A napokban Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke és Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök fogadta a kolozsvári Nem az én nevemben Facebook-csoport képviselőit. Lapunknak Makkai Bence reklámgrafikus, a csoport tagja számolt be a találkozóról, illetve arról, konkrétan miért elégedetlenek.
– A napokban fogadta a Facebook-csoport képviselőit az RMDSZ két vezetője. A találkozón azon ügyek vetődtek fel, amelyek a csoport tagjainak körében elégedetlenséget váltottak ki. Kik ennek a csoportnak a tagjai, miért jött létre, mit képvisel? Mi az, amivel civilekként elégedetlenek az RMDSZ jelenlegi irányvonalában?
– A Nem az én nevemben csoport egy laza, önszerveződő csapat és egy gondolkodási keret. A csoport magja Kolozsváron élő és dolgozó személyekből áll, de többen csatlakoztak hozzánk Erdély más részeiről is. A tagok közös jellemzője az elégedetlenség, illetve az, hogy ennek az elégedetlenségnek hangot is adunk. Elégedetlenségünk célpontja az RMDSZ, amelyről úgy véljük, hogy egyáltalán nem vagy csak minimálisan képvisel minket, a romániai magyarokat.
Ez valamelyest magyarázná az RMDSZ nem létező válaszait a romániai problémákra: infrastruktúra, gazdaság, egészségügy, általános – nemcsak a kisebbségi – tanügyi kérdések. Ezek a válaszok akár nem léteznek, akár „csak” nem jönnek át, a végeredmény szempontjából majdnem ugyanazt jelentik: a romániai valóság mintha nem létezne sem az RMDSZ, sem a tömbben élő magyarok számára! A csoport létrejötte egyébként szorosan kötődik a Iordache-bizottság munkájához, akkor alakult, amikor mindannyiunk számára nyilvánvalóvá vált, hogy az RMDSZ részt vesz annak tevékenységében anélkül, hogy a bizottság munkájának tárgyát képező módosításokat a közösség körében tematizálta volna.
Többen az Umbrela-csoport tagjai is vagyunk, sőt van társunk, aki önkéntesként a Fără penali în funcții publice kezdeményezéshez gyűjt aláírásokat. Egyben kezdeményeztük a Nem az én nevemben petíciót, amit több mint 1100-an írtak alá eddig. Ezt adtunk át Kelemen Hunor szövetségi elnöknek július 12-én a csoport nevében hárman: Kovács Andrea ügyvéd, jómagam és Demeter Szabolcs informatikus, aki egyben a petíció kezdeményezője is.
– Utólag arról írt: a találkozón a sajtózárlatról, etnikai alapú politizálásról, általános elégedetlenségről, percepcióról és az igazságügyi törvények módosításáról is beszélgettek. Mit értenek sajtózárlat alatt?
– A romániai magyar sajtó jelenlegi helyzetére kerestük a megfelelő fogalmat. Arra az aktuális helyzetre, ami senkinek sem kedvez. Kiváltképpen a romániai magyar közösségnek nem.
Vannak ugyan adott esetben kritikusabb hangvételű cikkek, vannak témák, amiket különféle portálok alaposabban körüljárnak, de ezek mintha nem egy frontot alkotnának, hanem nagyon minuciózusan el lennének szigetelve, hogy az az információ, ami ott lát napvilágot, egyrészt minél kisebb lefedettségre tegyen szert.
A kisebbségpolitikai kérdések mindannyiunk számára fontosak. Közösségünknek szüksége van a változatosságra, érvek nyilvános ütköztetésére. Mindannyiunknak nyert ügye van azzal, ha szabadon beszélhetünk például a magyar közösség nevében vitt politizálásról, a magyar érdekképviselet céljairól, kötelességeiről, felelősségéről vagy akár az intra- és interetnikus kapcsolatok előnyeiről-hátrányairól. Ezeknek értékes hozadéka lenne a civil öntudat kiterjesztése, megerősítése, ami „sajtózárlat” mellett több időt és munkát igényel.
