„A zsűri értékelése sokkal fontosabb a díjnál” – interjú az év felfedezettjével, Pethő Csaba marosvásárhelyi jazzgitárossal

Több alkalommal is elismerték már a marosvásárhelyi születésű, Budapesten tanuló Pethő Csaba gitártehetségét. A frissen díjazott fiatal zenész a jazz műfajjal való megismerkedésről, alkotásról, a külföldi tanulmányok és hazai koncertprogram összehangolásáról beszélt a Krónikának.

– Nemrég megkaptad a legjobb hangszeres szólista díját a 11. nemzetközi ifjúsági jazzversenyen és -fesztiválon, a marosvásárhelyi rendezvényen neves szakemberekből álló zsűri értékelte a zenei teljesítményed. Ennek fényében hogyan fogadtad az elismerést?

– Nagyon örültem neki. Ez a fesztivál és verseny fontos szerepet tölt be az életemben, hiszen itt, a szülővárosomban találkoztam először testközelből a jazz műfajjal. Három évvel ezelőtt vettem részt először, akkor csak hallgatóként, rá egy évre Béni Dorottyát kísértem gitáron, egy évvel ezelőtt pedig szólókategóriában indultam, illetve a Spontaneous Plannel is versenyeztünk.

A marosvásárhelyi megmérettetés egyik nagyon jó része a zsűri értékelése, amely közvetlenül az aznapi versenyprodukciók után következik, ahol minden egyes zsűritag hosszan kifejti véleményét az előadásról a versenyzőkkel szemtől szemben, a nyilvánosságtól elvonulva.

– A hónap elején közzétettél egy olyan hírt a Facebook-oldaladon, hogy az év felfedezettje lettél. Ez mit jelent pontosan, hol tüntettek ki?

– Ez a díj a 2018-as évre vonatkozik. Októberben részt vettem a Ștefan Vannai szervezte Jazz Napocensis versenyen, ahol ugyancsak a legjobb hangszeres díját nyertem.

– Ezek szerint a gitártehetséged több alkalommal is díjazták már. Mióta játszol, és milyen gyakorisággal?

– Tíz éve kezdtem el gitározni, azóta játszom is. Sok fellépésem volt már különböző formációkkal és szólóban is. Itt szeretném kiemelni, hogy a Vecker zenekarban eltöltött idő és a Dósa Noémivel alkotott duónk adott nekem nagyon sok rutint a színpadon. A fellépések gyakorisága változó és kiszámíthatatlan, de szerencsére akadnak meghívások, és azt csinálhatom, amit szeretek.

– Vecker, Gabriel, Spontaneous Plan – ezekhez az együttesekhez fűződik a neved. Jelenleg milyen szerepet töltesz be ezen zenekarok életében?

– A Vecker egy leállt projekt, 6 évig zenéltünk együtt, de más irányba vitt minket az élet. A Gabriel zenekarban a 2018-as szezonban működtem közre gitárosként, jelenleg más gitárossal játszanak. A Spontaneous Plan egy éve alakult. A 10. nemzetközi ifjúsági jazzfesztiválon debütáltunk Marosvásárhelyen.

A zenekar tagjai: Dósa Noémi – ének, Siklai István – basszusgitár, Kolláth István – dob, és jómagam gitáron működöm közre.

– Még a Vecker zenekar megszűnése előtt, 2017-ben megnyertétek a Legszebb Erdélyi Magyar Dal 25 év alatti kategóriáját.

– A Pillantás című dallal nyertük ezt az elismerést. Ez a legelső olyan szerzeményem, amelyhez szöveget is írtam. De a sikerhez hozzátartozik Nemes Tibor előadása, és Kovács Norbert produceri munkája. A díjátadó októberben volt, ha jól emlékszem. Ezután még volt egy karácsonyi miniturnénk, ami az utolsó megmozdulás volt a Vecker zenekar részéről.

– A budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban tanulsz, de nagyon sok fellépést vállalsz itthon. Hogyan osztod be az időd, nehéz megszervezni a koncerteket?

– Nagyon sokat utazom Budapest és Erdély között. A fellépések miatt is, de a Bartók-konzin kívül a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémiára is járok, bár távoktatáson, de ez azt jelenti, hogy havonta egyszer egy hétvégén Kolozsvárra kell utaznom órát hallgatni.

Szerencsére a szüleim is támogatnak ebben, amit nagyon köszönök nekik.

– Sok erdélyi zenész tanul Magyarországon, és végül ott építik fel karrierjüket. Neked mi a célod, hazatérsz a diplomáddal?

– Ez így van.

Én még nem tudom, hogy a tanulmányaim befejezése után hol fogok élni. De remélem, hogy zenélni minél több helyen lesz alkalmam.