A magányos halász, akit elnyel a cethal – Marin Sorescu Jónás című műve az évad utolsó premierje a kolozsvári magyar színházban

„Számomra a Jónás a mai világ művészének létállapotáról, a hittel kapcsolatos kételyeiről szól” – fogalmazott Tompa Gábor rendező, aki Marin Sorescu Jónás című drámáját állította színpadra a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. 

A Kolozsvári Állami Magyar Színház idei évadának utolsó bemutatóját vasárnap este 8 órától tartják a színház stúdiótermében. Marin Sorescu Jónás című drámáját Tompa Gábor állította színpadra, az előadás a bukaresti Nottara Színház és a Kolozsvári Állami Magyar Színház koprodukciójaként jött létre.

Marin Sorescu első színdarabja, a Jónás, A sekrestyés (Paracliserul) és A méhkirálynő (Matca) című művekkel együtt alkotja A sóhegy szomjúsága című trilógiát.

A bibliai Jónással ellentétben Sorescu magányos halásza nem hordoz semmilyen bűnt, semmilyen vétket. Már a történet elején elnyeli egy hatalmas hal, és ahányszor sikerül megszöknie a hal gyomrából, mindig egy nagyobb gyomorba kerül, egyik börtönből a másikba – ami végtére is az emberi lét sajátossága.

– fejtette ki Tompa Gábor.

Mint fogalmazott, pontosan ezt akarták megragadni azzal, hogy behozták a Cristina Juncu által játszott szereplőt, aki egyfajta kommentátor, visszhang, angyal, szirén, a kísértő hangok megszemélyesítője. „Ő jelképezi a kommunikáció hiányát a mai világban, amikor a túlságosan is fejlett technológiák korát éljük. Ez az, amit fel akarunk mutatni. Máskülönben a szöveg rendkívüli költői erővel bír, különleges a humora is, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen Sorescu és főhőse számára a túlélést jelenti. Túlélni a humor révén” – mondta a rendező.

Carmencita Brojboiu díszlet- és jelmeztervező az előadás látványvilágáról szólva kifejtette, összegyűjtöttek mindenféle tárgyat, amiről úgy képzelték, hogy benne lehet a cethal gyomrában, ugyanakkor megpróbálta világossá tenni a terem sötét terét, és azt akarta, hogy minden fehér legyen, aztán ott van a partra dobott kagylók fehérje, amikor megszáradnak. „Tulajdonképpen a víz és a só kioldja az összes színt, és minden krétafehér lesz. Éppen ezt a hatást akartuk elérni: ezt a fehéret, a mindenféle sajátos színtől megszabadított teret. Ugyanakkor a mi cethalunk sok olyan tárgyat is lenyelt, melyeket az emberek dobálnak a tengerbe. Szemetet, műanyagot… Tehát a mi cethalunk egy ma élő bálna”– fogalmazott a díszlet- és jelmeztervező.

Ada Milea, az előadás zeneszerzője elmondta, számára a Jónás című költemény a magányról szól, arról, hogy mennyire elveszettek vagyunk ebben a világban, bármennyire is úgy tűnik, hogy jól megvagyunk benne. „A cethal belsejének rezonálnia kell Jónás gondolataira minél szokatlanabb módon.”

A szövegek megzenésítése Tompa ötletei nyomán született, és azt hiszem, maguktól szólaltak meg. A Cristina Juncu énekelte dalok tragikus humora minket is olykor-olykor nevetésre fakasztott. És szeretném, ha a nézők is ezt éreznék”– fogalmazott Ada Milea. A címszerepet Gabriel Răuță játssza, Cristina Juncu pedig a Visszhang szerepében egyfajta alteregója Jónásnak. Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Carmencita Brojboiu, a zenét Ada Milea jegyzi. Az előadás román nyelven tekinthető meg magyar és angol felirattal.