Igazolatlan munkaerőpiaci hiányzások – Az eddigiektől eltérő eszközökkel kell bevonzaniuk a fiatalokat a munkaadóknak
Számos tényező hozzájárul ahhoz, hogy a mostani fiatal generáció tagjainak egy részét nem tudja hatékonyan megszólítani a hazai munkaerőpiac. A lapunknak nyilatkozott szakemberek szerint a probléma orvosolható, a siker érdekében azonban a munkaadóknak és a potenciális munkavállalóknak is tenniük kell.
Nagy szükség lenne a fiatal munkavállalókra a hazai munkaerőpiacon, ám a potenciális alkalmazottak egy jelentős részét két teljesen eltérő ok miatt nem tudják megszólítani a vállalkozók. A lapunk által megszólaltatott szakemberek véleménye alapján az körvonalazódik, hogy
a fiatalok egy része azért nem vállal munkát, mert nem akar kimozdulni falujából, a másik réteg épp ellenkezőleg, sokkal nagyobb léptékben gondolkodik: számára már nem jelent akadályt az országhatár, szívesebben próbálna szerencsét külföldön a jobb élet reményében.
Mindkét esetben a munkaadó és a munkavállaló közötti hatékony kommunikáció, az egymás felé nyitás, az elvárások és a kínálat pontos tisztázása jelentheti a megoldást.
A két fél eltérő álláspontja közelítésének fontosságára hívta fel a figyelmet Szabó Árpád székelyudvarhelyi közgazdász, egyetemi tanár, a menedzsmenttudományok doktora. Lapunknak elmondta, folyamatosan kapcsolatban áll a vállalkozókkal és az egyetemen tanuló fiatalokkal is, és azt tapasztalja, hogy nem kommunikálnak egymással megfelelően. A munkaadók részéről nagy a bizalmatlanság a fiatalokkal szemben, úgy látják, nincsenek tisztában képességeikkel, tudásukkal és lehetőségeikkel.
– magyarázta a közgazdász. Szerinte mindkét oldalnak meg kellene tanulnia hatékonyan kommunikálni, időben tisztázni az elvárásokat és az ajánlataikat. Így nem utólag döbbennének rá, hogy „én nem ezt gondoltam erről a munkakörről”, vagy „én nem ezt a tudást, nem ezt a hozzáállást vártam el ettől a fiataltól”. Szabó Árpád úgy véli, a vállalkozóknak meg kell tanulniuk „kezelni” a fiatalokat, lekötni a figyelmüket, úgy meghatározni a munkaköri leírást, hogy azt kihívásként éljék meg, kibontakoztathassák kreativitásukat.
Másrészt egyetemi oktatóként azt tapasztalja, hogy évről évre csökken a fiatalok érdeklődése a szakma iránt. „Ez egyrészt az oktatási rendszer hibája, sokan úgy fejezik be az elemi iskolát, hogy szövegértési nehézségeik vannak. Ha ilyen hiányossággal, hátránnyal indulnak, nehéz tovább építkezni. Aztán ezt továbbgörgetve a fiatalok fele nem megy át az érettségin, akik sikeresen záróvizsgáznak, azok közül is sokan éppen csak a vonal fölé jutottak, ötös-hatos átlaggal végeznek. Úgy tapasztalom, egyre általánosabbá válik az érdektelenség” – magyarázta Szabó Árpád.
Egy másik problémának azt tartja, hogy a fiatalok közül sokan nem a valóságban, hanem a virtuális világban élnek: „kétségbeesnek, ha az egyetemen rájuk szólunk, hogy kapcsolják ki a telefont”.
Ők nehezebben összpontosítanak és állnak meg a saját lábukon, a mindennapi élethez kapcsolódó dolgokat nehézségként élik meg. Az oktató ugyanakkor úgy véli, akik a világhálóról, a filmekből szerzik ismereteiket, gyakran elvágynak az országból, azt hiszik, külföldön olyan az élet, mint a filmekben. Aztán azzal kell szembesülniük, hogy ott sem lehet szakmai tudás nélkül érvényesülni, sőt a nyelvtudásra is szükség van. „A tanulást, a munkát nem lehet megspórolni” – szögezte le Szabó Árpád.
A munkaerő-elhelyező ügynökségek jellemzően minden követ megmozgatnak, hogy újabb potenciális munkavállalókat azonosítsanak be. Kelemen Tibor, a Kovászna megyei ügynökség igazgatója rámutatott: nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy elérjék azokat a vidéki fiatalokat, akik hivatalosan nem dolgoznak. Erre összpontosít a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (POCU) keretében megvalósuló INTESPO-projekt, melynek során igyekeznek felkutatni a 25 évnél fiatalabb munkanélkülieket, akik a munkaügyi nyilvántartásokban sem szerepelnek. Az igazgató elmondta,
az országosan 213 millió lejes finanszírozású program arról szól, hogy a szakemberek személyesen keresik meg ezeket a fiatalokat, és egyrészt adatbázist készítenek, másrészt tájékoztatják őket a munkavállalási lehetőségekről.
Kovászna megyében a népesség-nyilvántartó hivatal, a tanfelügyelőség és a polgármesteri hivatalok adatbázisát összevetve mintegy négyezer ilyen fiatalt azonosítottak. Az illetékesek abban bíznak, hogy a hároméves futamidejű projekt során sikerül mind a négyezer fiatallal felvenni a kapcsolatot, jó részüket pedig be tudják vonni a munkaerőpiacra. Ez azt feltételezi, hogy naponta legalább hat-hét személy kerüljön be a nyilvántartásba, ezt az ütemet viszont egyelőre nem sikerül tartani.
