Székely gőzös mozdony nélkül – gazdasági szakértők szerint erősíteni kell Székelyföld belső kohézióját
Anyagi tekintetben és az életminőség szempontjából is rendkívül hasznos volna Székelyföld gazdasági szereplőinek együttműködése, szervezett formába való tömörülése – ebben a lapcsaládunk által megszólaltatott elöljárók és gazdasági szakemberek is egyetértenek.
A közbirtokosságok, a szövetkezetek, a családi vállalkozások szintjén valósulhat meg a székelyföldi gazdasági együttműködés, véli Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy szociológus végzettségű polgármestere lapunknak kifejtette:
Székelyföld akkor tud erős lenni, ha visszatérünk gyökereinkhez, aminek lényege a közösségi együttműködés.
„Ez jelenti azt az erőt és tudást, amivel Székelyföld megkerülhetetlen és versenyképes tud lenni. Erre kell helyezni a hangsúlyt. Nem valószínű, hogy hatezer eurós átlagfizetést össze lehet hozni Székelyföldön, de az életminőség tekintetében élen tudunk járni, ha értékeljük azt, ami adott, és amit sokszor észre sem veszünk” – fogalmazott az elöljáró. Meglátása szerint Székelyföld kohézióját kulturális és gazdasági szempontból is erősíteni kellene.
Antal Árpád ugyanakkor több hátráltató tényezőre is rámutatott.
Problémaként említette, hogy Székelyföldnek nincs egy legalább 300 ezer lakosú nagyvárosa, maga Székelyföld akkora, mint egy nagyobb nyugati város, ez pedig a mai globális világrend gazdasági hozzáadott értéke szempontjából hátrányt jelent.
„A tőke jelenleg oda megy, ahol tömeg van” – magyarázta. Egy másik probléma, hogy Marosvásárhely nem vállalja fel a régió fővárosának szerepét, ami elsősorban a marosi megyeszékhelynek jelent hátrányt, hiszen a Nagyszeben–Brassó–Kolozsvár háromszögben egyre jelentéktelenebbé válik, de Székelyföldnek is gond, hogy „nincs egy mozdony, ami húzza előre”. Ezt viszont ellensúlyozhatja, hogy a már itt lévő vállalkozások elégedettek a székelyföldi munkaerővel, hiszen a térségben fejlett volt az ipari kultúra, ennek még megvan a hagyománya, még ha a kilencvenes évek sikertelen magánosításai során szét is verték nagy részét.
Sepsiszentgyörgy polgármestere arra is emlékeztetett, hogy mielőbb meg kellene oldani az infrastrukturális problémákat, hiszen Székelyföld egyik csücskéből a másikba három óra alatt lehet eljutni, miközben ugyanennyi idő alatt megtehető a Magyarország keleti és nyugati része közötti táv – a távolságokat ilyen értelemben kell felmérni.
Lassan kiépülnek körülöttünk az autópályák, de nem lenne egészséges, hogy ha valaki Sepsiszentgyörgyről akar Csíkszeredába menni, akkor felhajtson egy autópályára és onnan térjen le Csíkszeredába. Belső úthálózati rendszerünket a következő évtizedben össze kell raknunk és fel kell építenünk, ez a gazdaságot is gerjeszteni fogja” – hangsúlyozta.
Antal Árpád továbbá kitért arra, hogy a Háromszékhez közeli Brassó gazdasági értelemben egyrészt elvesz Székelyföldtől, másrészt viszont hozzá is tud tenni, ha sikerül közösen gondolkodni. A brassó-vidombáki nemzetközi repülőtér egy Marosszéken élő székely embernek nem jelent semmit, hiszen a marosvásárhelyi repülőtér neki közelebb van, de Háromszék és fél Hargita megye számára átírja a gazdasági és turisztikai lehetőségeket.
– mondta. A polgármester szerint a székelyföldiek számára az a legfontosabb, hogy különbséget tudjanak tenni az életszínvonal és az életminőség között. Egy nagyváros egyértelműen többet kínál az életszínvonal tekintetében, magasabbak a jövedelmek, de nem feltétlenül tud jobb életminőséget biztosítani, hiszen zaj van, szennyezett a levegő, órákat kell eltölteni a forgalomban. Ezzel szemben a falun vagy kisvárosban élő ember életminősége sokkal jobb tud lenni, ha ezt felismeri és tud élni vele.
Csupán szemlélet függvénye, hogy mennyire értékeljük azt, amivel rendelkezünk, mennyire használjuk ki Székelyföld azon adottságait, amelyek hozzájárulnak a magas életminőséghez. „A folyamat hosszú, de ha odafigyelünk, a gyerekeinket ebben a szellemben neveljük, akkor erre még rá lehet erősíteni, és Székelyföld magas életminőséget biztosító régió lehet” –vélekedett a városvezető.
A gazdasági együttműködést a piac diktálja, szögezte le megkeresésünkre Édler András. A Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke kifejtette, gazdasági együttműködés akkor jön létre, ha a vállalkozók értelmét látják ennek, hiszen mindenki hatékony profitszerzésre törekszik. Ha a gazdaság szereplőinek közös érdekük, hogy Székelyföldön belül együttműködjenek, ha azt látják, hogy számukra ez a legelőnyösebb megoldás, akkor meg is teszik, ellenkező esetben más partnereket keresnek, hangsúlyozta. Hozzátette,
már most vannak olyan ágazatok, amelyekben megvalósul az együtt gondolkodás, például az informatikai és távközlési ágazatban, hiszen ezek tevékenysége nem korlátozódik egy megye határain belülre.
