Balogh Levente 2018. augusztus 31., 21:30

Mit képvisel Giuliani?

Csakhogy ennél azért több figyelmet érdemel az ügy. Még akkor is, ha az amerikai nagykövetség magánvéleménynek minősítette az írásban foglaltakat, és akkor is, ha a levélről messziről ordít: az alapjául szolgáló információk olyasvalakitől származnak, aki igencsak közel áll a korrupcióellenes ügyészséggel folytatott harcában az RMDSZ által is támogatott jelenlegi kormánypártokhoz.

Giuliani szóhasználata, az általa adott helyzetleírás, miszerint a legfőbb ügyészség és a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) között a telefonlehallgatások témájában megkötött paktumok visszaélésekre adtak lehetőséget, illetve hogy a DNA az azóta leváltott főügyésze, Laura Codruța Kövesi mandátuma alatt számos túlkapást követett el, mintha csak egy kormánypárti politikus szájából hangzott volna el – épp csak a DNA és a SRI által létrehozott párhuzamos államot nem említette.

Mindez azt jelenti, hogy a kormánypártoknak sikerült „bedolgozniuk” magukat Washingtonban, és olyan lobbistákra tettek szert, akik Trump elnök közvetlen környezetével is kapcsolatba kerültek. Mi több, képesek annak befolyásos tagjait meggyőzni a saját álláspontjukról.

Mert Rudolph Giuliani bárminek nevezhető, csak súlytalan figurának nem. Hiába nem visel semmilyen hivatalos tisztséget, több egyszerű ügyvédnél. Hiszen egyrészt ő vezeti a világ legbefolyásosabb államfőjének jogászcsapatát, amihez azért nem elég egy egyszerű jogi diploma, másrészt a nagypolitikában is megfordult már, hosszú évekig ő volt New York polgármestere. És ami a legfontosabb: a korrupcióellenes küzdelemben sem kívülálló, hiszen ügyészként jelentős szerepet játszott a maffia és a politikai korrupció leküzdésében.

Éppen ezért nem lehet az állásfoglalást egyszerűen lesöpörni az asztalról, ahogy azt egyes román ellenzéki politikusok tették, mint például Dan Barna USR-elnök, aki a levél kapcsán csak egy rosszul sikerült poént bírt elsütni, miszerint várja Trump fodrászának a levelét is. Ha Barna tényleg nem tudja, ki Giuliani, akkor azért, ha pedig igen, és mégis így reagált, akkor azért járna mindenki jobban, ha meghúzódna egy sötét helyen, és a következő öt évben annál komolyabb kérdésben nem nyilvánítana véleményt, hogy egy vagy két cukorral kéri a kávéját.

Az, hogy Giuliani a levelet egy volt FBI-igazgató vezette nemzetközi tanácsadó cég felkérésére írta, és pénzt is kapott érte, ne lepjen meg senkit: az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is bevett szokás, hogy korábbi közismert, befolyásos politikusok – kezdve a volt elnököktől –, vagy családtagjaik pénzért tartanak előadásokat vagy adják a nevüket olyan ügyekhez, amelyeket felvállalhatónak tartanak. Úgyhogy mindenki nyugodjon meg: azok a bukaresti médiumok, amelyek most habzó szájjal kárhoztatják, hogy Giuliani pénzért írta a levelet, a lehető legnagyobb lelkesedéssel lobogtatnák azt, ha történetesen ugyanúgy pénzért, de a bukaresti ellenzék és az államfő nézőpontját tükrözné.

Giuliani állásfoglalása persze nem kicsit meglepő, hiszen az szöges ellentétben áll az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének eddigi álláspontjával: Hans Klemm távozó nagykövet eddig mindig, minden fórumon következetesen és kritikátlanul védelmébe vette a DNA-t és Laura Kövesit, és határozottan kiállt a korrupcióellenes küzdelem folytatása mellett. Ezt a levél kapcsán a nagykövetség szóvivője most megismételte. Mindazonáltal Giuliani sem a korrupcióellenes harc ellen emelte fel a szavát, hanem a DNA és a SRI által elkövetett túlkapások ellen.

Lehet, hogy Giuliani egyszerűen csak mindent elhitt, amit a lobbisták mondtak neki, de a levelében foglaltak akkor is fontos problémára világítanak rá. Függetlenül ugyanis attól, hogy Washington vagy bármely más külföldi partner hogyan viszonyul hozzá, illetve attól, mennyire ellenszenves a kormányoldal ténykedése az igazságügyi törvények módosítása terén, semmiképpen sem nevezhető természetesnek, hogy az ügyészségek vagy bármely más állami intézmény titkos megállapodásokat kössön a hírszerzéssel, amelyek révén a titkosszolgálat tulajdonképpen teljes betekintést nyerhet a működésükbe, és olyan adatokra tehet szert, amelyek egy valóban demokratikus államban nem tartoznak rá. Ne adj’ Isten, még befolyásolni is képes legyen az illető intézmény vezetőit.

Egy olyan ország tapasztalt jogászaként és egykori politikusaként, ahol a hatalmi ágak szétválasztását és a fékek és ellensúlyok rendszerét ma is szigorúan tiszteletben tartják, Giuliani a lényegre hívja fel a figyelmet. Arra, hogy nem csupán az a fontos kérdés, hogy a korrupcióval vádolt PSD-vezér, Liviu Dragnea börtönbe kerül-e, hanem az is, hogy az igazságszolgáltatás, illetve bármely más állami intézmény mindenféle külső, titkosszolgálati befolyás nélkül, kizárólag szakmai alapon működjék.