A legrégebbi erdélyi magyar bábszínház kihívásai – csökkenő gyereklétszám mellett is kitesz magáért a 69 éves kolozsvári Puck

A legrégebbi erdélyi magyar bábszínház jelenéről, kihívásairól beszélt a Krónikának Csűrös Réka, a kolozsvári Puck magyar tagozatának vezetője azon alkalomból, hogy az intézmény kedden ünnepli megalakulásának 69. évfordulóját. 

Kedden ünnepli születésnapját az idén 69 éves kolozsvári Puck Bábszínház, amely nemcsak gyerekeknek, hanem felnőtteknek szóló programmal is várja a közönséget. A bábszínház magyar tagozatának vezetője, Csűrös Réka a Krónika megkeresésére elmondta, az ünneplés apropója minden évben az, hogy februárban alakult meg Erdély legrégebbi magyar nyelvű bábszínháza.

 „Ilyenkor február elején a román és a magyar tagozat is ünnepel, különlegesebb műsorral készül. A román tagozat délelőtt ingyenesen játssza a Jancsi és Juliskát, a magyar tagozat pedig legutóbb bemutatott előadását,

A csillagszemű juhászt játssza ingyenes belépéssel 5 órától.

Az előadás után, fél 7-től portréfilmet vetítünk felnőttek számára Balló Zsuzsa bábszínészről” – fejtette ki a tagozatvezető.

A kincses városbeli bábszínház múltja elevenedik meg a Báb és mím. Balló Zsuzsa, Balló Zoltán és Péter János művész(él)ete című filmben. Csűrös Réka elmondta, Balló Zsuzsa nyugdíjas bábszínész nagyon hosszú ideig dolgozott a társulatnál, a tavaly visszahívták, hogy mozgatást tanítson a fiatalabb bábszínészeknek, a filmben pedig érdekes dolgokat mesél a teátrum 70-es, 80-as évekbeli történéseiről, illetve néhai kollégáiról, férjéről, Balló Zoltánról, valamint Péter Jánosról. A csillagszemű juhász abból a szempontból különleges előadás, hogy a Puck Bábszínháznál ilyen produkció még nem volt, hogy a színészek kilépnek a paraván elé,

viszonylag kevés a báb benne, és sok a színészi játék, ilyen szempontból érdekes lehet felnőttek számára is, élvezettel nézik

– hívta fel a figyelmet a társulatvezető, aki egy éve áll a magyar tagozat élén.

Csűrős Réka a bábszínház látogatottságáról kérdésünkre kifejtette, előadásaik továbbra is népszerűek a gyerekek körében, hiszen a kicsik mindig is szerették a műfajt, azonban az utóbbi időben nehezebb megtölteni a termet, mert csökken a magyar lakosság aránya a kincses városban annak ellenére, hogy a lakosság száma növekszik.

– mutatott rá Csűrös Réka. Azt is elmondta, igyekszenek a szórványvidékeket is lefedni, turnékra jár a társulat a környékbeli településekre, kisvárosokba, községekbe, ugyanakkor kolozsvári negyedbeli, a központtól távolabb található tanintézetekbe, például a Grigorescu negyedbeli Ghibu-iskolába is ellátogatnak a produkciókkal. Ugyanakkor többnapos turnékra is megy a társulat, tavaly például több napig játszottak Gyergyó környékén, Szilágy és Fehér megyébe is ellátogatnak, eljutottak nemrég Nagyenyedre, Magyarlapádra és Szilágycsehbe is.

A kolozsvári magyar tagozaton tizenegy színész, öt technikus, valamint a tagozatvezető, a szervező és az irodalmi titkár dolgozik, ezenkívül félállásban egy közönségkapcsolatokért felelős munkatárs. Csűrös Réka egyéves tagozatvezetői munkáját összegezve elmondta,

az egyik legnagyobb kihívás összerázni, felépíteni a társulatot, hiszen képzett, oklevéllel rendelkező bábszínésze nincs a társulatnak,

bár természetesen vannak olyanok, akiknek nagy a tapasztalata a bábozás terén. Hozzátette, magyar nyelvű bábszínészképzés működik ugyan Marosvásárhelyen, ott viszont sok Magyarországról érkező hallgató tanul, akik közül a legtöbben hazamennek a képzést követően, ott folytatják a karrierjüket, az erdélyiek pedig valószínűleg Vásárhelyen maradnak, vagy más társulatokhoz szegődnek. „Itt, Kolozsváron nem volt szerencsénk ahhoz egyelőre, hogy bábszínészképzőt végzett művész érkezzen hozzánk, most éppen Szabadkáról jön hozzánk dolgozni egy színész. Tavaly fölvettünk két fiatal színészt, akik nem tudtak bábozni, őket Balló Zsuzsa tanította. Lehet, hogy a színészek ezért összevonják a szemöldöküket, amit most mondok, de

a bábszínészet talán összetettebb, mint a színészi munka, hiszen külön a bábra is kell figyelni, közben pedig ugyanazt nyújtani, mint a színész.

Ráadásul az újabb tendenciák szerint a bábszínész kijön a paraván elé, egyrészt színészként kell teljesítenie, másrészt báboznia is kell” – mondta a tagozatvezető. Kiemelte, szintén kihívás biztosítani a színház technikai feltételeit, amit most sikerült elfogadható szintre hozni, az a Bethlen Gábor Alaptól kapott nagylélegzetű támogatásnak köszönhető, ez ami rengeteget segített a társulatnak abban, hogy nagyon jó minőségben vihetik el a kiszállásokra az előadásokat. Hiszen vidéken általában gyengébb technikai feltételek közt játszották az előadásokat, de most a támogatásnak köszönhetően épp olyan jó minőségben tudnak játszani más településeken is, mint Kolozsváron.

Csűrös Réka a bábszínházi előadások típusairól szólva úgy fogalmazott, a társulat kicsit olyan, mint a kétfejű sárkány: az idősek inkább a hagyományosabb, kesztyűs bábos, paraván mögötti bábszínházat kedvelik, a fiatalok pedig inkább a színészi munkára alapozó, a paraván előtt játszódó színházat. Ezt próbálja ő összeegyeztetni úgy, hogy senkire ne kényszerítse rá azt a műfajt, amit nem szeret az illető bábszínész. „Ilyent is, olyant is csinálunk, amúgy a közönség is megoszlik, van, aki inkább a paravánost, van, aki a modern típusú előadást szereti. Úgy próbálunk műsortervet kialakítani, hogy minden szerepeljen benne. A minőségre fektetjük a hangsúlyt, nem hívunk meg bárkit. Azt szeretném, ha vizuálisan, szövegszinten és rendezés szempontjából is minőségi produkciók születnének, ne föltétlenül sok, de jobb minőségű, még ha kevesebb is” – mondta Csűrös Réka.