Hasonlóképpen a turizmusban is rákényszerülnek a vállalkozók az együttműködésre, mert a turista szintén nem megyehatáron belül mozog. A gazdasági szakember emlékeztetett, hogy már létezik a székelyföldi Turisztikai Desztináció Menedzsment (TDM) klaszter, ha pedig hatályba lép az új turisztikai törvény, az rendezheti a TDM-központok helyzetét, ami ösztönözheti nemcsak az idegenforgalmat, hanem az együttműködést is.
Édler András szerint más területeken is hasznos lenne az együttműködés, például a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban vagy a fafeldolgozásban. „Ha összefognának a székelyföldi termelők, vállalkozók, sikeresebbek lehetnének, mint külön-külön. Ha három krumplitermesztő közösen értékesít, jobb tárgyalópozícióban lehet, mint ha külön egyezkednek egy áruházlánccal” – magyarázta.
Szerinte ezek a társulások, szövetkezések már a települések szintjén is megalakulhatnának, hiszen gazdaságosabb, ha egy faluban két traktorral megművelik az összes termőföldet, mint ha minden gazda vásárol mezőgazdasági gépeket, de ezeket nem lehet maximális hatékonysággal kihasználni.
– mondta. Ő egyébként úgy véli, hogy a Székelyföldön belüli együttműködést nem profitorientált szervezetnek kell ösztönöznie, hanem politikai szinten kell felvállalni, koordinálni, irányt mutatni. Politikai akciótervre van szükség, hiszen időbe és energiába kerül meggyőzni a vállalkozókat arról, hogy melyek az együttműködés előnyei, milyen területeken érdemes együtt gondolkodni.
Balási Csabának, a Hargita Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökének ugyanakkor meggyőződése, hogy
az erdélyi, ezen belül székelyföldi magyarság egyetlen túlélési esélye, ha sikerül partnerséget kötnie a románsággal.
Szerinte a nemrég szövetségbe tömörült nyugati nagyvárosok példáját kell követni, Székelyföldnek is az interregionális projektekben kell keresnie a fejlődés lehetőségét. „Ha Székelyföld nem tud olyan projektekhez csatlakozni, amelyek az infrastruktúrát fejlesztik, a helyi gazdaság halálra van ítélve” – fogalmazott.
Hozzátette, Székelyföldön belül Hargita megye van a legrosszabb helyzetben, hiszen a legközelebbi repülőtér 150 kilométerre van, ezt a távot pedig gépkocsival két és fél óra alatt lehet megtenni. Ezzel szemben Kovászna megye gondjai a brassó-vidombáki repülőtér megépítésével megoldódnak. Balási Csaba is megjegyezte, hogy a tőke oda áramlik, ahol van infrastruktúra és fogadókészség, Kovászna megye pedig e tekintetben is megelőzte Hargita megyét, hiszen az utóbbi tizenöt évben EU-s pályázatokból ipari parkokat építettek, így a potenciális befektetőknek infrastruktúrát tudnak felkínálni.
Úgy véli, az aktuális körülmények között nem várható el a székelyföldi vállalkozóktól, hogy a belső kohéziót erősítsék, hiszen – akárcsak az ország egész területén – azzal vannak elfoglalva, hogy az adókat és a fizetéseket kitermeljék. Jelenleg a közszférában háromszor akkora fizetések vannak, mint a versenyszférában, de ezt a pénzt is a vállalkozói rétegnek kell kitermelnie, így gyakran kénytelen saját alkalmazottait minimálbérért foglalkoztatni.
– figyelmeztetett.
A székelyföldi térség eközben külföldi segítségre is számíthat az egységes fejlődés érdekében: a napokban Sepsiszentgyörgyön nyílt meg a magyar kormány székelyföldi gazdaságélénkítő programját lebonyolító Pro Economica Alapítvány első területi irodája, hamarosan pedig Hargita megyében is hasonló iroda nyílik. Kozma Mónika, a marosvásárhelyi székhelyű alapítvány ügyvezető igazgatója elmondta: egységes gazdasági erőtér kialakítása a céljuk. „Partneri viszony kialakítására törekszünk, cserébe pedig elvárjuk, hogy a támogatás visszahasson a közösségre, tehát a nagyberuházások esetén a kistermelők is járjanak jól” – magyarázta.
A magyar kormány tavaly több mint 70 millió eurós keretet hagyott jóvá a székelyföldi gazdaságfejlesztésre.
Jelenleg a mezőgazdasági termeléshez, termékek feldolgozásához kapcsolódó helyi és regionális nagyberuházásokat célzó pályázatokat bírálják el, összesen 73 projekt érkezett be. Kozma Mónika kifejtette, a 2017-es Maros-mezőségi gazdaságfejlesztési program révén 495 nyertes pályázatot támogattak – többnyire kisgazdákat, magánszemélyeket, akik mezőgazdasági gépek, eszközök beszerzésére, főleg traktorok vásárlására igényeltek finanszírozást.
Hozzátette, ugyancsak 450 körüli lesz a Kolozs és Beszterce megyét érintő program sikeres pályázatainak száma is. Székelyföldön egyelőre az értékláncok kialakításában fontos szerepet játszó, mezőgazdasági termeléshez és feldolgozásához szükséges nagyberuházásokra lehetett támogatást igényelni, ennek értékelése jelenleg zajlik.