Drágulhat a palackozott víz – új bányajáradék, növekvő költségek teszik elkerülhetetlenné az áremelést

Bálint Eszter , Bíró Blanka 2019. március 21., 17:31

Elkerülhetetlen a palackozott víz drágulása – kongatják meg a vészharangot az ágazatban érdekelt vállalkozók. A forrásvíz vagy sima ivóvíz esetében egy, a kitermelésre vonatkozó új jogszabálytervezet vezet majd az árak emelkedéséhez.

Számos tényező miatt drágulhat a palackozott ásványvíz, a forrásvíz és a közönséges ivóvíz

A fogyasztók fogják megfizetni a gazdasági minisztérium által közvitára bocsátott, a természeti vizek kiaknázására vonatkozó törvénytervezet hatályba lépése által a palackozók számára generált többletköltségeket – hívja fel a figyelmet közleményében az Ivóvíz-palackozók Egyesülete (APRIA), amely szerint

a szociálliberális kormány tulajdonképpen államosításra készül a tervezett előírásokkal, hiszen nem elég, hogy a forrásokban levő víz amúgy is az államé, most a vízlelőhelyek körüli telkeket is állami tulajdonba vonja.

Az érintettek szerint a Dăncilă-kabinet tervei sértik a tulajdonhoz való jogot. Mint rámutatnak, az új előírás nyomán az állam lenne a fúrás körüli terület tulajdonosa, az igazi tulajdonosnak, vagyis a magántulajdonban levő vállalkozásnak pedig kötelessége lenne az államnak utat biztosítani saját területén.

„Az erőforrás használata és a víz palackozása amúgy is az állam jóváhagyásával történik, semmilyen forrást nem lehet kiaknázni előzetes engedélyezés nélkül. Az a tény, hogy az új tervezet előírja, a terület állami tulajdonba kerül, számunkra megkérdőjelezi a kitermelési jogot. Ez a tulajdonhoz való jog közvetett megszegését jelenti” – vallja George Ristea, a szakmai szövetség elnöke.

Minden víz egyforma?

Felhívta a figyelmet arra is, hogy

az új jogszabály óhatatlanul a palackozott ivó- és forrásvíz drágulását eredményezi majd, mivel hatályba lépését követően nekik is ugyanúgy köbméterenként 4 euró bányajáradékot kell fizetniük, mint akik természetes ásványvizet palackoznak.

„Tehát nem lesz többé különbség a különböző besorolások között, ami az alacsony jövedelemmel rendelkezők számára korlátozni fogja a minőségi ivóvízhez való, kedvezményes árú hozzáférést” – fogalmazott Ristea. Leszögezte, konzultálni szeretnének a témában a kormánnyal egy korrekt törvény kidolgozása érdekében, javaslataikat ugyanis még február második felében elküldték, de máig nem kaptak rá választ.

Mégsem mindenki fizet egyformán

Radu Lăzăroiu, a Borsec márkanéven futó, borszéki ásványvizet palackozó Romaqua Group vezérigazgatója, az ásványvízgyártók szövetségének (APEMIN) elnöke tegnap a Krónika megkeresésére rámutatott, a forrás- és más ivóvizek után eddig nem kellett illetéket fizetni, ezek kitermelése jelenleg átlag 57 lejbe kerül egymillió literenként.


Eközben a természetes ásványvíz bányailletéke ugyan 1998 óta valóban 4 euró/köbméter, ha a palackozó közvetlenül a Nemzeti Ásványi Erőforrások Ügynökségétől (ANRM) szerzi be a kitermelésre az engedélyt, ám szinte kétszerese, megközelíti a 8 euró/köbmétert, ha az Ásványvizek Országos Társaságától (SNAM), vagyis közvetve kapja. A Zizin, Biborţeni, Perla Covasnei, Har­gita Gyöngye/Perla Harghitei, Borsec, Dorna, valamint a Bucovina brand alatt futó történelmi ásványvizek palackozói például a közvetítő révén kapják az engedélyt, tehát közel 8 eurót fizetnek köbméterenként – részletezte a vezérigazgató. Éppen ezért – tette hozzá – a tervezetben szereplő bányajáradék mértéke ebben a megközelítésben nem vezet a természetes ásványvizek drágulásához.

Nyertesek és vesztesek

A tervezet másik előírásának – miszerint az állam tulajdonába kerülne a források, kutak környéke – az APEMIN elnöke meglátása szerint nyertesei és vesztesei is lehetnek. Előfordul ugyanis, hogy a terület magántulajdonban van, és a kitermelőnek nehézségei vannak, ha a tulajdonos nem akarja átengedni a területén, ilyen esetben jól jön ez a rendelkezés, hiszen a kitermelési engedéllyel az állam a területet is haszonbérbe adja, viszont ha palackozó a terület tulajdonosa, akkor nyilván nem örül, hogy azt elveszi az állam. Radu Lăzăroiu hangsúlyozta, ebben a kérdésben az igazságügyi minisztériumnak kell állást foglalnia.

Más tényezők is drágítják az ásványvizet

Az ágazati munkáltatók szerint ugyanakkor az ásványvíz-palackozók költségei idén annyira megnövekedtek, hogy a bányajáradéktól függetlenül minden valószínűség szerint elkerülhetetlen lesz az áremelés. Karikás Gábor, a csíkszentkirályi Spring Harghita vizet palackozó Mineral Quantum cég műszaki igazgatója a Krónika megkeresésére elmondta, január 1-jétől az ipari felhasználók számára 60 százalékkal emelkedett a villanyáram ára, ezenfelül a csomagolóanyag kötelező újrahasznosítása is bonyolódott, és drágább lett. „Csak a csomagolóanyag – a palack mellett a raklap és a külső fólia – újrahasznosítása százezrekbe kerül a termelőnek” – részletezte az igazgató.

Sok palackozónak gondot jelent ugyanakkor – fűzte hozzá –, hogy a kutak 80 százaléka az Ásványvizek Országos Társaságának kezelésében van, ami – mint borszéki kollégája is említette – köztes cégként általában a bányajáradék kétszeresét számolja fel a palackozóknak. Ez viszont az általa vezetett vállalkozást például nem érinti, hiszen esetükben a forrás nincs a SNAM kezelésében. Karikás Gábor ugyanakkor kifejtette, a jelenlegi ár lassan tarthatatlan, valószínűleg a termelők drágításra kényszerülnek.


A járadék legalább felét helyben tartaná az RMDSZ

A bányajáradék legalább 50 százaléka maradjon a helyi önkormányzatoknál – szorgalmazza az RMDSZ. Mint Fejér László Ödön háromszéki szenátor lapunknak elmondta, már több alkalommal nyújtottak be erre vonatkozó törvényjavaslatot, egyeztettek is a témában, de eddig nem jutottak dűlőre. Ezúttal újra próbálkoznak. A honatya hangsúlyozta, tisztázni kell, hogy mi számít stratégiailag fontos altalajkincsnek, és mi az, ami helyi érdekeltségű. Meglátásunk szerint a homoknak, a kavicsnak, az ásványvíznek vagy éppen a termálvíznek helyi köztulajdonba kellene kerülnie, és a kitermelés után befizetett illeték 50 százaléka maradhatna a helyi önkormányzatoknál. Az így befolyt összeget a településfejlesztésre, vagy egy részét az iparág támogatására is lehetne fordítani – mutatott rá a szenátor.