Akiknek a hó sem szabhat gátat: sport, kikapcsolódás, életforma a futás

Fülöp-Székely Botond 2019. január 16., 14:43

Egyesek puszta kikapcsolódásként, mások sportként tekintenek a terep- vagy síkfutásra, de tény, hogy mindenkinek hasznos testmozgást jelent. Ilyés Sándor Lorándnak, a Székelyudvarhelyi Feel Good Sportegyesület vezetőjének már életformává vált a rendszeres szaladás.

Ilyés Sándor Loránd szerint időt kell adni a szervezetnek, hogy megszokja a futást. Fokozatosan kell terhelni testünket Fotó: Barabás Ákos

– Mióta jársz futni, és mi motivál?

– Nagyjából tíz-tizenegy éve futok. Azelőtt is sportoltam, egész pontosan kézilabdáztam, de volt egy sérülésem, ami miatt abba kellett hagynom. Persze továbbra is nagy volt a mozgásigényem, ezt pedig a futással tudtam kielégíteni. Túrázni kezdtem, és elvarázsolt a természet szépsége, ráadásul így ki is tudtam kapcsolódni. Ez fokozatosan átalakult terepfutássá. Jelenleg az egyesület többi tagjával hetente négy-öt alkalommal járok el szaladni. Ilyenkor 10–30 kilométer között futunk terepen. Nálunk ez már nemcsak kikapcsolódás vagy sport, hanem életforma lett. Ha egy-két napig nem futunk, akkor már hiányzik.

Fotó: Barabás Ákos

– Milyen típusai vannak a futásnak?

– Két nagy csoportról lehet beszélgetni, van a terep-, illetve a síkfutás. Utóbbi többnyire aszfalton történik, és lényege az, hogy nem kell különösebb talajszint-különbséggel megküzdeni. A terepfutás már lényegesen nehezebb, hiszen ebben az esetben már erdei, mezei utakon és ösvényeken kell haladni, ahol több akadály is van. Ezt a kezdőknek nem is szoktam ajánlani. Persze ezen csoportokon belül még rengeteg válfaja létezik a futásnak, főleg ha például a sebességet vagy az akadályokat is számításba vesszük.

Kocogásnak számít az a tempó, amely mellett még viszonylag könnyedén tud beszélgetni társaival a testmozgást végző személy. A tényleges futás ennél lendületesebb, így már a szapora légzés miatt sem kényelmes beszélgetni.

Fotó: Barabás Ákos

– Kiknek ajánlott a futás?

– A futás az egyik legnépszerűbb, ugyanakkor a legegészségesebb testmozgás, így mindenkinek csak ajánlani tudom, akinek az egészsége megengedi, illetve nincs szakorvos által eltiltva tőle. A futók fizikailag és pszichikailag is jobban fogják érezni magukat, ha pedig valaki csak fogyni szeretne, ő is megtalálhatja a megfelelő tempót. Noha olykor hallani, hogy egyesek szerint a futás árt az ízületeknek, szerintem ennek a sportnak normális esetben nincsenek káros hatásai.

Már több kutatás is igazolta, hogy a megfelelően végzett testmozgás inkább karbantartja az ízületeket.

Fotó: Barabás Ákos

– Ti még télen sem álltok le a terepfutással. Nem megterhelő ez a szervezetnek? Nincsenek veszélyei?

– Induljunk ki abból, hogy én nyáron is bármikor elmegyek futni, és az sem probléma, ha egy jó eső elkap az edzés közepén. Ez alapot jelent a téli megterheléshez. Kérdés, hogy az embernek meddig tart a komfortzónája és azt képes-e túllépni. A téli futáshoz ugyanakkor elengedhetetlen, hogy ezt fokozatosan szokja meg a szervezet, ezért ajánlott ősztől elkezdeni az edzést a téli futásokra. Ezzel időt adunk elsősorban a légzőszerveinknek, de igazából az egész szervezetünknek, hogy megszokja a zordabb viszonyokat.

Így egyébként a meghűlés veszélye is mérsékelhető.

