„Inspiráló az erdélyi közönség óriási szeretete” – Udvaros Dorottya színésznő az éneklésről, új lemezének dalairól

Kiss Judit 2019. április 21., 09:02

Udvaros Dorottya színésznő, énekesnő is fellép az április 24. és május 5. közt tartandó Szent György Napokon. A sepsiszentgyörgyi kulturális, szórakoztató eseménysorozatnak április 30-án, kedden 20 órától lesz vendége a színésznő, énekesnő a Tamási Áron Színházban.

Udvaros Dorottya: „nyitottságot érzek az erdélyi nézőtéren” Fotó: Szent György Napok/Emmer László

– Első lemeze után harminc évvel készült el második albuma. Az 1985-ben megjelent Átutazó Dés László és Bereményi Géza közös alkotása, az új, 2015-ben megjelent lemez sok szempontból ennek a folytatása. Előadóként hogyan érzi, mi a Majdnem valaki című lemez legfontosabb vonása, amiben különbözik, és mi az, amiben hasonlít az Átutazóhoz?

– Valóban ugyanaz a hangulat lengi át a második lemezt, talán azért, mert mindkettőben Bereményi Géza csodás szövegei kelnek életre, erős történetek íródnak dalba. Amikor a második lemez dalainak nekilátott Hrutka Róbert, nem voltunk idegenek egymás számára, dolgoztunk már együtt. És ez érződik a dalokon is. A zenéje finoman követi a személyiségemet, pontosan olyan zenei világot tudott teremteni, amiben én nagyon jól érzem magam. Nyilván eltelt 30 év a kettő között, és ennek érződnie kell mindenben. A hangszerelésekben, a történetekben, de én is úgy érzem, hogy bár nem ez volt a szándék, sőt semmilyen szándék nem volt, mégis a folytatása lett a második lemez az elsőnek. Azt hogy nem volt szándék, úgy értem, Robival egyáltalán nem akartunk új lemezt írni. Csak úgy jött. Elkezdtünk dalokon dolgozni, és lemez lett belőle…
 
– Bereményi Géza dalszövegeit ezúttal Hrutka Róbert zenésítette meg, a dalok a férfi-nő viszony finom árnyalatait vizsgálják a 21. század világában. Melyek azok az érzések, gondolatok, árnyalatok, amelyeket Ön szerint inkább egy női előadó tud közvetíteni énekben a férfi-nő közti rendkívül összetett viszonyról?

– Nehéz ezt szavakkal megfogalmazni, de úgy érzem, Bereményi Gézának és Robinak sikerült. Van egy dal a lemezen, egy duett, ami éppen erről szól. Randevú a címe, és egyszerre van benne a férfi és a nő nézőpontja ugyanarról a történetről.

 – Számos filmben láthatta az erdélyi közönség is, folyamatosan szerepel a színpadokon. Milyen helyet foglalt és foglal el pályafutásában a zene, az éneklés?

– Az éneklés olyan csodás állapot, amiben mindig jól érzem magam. A zenészek, akikkel egy színpadon állok, egytől egyig csodás emberek, rengeteg pozitív élmény ér minden egyes alkalommal, mikor koncertezünk. Nagyon sokat kapok a zenétől, azt hiszem, nem tudnék zene nélkül élni, de színház nélkül sem. Én alapvetően prózai színésznek gondolom magam továbbra is.


 – Nem először lép színpadra Erdélyben, sőt a sepsiszentgyörgyi városnapokon is szerepelt már. Más érzés játszani az erdélyi, székelyföldi, mint a magyarországi közönség előtt?

– Mindenképpen más. Óriási szeretet, nyitottságot, örömöt érzek ilyenkor a nézőtéren, ami minket is nagyon inspirál. Mindig belegondolok abba, hogy ezek a találkozások sokkal ritkábbak. Olyan nézőkkel találkozom, akikkel korábban soha vagy csak nagyon ritkán. Ilyenkor az ember még inkább szeretne valami nagyon maradandót hagyni.

Udvaros Dorottya

Budapesten született 1954. augusztus 4-én, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után 1978-ban a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1981-ben a Nemzeti Színház (jelenlegi nevén Pesti Magyar Színház), 1982-től a budapesti Katona József Színház alapító tagja. 1994-től az Új Színház, 1997-től a Bárka Színház, 2002-től a Nemzeti Színház tagja. Számos játékfilmben láthatta a közönség, többek közt a Ripacsok (1980), Te rongyos élet (1983), Redl ezredes I–II. (1985), Hajnali háztetők (1986), A nagy postarablás (1992), Sztracsatella (1995), Nyugalom (2008) című alkotásban.