A román és magyar névrendszer nevei egyediek, lefordíthatatlanok – kötetbemutató Kolozsváron
Az egyén neve kizárólag eredeti, anyanyelvi formában juttatja kifejezésre a személy önazonosságát – véli J. Kovács Magda, akinek a magyar és a román keresztneveket összevető, hiánypótló kiadványa jelent meg.
„Élvezetes, kincsszerű anyag” – mondta Egyed Emese irodalomtörténész J. Kovács Magda Magyar-román, román-magyar összehasonlító keresztnévszótár. Dicționar comparativ maghiar-român, român-maghiar al numelor de botez című könyvéről. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége Kiadó gondozásában megjelent kötetet kedden délután mutatták be Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) székházában. A magyar és a román keresztneveket összevető kiadványt Tamásné Szabó Csilla nyelvtudományi szakíró ismertette. Kifejtette,
mivel a két névrendszer átfogó összehasonlítására eddig még nem került sor, a szótár úttörő, hiánypótló anyag.
Az udvarhelyszéki szerző munkáját megnehezítette, hogy még nem létezik hivatalos és nyilvános román keresztnévkönyv, ezért több forrásmunkából kellett összegyűjtenie a román neveket. „A magyar-román fejezet szerkesztésekor Ladó János Magyar utónévkönyvét és Hajdú Mihály Magyar-angol, angol-magyar keresztnévszótárát vettem alapul. A neveket román megfelelőikkel igyekeztem egyeztetni, és a hibás azonosításokat kiigazítani” – részletezte J. Kovács Magda.
Hozzátette, először a történeti (N.A. Constantinescu Dicţionar onomastic românesc. 1963) szótárban, majd a mai román keresztneveket tartalmazó szótárban (Christian Ionescu: Mica enciclopedie onomastică. 1975) nézte meg, hogy van-e a magyar névnek román megfelelője, ha nem volt, akkor röviden elmagyarázta a név eredetét. Ugyanakkor,
ha tévesen azonosítottak román és magyar neveket, megmagyarázta a tévedés okát. Példának megemlítette, hogy az Adalbert nevet gyakran azonosítják a Béla névvel, és az Ákos sem azonos a mesterségesen alkotott Acațiuval.
Az első részben több mint 2000 magyar keresztnevet mutat be és magyaráz a szerző a román olvasók számára is.
A román-magyar fejezet körülbelül 1000 névcikket tartalmaz, ha a román keresztnévnek nincs magyar megfelelője, akkor jelzi a szerző, hogy milyen nyelvből eredeztethető az illető név, és mi a jelentése az adott nyelvben.
A szótár értékét külön emeli, hogy ahol van ilyen, ott közli a nevek angol változatát is.
A szerző kiemelte, távol áll tőle a szándék, hogy a szótár ezen nevek lefordításának eszköze legyen, mert amint hangsúlyozta, mindkét névrendszer nevei egyediek, lefordíthatatlanok. Az egyén neve kizárólag eredeti, anyanyelvi formában juttatja kifejezésre a személy önazonosságát.
J. Kovács Magda szerint a keresztnévszótárak az egymás mellett élő népek hagyományainak, kultúrájának kölcsönös, jobb megismerésén túl segíthetik a határokon túli kisebbségi nyelvhasználatot, személynévtervezést.
Hajdú Mihály egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora a kiadvány ajánlásában kiemeli: „minden szótár két (vagy több) nyelv és nép közeledését, barátságát szolgálja. A tulajdonnevek szótára a köznevekéinél is jobban szolgálják ezt a közeledést és barátságot, hiszen éppen a nevek, a keresztnevek világítanak rá olyan hasonlóságokra vagy azonosságokra, amelyek mindkét nép történetében, hagyományában, szokásaiban megtalálhatók”.