Lang Ádám kolozsvári aranyöröme és küzdelme – Beszélgetés a CFR magyar válogatott focistájával beilleszkedésről, tervekről

A Kolozsvári CFR hátvédjével, Lang Ádám magyar válogatott labdarúgóval beszélgettünk a bajnokcsapatról, a számtalan edzőváltásról, beilleszkedéséről és céljairól.

– Milyen érzés bajnoknak lenni?

– Mindig jó érzés. Egyszer már volt szerencsém, akkor viszont csak húszéves voltam, a Győri ETO FC-nél pedig nem jutottam sok lehetőséghez. De a csapathoz tartoztam, így én is ünnepeltem. Ennyi idő után sem érzem annyira magaménak, mert nem tudtam kivenni a részemet a mérkőzésekből.

 – Hogyan kerül egy magyar válogatott egy romániai klubhoz?

– A futballban sok minden változik, történnek kiszámíthatatlan dolgok. Franciaországból érkeztem Kolozsvárra úgy, hogy kaptam egy számomra tetszetős ajánlatot. Korábban már hallottam az itteni csapatról, évekkel ezelőtt komoly sikereket értek el a nemzetközi kupákban, és a román bajnokság megítélése sem rossz.

– Mennyit tudtál a klubról, mielőtt idekerültél?

– Azzal tisztában voltam, hogy a CFR meghatározó klubja a román bajnokságnak, hogy élmezőnyhöz tartozó csapatról van szó, és az utóbbi időben sokszor küzdött a bajnoki címért. Nyilván azt is, hogy szerepelt a Bajnokok Ligájában és az Európa Ligában.

– Európai topligás csapatban is megfordultál. Szervezettség terén milyen a CFR a nyugati klubokhoz képest?

– Észlelhető a különbség, de az itteniek törekednek arra, hogy jobb legyen. Természetesen a nyugat-európai a topligák a követendő példák. Mindenki azokat szeretné utánozni, hiszen eredményeik, sikereik magukért beszélnek. Elég, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy egy-egy fordulóban hányan látogatnak ki a mérkőzésekre. Egy klubnak cégként kell működnie, ahol mindenkinek oda kell figyelnie a legapróbb részletekre is. Erre kint megvan az emberanyag, ezt próbálja más is követni, kisebb-nagyobb sikerrel.

– Milyen céllal érkeztél a klubhoz? Mit vártál el magadtól és a csapattól?

– A csapatról tudtam, hogy a bajnoki címért fog küzdeni. Az első néhány hónap után az erőviszonyok ismeretében már láttam, hogy nekünk van a legnagyobb esélyünk az első helyen végezni. Magamtól azt vártam el, hogy több játéklehetőséget kapjak. Bár szívre tett kézzel mondhatom, nem rajtam múlt. Idejövetelem után történt egy edzőváltás, utána fél évig dolgoztam egy edzővel, ezt követően megint edzőváltásra került sor, egy hónap után pedig egy újabb.

Olyan csapathoz érkeztem, amelyik rajta van Európa futballtérképén. Amikor ősszel játszottam, bekerültem a válogatottba, ott is kaptam játéklehetőséget. Ezek erősítik meg a sportoló önbizalmát. Tavasszal sajnos már más volt a helyzet. A külső körülményekkel nem mindig tud számolni az ember, bár én mindent megtettem a csapatba való visszakerülésért.

– A csapattársakkal milyen nyelven folyik a kommunikáció?

– Angolul. De románul is sikerült egy-két szót elsajátítanom, ami természetesen a futballhoz tartozik. Az edzésen minden románul folyik. Taktikai megbeszélésen viszont szokott lenni angol nyelvű fordítás. A pályán edzés közben erre nincs szükség, mert egy bemutató után mindenki gyorsan elsajátítja a gyakorlatokat.

– Tíz évvel ezelőtt kétévente nyert bajnokságot a CFR. Akkor azt mondták, azért is sikerült, mert a csapat egy nagy családot alkot. Most, a címvédés után is hasonlóakat hallani. Te is így érzed?

– A sajtó szeret mindent megfigyelni és még annak is nagy feneket keríteni, aminek nincs sok jelentősége.