A sajtózárlat kialakulásának oka is van. Bár a szövetség a saját ujja mögé bújik azzal, hogy deklaráltan csak a Maszol.ro van a tulajdonában, mégis a birtokláson kívül sok más módja van annak, hogy a sajtóra nyomást gyakoroljon, és gyakorol is! A közvetlen eredménye ennek a „sajtózárlatnak” az, hogy a szövetség úton-útfélen románozhat, és szekusállamot kiálthat, de ha valaki másként vélekedik a román–magyar hídszerepekről, és nyit más közösségek felé – akár európai értékek mentén – azt egyből lerománozzák, lemagyarárulózzák, a sorosozásról meg Stockholm-szindrómázásról és egyéb szitokfélékről ne is beszéljünk.
– Miért vetődött fel az etnikai alapú politizálás kérdése? Az RMDSZ hivatalosan etnikai szervezet, amely egyéb, országos ügyek mellett elsősorban az erdélyi, partiumi, bánsági magyar közösség problémáival, jogköveteléseivel foglalkozik. Ez problematikus?
– Az etnikai politizálást több szempontból is problematikusnak tartjuk. Az etnikum nem feltétlenül egy szerencsés politikai rendszerező elv, ami mentén az emberek, szavazók felsorakozhatnak. Az etnikum, mint például a magyar közösség, felsorakozhat az entitás mögé, de akkor a minket képviselő entitás nem lehet párt, hanem érdekvédelmi szervezet, ami a magyarok specifikus problémáira figyel oda. Ebből kifolyólag az etnikai alapú politizálás olyasmikre adhat választ, hogy beszélhetünk-e magyarul a hivatalnokokkal, vagy sem, van-e kétnyelvű utcanév- vagy helységnévtábla, tanulhatunk-e anyanyelvünkön, és így tovább.
Itt visszacsatolnánk az első kérdésre adott válaszokra, az elégedetlenség elsődleges forrására: az etnikum megléte nem ad választ a szociális, igazságügyi vagy gazdasági kérdésekre. Mi alapján dolgozunk ki egy szociális hálót, vagy mi alapján számoljuk fel a szegregációt? Hogy valaki magyar, vagy sem?
Az etnikai alapú politizálásnak megvan az a veszélye, hogy egy jó politikai kezdeményezést „csak” azért seperjenek le az asztalról, mert az „román” vagy „magyar”. És ezzel az eredménnyel már csak a nacionalista kedélyeket lehet korbácsolni. És nemcsak lehet, hanem teszik is. Az etnikai politizálás kevésbé szerencsés eredménye az is, hogy az RMDSZ deklaráltan – minden magyar nevében fellépő – érdekvédelmi szervezet, viszont működését tekintve politikai párt! Hiányolok innen valami magyarázatot…
– Az igazságügyi törvények módosítása kapcsán milyen álláspontot képviseltek?
– A szövetségnek tartózkodnia kellett volna a Iordache-bizottság munkáitól.
Aztán, amennyiben a rendkívüli eljárásban módosított jogszabályok a bizottság által elfogadott formában lépnek hatályba, azok mindössze egy szűk körnek és nem a társadalom egészének kedveznek majd.
Az igazságügyi törvények módosításánál rengeteg javaslatot törvénykezdeményezési jogosultsággal nem rendelkező szakmai szervezetek fogalmaztak meg – például a Dana Gârbovan-féle Romániai Bírák Országos Szövetsége (UNJR). Az ő javaslataikat a PSD–ALDE szó szerint átvette, ami ugyancsak meglepő, és teljesen idegen a romániai jogalkotási eljárásoktól. Civil törvénykezdeményezések esetén szigorú feltételeknek kell teljesülniük, itt mégis az történt, hogy kihasználva egy konjunktúrát, talán a honatyák hozzá nem értését is, pár bírói szervezet olyan jogszabályt készíttetett magának, amilyet akart. Cserébe támogatták az államelnöki jogkörök megcsonkítását, szakmai síkra terelve a kérdést. A Velencei Bizottság jelentése egyébként aggályosnak is tartja az új szabályokat.
– Mennyire volt komoly fogadókészség az önök által fölvetett problémák megvitatására, álláspontjuk megfontolására?
– Ezzel kapcsolatban várakozó álláspontra helyezkednénk. Egészen addig, ameddig nem látunk valamiféle változást legalább a szövetség kommunikációjában. Viszont a kommunikációtól a romániai valóságba való visszalépésig nagyon hosszú az út. Reméljük, közösségünk nevében is, hogy a magyaroknak sikerül olyan képviselőket kitermelniük maguknak, akik deklaráltan a saját országuknak tekintik Romániát, és azzal foglalkoznak, ami az ország egészének, így a romániai magyaroknak is jó.