszkriminatívnak ítélték, és eltörölték, most akár egyszemélyes cégek is jelentkezhetnek a különböző licitekre, melyek sem szakemberekkel, sem megfelelő munkagépekkel nem rendelkeznek, „de azért óvni tudnak”.

„Kétélű a történet, mert Romániára a túlszabályozás jellemző, a törvényhozók attól tartanak, hogy különben kiskapukat találnak a törvény megkerülésére, viszont ez lelassítja, túlbonyolítja a közbeszerzéseket” – fogalmazta meg megkeresésünkre Erdei-Dolóczki István. Az RMDSZ-es parlamenti képviselő úgy látja, egyszerűsíteni kellene a procedúrákat, ám félő, hogy akkor a cégek ezzel visszaélnek. A közbeszerzésekre jelentkező vállalkozások sem mindig járnak el korrekt módon, ez leginkább az árajánlatokban érhető tetten,

kisebb árat ígérnek, aztán  végül a minőség rovására gazdálkodják ki a különböztet, vagy az előre nem látható költségek terhére megnövelik a munkálat értékét.

A Szatmár megyei politikus elmondása szerint próbálkoztak azzal is, hogy a legkisebb árajánlat ne legyen döntő elem a kiírás elbírálásakor, de valójában, ha jó a tenderfüzet, a kisebb árért is ugyanolyan munkát kell szolgáltatni, mint a nagyobb költség esetén. „Ha a tenderfüzetben egyértelműen az áll, hogy a falnak kéknek kell lennie, akkor az árajánlattól függetlenül kéknek kell lennie. Ha drágább, attól nem lesz kékebb” – részletezte Erdei-Dolóczki István. Hozzátette, a megrendelő és főként a tervező felelőssége, hogy megfelelő tenderfüzetet állítson össze, hiszen egy önkormányzattól nem várható el, hogy tudja, miként kell megépíteni egy Szamos-hidat. Azt sem lehet senkinek megtiltani, hogy a bíróságon keresse az igazát, ám kockázatos, ha a nyertes időközben elkezdi a munkát, mert ha a két év után a bíróság a fellebbezőnek ad igazat, valakinek ki kell fizetnie a kártérítést. A politikus szerint az lenne az ideális, ha íratlan szabályok szerint erkölcsösen járnának el a felek, létezne „betyárbecsület”.