Azok között, akik régóta együtt játszanak, szorosabb kapcsolatok, barátságok is kialakultak. Amikor idejöttem, azt tapasztaltam, hogy mindenki nyitott volt irányomba, és segítőkészen viszonyult hozzám. Valóban jó a közösség, és ez is szükséges ahhoz, hogy sikereket érjünk el. Nekem is vannak olyan csapattársaim, akikkel közelebbi viszonyba kerültem, többet beszélgetek velük, ezáltal több információhoz jutok.

– Egy korábbi interjú során arról beszéltél, hogy te töltöd a legtöbbet a pályán. Ezt mire értetted?

– Jóval az edzés előtt már a pályán vagyok, bemelegítek, erősítem a törzsizmaimat, a felsőtestemet, a lábamat is. És edzés után is hagyok időt magamnak arra, hogy nyújtásokat végezzek. Ezekre az apró, de jelentős dolgokra is odafigyelek.

– Az edzők ezt értékelik?

A gyakorlatok, amelyeket végzek, azért kellenek, mert általuk megelőzhetem az izomsérüléseket, és egyúttal könnyebben mozgok a pályán is.

– Az év során nemcsak több edzőcsere volt a klubnál, hanem vezetőségváltás is. Mennyire érezték meg a játékosok?

– Én csak a saját véleményemet tudom elmondani. Idejöttem júliusban, újként be kellett illeszkednem, meg kellett mutatnom, hogy lehet rám számítani, ez sikerült. Viszont következett az edzőváltás, és utána minden elölről, nem is egyszer. Később az volt a magyarázat, hogy nem ismernek annyira jól, nem dolgoztak velem, így nem tudják, mire vagyok képes. Ezért háttérbe szorultam, mert nem velem képzelték el a csapat összeállítását.

– Mit kell tennie egy játékosnak ahhoz, hogy elnyerje az edző bizalmát, és bekerüljön a keretbe vagy a kezdőbe?

– Ez jó kérdés. Nagyon bonyolult és összetett dolog, de

Nyilván nem mindennel ért egyet az ember, azt nem kell hangoztatni, sok békát is le kell nyelni. Ha viszont jó edzővel állsz szemben, akinek van szeme a futballhoz, akkor ő a játékos mozgását megfigyelve le tudja szűrni, hogy az mit tud, mennyire látja a játékot, hogyan helyezkedik. Ám az edző is ember, saját belátása, tapasztalata, kénye-kedve szerint válogatja ki a számára megfelelő játékosokat.

– Hároméves szerződést kötöttél. Még két éved van hátra. Szeretnél úgy is itt maradni, hogy tudod, esetleg nem fognak rád számítani? Mi lesz a válogatottsággal?

– Két évig még valóban ide köt a szerződésem, de ebbe most nem szeretnék belemenni. Még a jövő zenéje az, hogy miként alakul az ittlétem. Az utolsó két hónap valóban rányomta bélyegét a válogatottságomra, mert a következő két mérkőzésre nem kaptam behívót Marco Rossitól. Komoly célokért küzd a válogatott is, az Eb-szereplésért. Nehéz feladat, így a szövetségi kapitánynak is olyan játékosokra van szüksége, akik folyamatos játéklehetőséget kapnak klubjukban.

– Azt nyilatkoztad, nem szoktál unatkozni. Mivel foglalkozol szabadidődben?

– A barátnőmmel lakom. Van két kiskutyám, velük is kell foglalkozni. Ezenkívül beiratkoztunk táncórára, illetve önvédelmi órákra is járok. Nem mintha erre most szükségem lenne, de jó tudni, ismerni ezeket is. Felkészülni sohasem árt.

– Meddig kaptatok kimenőt, mikor kezdődik az új szezon, mivel telik majd a pihenés?

– Június 6–7-én kell jelentkeznünk az első összetartásra, mert a Bajnokok Ligája selejtezői július első hetében már elkezdődnek. A mérkőzések előtt egy hónapnyi felkészülésre szükségünk van. A mintegy két és fél hétnyi szünet számomra pihenéssel fog telni. Kevés időt tartózkodom otthon, Veszprémben, ezért nem terveztem semmilyen különleges nyaralást, utazást.

Somogyi Botond