Fotó: Barabás Ákos

Mi például csak nagyon ritkán betegszünk meg, ezek pedig általában gyors lefolyásúak. Számunkra normális az, ha mínusz 10–15 Celsius-fokban futunk. Az ennél is nagyobb hideg viszont már veszélyes. Ilyen körülmények között jóval nehezebb teljesíteni, így mi is csak 10–20 kilométereket szaladunk, csökkentett intenzitással. Maximum többször megyünk el edzeni, hogy legyenek meg a célként kitűzött kilométerek. Aki télen akarja elkezdeni az edzést, annak ajánlott gyorsabb sétákkal indítania. Persze nagyobb a veszélye annak is, hogy valaki elcsúszik és megsérül, így erre is fokozottan kell figyelni. A téli edzéseknek egyébként az az előnyük, hogy jobban edződik a szervezet, szívósabbá válik az egyén.

Fotó: Barabás Ákos

– Milyen felszerelésekre van szüksége annak, aki eldöntötte, hogy szaladni fog?

– A megfelelő futócipő beszerzése az egyik legfontosabb dolog. Persze ez nem olyan egyszerű, hogy csak bemegyünk az üzletbe és kiválasztjuk a legszebbet, hanem egyebek mellett figyelembe kell venni az illető futási stílusát, a talp formáját, és azt is, hogy milyen terepen és mekkora távot szeretne teljesíteni. Nekünk, gyakorlott futóknak ezek függvényében például legalább 4–5 cipőnk van. Most már rengeteg technikai ruházat közül lehet választani, amelyek lényege, hogy nem tartják magukban az izzadságot, szellőznek, és kényelmesek is. Erre télen különösen érdemes figyelni, hosszú, testhez álló technikai ruha kell, továbbá kesztyű, sapka és vízálló kabát.

Meg kell találni az egyensúlyt az öltözékben is, hogy az illető ne izzadjon jobban a ruhától, mint amennyire a futástól tenné.

A pamut öltözéket kerülni kell, mivel az nagyon hamar átnedvesedik a verejtéktől. Ez talán futás közben észre sem vevődik, de ha megállunk, nagyon könnyen kihűl a szervezet. Fontos ugyanakkor, hogy a láb is melegben legyen. Az én gyakorlatom az, hogy legalább két zoknit húzok, egy vékonyabbat és egy vastagabbat. Nagyjából azokat a cipőket használom, amelyeket más évszakban is.

Jó az is, ha viszünk magunkkal egy plusz felső ruhát, hiszen ha megállunk vagy csökkentjük a szaladás intenzitását, akkor azt is felvehetjük, elkerülve a megfázást. Egyébként az is jó, ha egy táskában más pluszöltözéket is viszünk magunkkal. Itt gondolok például egy sapkára vagy kesztyűre. Az öltözködési tapasztalat szerint az a legjobb, ha a testmozgás kezdete előtt még enyhén fázunk, majd az edzéstől fokozatosan bemelegszünk. A megfelelő öltözet nagyban függ a kint töltött idő mennyiségétől, az időjárási viszonyoktól, a tereptől, és nem utolsósorban az egyén személyes igényétől is.

Fotó: Barabás Ákos

– Mit tanácsolsz a kezdőknek?

– Első lépésként meg kell határozni azt, hogy ki miért akar futni, ugyanis van, aki fogyni szeretne, mások kikapcsolódást keresnek, és vannak olyanok is, akik versenyzésben gondolkodnak.

Ugyanis ha nem találjuk meg a kellő motivációt, nem látjuk meg a szépségét, nem érzünk egy idő után vágyat a futásra, akkor az nem lesz hosszú élettartamú mozgásforma számunkra.  

Ha ez megtörtént, akkor érdemes hosszabb sétákkal, egy kevés kocogással indítani, hiszen így szervezetünk könnyebben hozzászokik a későbbi nagyobb megterheléshez. Ezt a tempót persze fokozatosan lehet növelni. A türelem elengedhetetlen, mindenképp időt kell adjon magának az ember a fejlődéshez. Az elején nem szabad túlerőltetni magunkat, a fejlődést nem napokban és nem hetekben, hanem hónapokban kell mérni.

Mindig fontos a bemelegítés és a testmozgás utáni levezetés is. Nem szabad megijedni az izomláztól sem, hiszen ez normális velejárója az edzéseknek. Idővel persze ez már nem fog jelentkezni, csak akkor, ha növeljük a teljesítményt. A futással kapcsolatban érdemes az interneten is olvasgatni, hiszen most már számos hasznos cikk jelent meg a témában. Mindemellett a gyakorlottabb futók, a szakemberek is jó tanácsokat adhatnak. Egy edzésprogram is hasznos lehet, hiszen motiválja az embert a teljesítésben.