Azzal próbálják ösztönözni a fiatalokat, hogy a fizetés mellett még megkaphatják az egyszeri támogatásként megítélt ezer lejes foglalkoztatási juttatást is. Egyébként a munkaerő-elhelyező ügynökség nyilvántartásában jelenleg több mint 600 munkanélküli fiatal szerepel, a többség nehezen vagy nagyon nehezen alkalmazható, elsősorban azért, mert még a nyolc osztályt sem végezte el.
Kelemen Tibor az állásbörzék tapasztalatai alapján kifejtette, a fiatalok gyakran szüleik döntésétől teszik függővé további sorsukat, tőlük várják az útbaigazítást arra vonatkozóan, hogy vállaljanak-e munkát vagy sem. Az igazgató elmondta, a fiatalok többsége szüleivel érkezett a börzére, a munkaadók kérdéseire pedig szintén a szülők feleltek helyettük. „Az apa elmondta, hogy csak tíz osztályt végzett a gyerek, majd az anya azt, hogy túl fiatal még, 16–17 évesen nem alkalmas munkára” – idézte fel Kelemen Tibor.
Sőt olyan eset is volt, amikor a szülők azt mondták, ha a gyerek munkát vállal és saját bevétele lesz, el kell hagynia az otthonát. Ennek hátterében minden bizonnyal az áll, hogy a család szociális juttatását féltik.
Kelemen Tibor úgy látja, ha a fiataloknak készpénzre van szükségük, elmennek napszámba két-három napra, megkeresnek 160–240 lejt, majd továbbállnak. Ez viszont a munkaadóknak jelent hátrányt, mert nem tudnak hosszabb távra tervezni. A cégvezetők sok esetben azt is felajánlották, hogy saját gépkocsival beszállítják a faluból dolgozni a fiatalokat, de ez sem járt sok eredménnyel.
Sokan tervezgetik, hogy majd elmennek külföldre, de nem tudják pontosan, hogy ez mivel jár. Azzal is hárítottak, hogy szüleik sem dolgoztak soha hivatalos munkahelyen, mégis elboldogultak.
– hangsúlyozta Kelemen Tibor. Az igazgató szerint a mentalitással, a hozzáállással is sok gond van: nemcsak a fiatalok, de a szüleik is gyakran úgy érzik, hogy például az inasképzés lealacsonyító, „az ő gyerekük többre képes, többet érdemel”. Ezért a többség inkább elméleti iskolában tanul, viszont nem szerez képesítést, szakértelmet, így nehezebben talál jól fizetett munkát. Holott az inasképzés jó lehetőség a szakképzetleneknek, hogy elsajátítsanak egy mesterséget, és közben fizetést is kapnak érte.
A munkaerőpiac, mint a gazdaság általában, a kereslet-kínálat elve alapján működik, ezt kell minél inkább közelíteni, hogy a fiatalok úgy érezzék, megéri dolgozni, a munkaadók pedig valóban hatékony munkát kapnak a pénzükért, szögezte le megkeresésünkre Édler András. A Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke rámutatott, a fiatalok egy része nem mozdul ki falujából, a másik réteg pedig nagy léptékben gondolkodik, számára kinyílt a világ, és szívesebben próbálna szerencsét külföldön. Mindkét réteget nehéz bevonni a hazai munkaerőpiacra, de nem lehetetlen, szögezte le a gazdasági szakember. Hozzátette,
az emberek, így a fiatalok többsége is dolgozni akar, nem ez a probléma, de beállítottságtól függ, hogy kinek milyen munkakörnyezet felel meg és mire van képesítése, képessége.
A fiatalok egy része nem bírja a napi kötöttséget, amit egy meghatározatlan időre szóló munkaszerződés feltételez, de erre is van megoldás, például a távmunka. Sokan nem akarnak kimozdulni szülőhelyükről, ilyenkor a vállalkozás helyben nyithat munkapontot, vázolta Édler András. Hozzátette, érthető, ha valaki nem akar az otthonától 50 kilométerre költözni, hiszen akkor a lakhatás, az étkezés megszervezése is külön ügyintézést igényel, gyakran az ingázásra sincs lehetőség, nincsenek megfelelő időpontban járatok, vagy hiányzik az összeköttetés. Ilyen esetben Édler szerint a vállalkozónak kell megoldást találnia.
A szakember szerint hatékonyan lehetne mozgósítani azokat is, akik pályakezdőként külföldön próbáltak szerencsét, majd néhány év után szívesen hazatérnének, mert megtapasztalták, hogy a határon túl sincs „kolbászból a kerítés”. Ezek a fiatalok jellemzően széles látókörűek, külföldön megtanultak dolgozni, elsajátították az ottani munkamorált, nem húzzák az orrukat, ha túlórázni kell vagy ha a munkaidő alatt valós teljesítményt várnak el tőlük.
Néhány évvel ezelőtt még az alacsony fizetések akadályt jelentettek, mára már csökkent a bérkülönbség. Viszont ők már megfelelő munkakörülményeket, motivációt, megbecsülést várnak el a munkájukért” – részletezte a vállalkozói szövetség elnöke. Leszögezte: mind a két féltől elvárható, hogy megváljon a rossz beidegződésektől és közelítse a másikhoz álláspontját.