Hadrév-szindróma a bihari Nagybáródon, almalopás miatt robbant ki összetűzés cigányok és románok között
Polgárháborús hangulat uralkodik a Bihar megyei Nagybáródon, ahol tettlegességig fajult a romák és a románok között hosszú ideje szunnyadó konfliktus. A Sebes-Körös-völgyi községben állandó a karhatalmi jelenlét, a többségi lakosok rendet követelnek.
„Mert milyenek a cigányok: nem csak lopnak, hanem rosszak is” – foglalja össze tömören, a politikai korrektségre fittyet hányva egy idős nagybáródi férfi, amikor a településen kirobbant konfliktus okát firtatom. Hatan ülnek a Kolozsvárt Nagyváraddal összekötő országút mentén, a Királyhágó nyugati lábánál fekvő település egyik vegyesboltjának teraszán, ahol pár sör mellett a péntek esti eseményeket vitatják. Azt a tömegverekedést, amelyet a romák egy részének életvitele és az ebből eredő többségi reakció váltott ki, és amilyenre Hadrévtől kezdve Csíkszentkirályon és Gyergyószentmiklóson át Apácáig megannyi példa volt az elmúlt évtizedekben Erdélyben, valamint Románia többi régiójában.
Nagybáródon apró bűncselekmény vezetett a helyi romák és a románok közötti súlyos összetűzéshez. Pénteken délután néhány rajkó egy felnőtt társaságában behatolt egy román család kertjébe, és beállt az almafa alá. Szemtanúk elmondása szerint nem csupán pár szemet akartak szedni, hanem több szatyrot kívántak megtömni, és ez váltotta ki a szomszédok által riasztott, a falu másik részéből hazasiető tulajdonos haragját.
Az idős férfinak és két felnőtt fiának az egyik cigány gyereket sikerült feltartóztatnia, felelősségre vonva az almalopásért – hogy ekkor elcsattant-e pofon, arról ellentmondó hírek terjednek.
Tény, hogy az elmenekült birtokháborítók riadót fújtak a közeli cigánytelepen, ahonnan mintegy harminc férfi és asszony tért vissza botokkal, villával, kövekkel felfegyverkezve, és rárontott a tulajdonosra és annak fiaira.
A verekedés során utóbbiakat véresre verték (a vér áztatta áldozatokról már aznap este felvételek keringtek a közösségi oldalon), mindhárman a nagyváradi kórházban szorultak orvosi ellátásra. Előtte azonban rövid idő alatt fellármázták a többségi lakosságot, amely ugyancsak nagy létszámban vonult az erdő alján húzódó roma kolóniához, és nekiestek azoknak, akiknek addig nem sikerült elmenekülniük.
Hogy nem történt tragédia, az annak köszönhető, hogy a rendőrség készenléti egysége rövid idő alatt kiszállt a helyszínre, megelőzve a pogromot. Ezután a felháborodott románok az egyetlen kerítés által elválasztott községháza és rendőrőrs elé vonultak, az elkövetők felelősségre vonását, a romák által elkövetett bűncselekmények megakadályozását követelve az önkormányzat és a rendvédelmi szervek illetékeseitől.
„Ez így nem mehet tovább, elegünk van a cigányok sorozatos garázdálkodásaiból. Lopnak, amit találnak, a múltkor egy nyolcvan éves nénihez törtek be, de már az utcán se lehet végig menni anélkül, hogy a gyerekek meg ne dobálnának vagy ne kötnének belénk" – dől a panasz a nagybáródiakból. A terasz árnyékában hűsölő férfiakhoz hasonlóan egy fiatal nő is kifogásolja, hogy a négyezer lelkes község polgármestere ellenvetés nélkül kiutalja a szociális segélyt a romáknak, akikkel szemben a számtalan feljelentés ellenére a rendőrség is erélytelen. „Nézze csak, most is azért vezényelték ki a csendőröket, hogy tőlünk védjék a cigányokat, ahelyett, hogy bennünket óvnának, amikor lopnak tőlünk vagy ránk támadnak" – utal a megvert férfiakkal rokonságban lévő nő a cigánykolónia elé vezényelt egyenruhásokra, miközben azzal igyekszik nyomatékot adni a helyzet tarthatatlanságának, hogy okostelefonján mutatja a vérben fürdő áldozatokról készült képeket.
Sorin Sarca, a Sebes-Körös völgyében fekvő, évszázadokkal ezelőtt a királyhágói útvonal őrizetére kirendelt szabad jobbágyok ősi fészkének számító település polgármestere jogosnak tartja a többségi lakosság felháborodását, már ő is sokallja a romák antiszociális magatartását. Az elöljárót a helyi képviselő-testület tagjaiból és néhány hivatalnokból álló kisebb kupaktanács közben találom, a témát nem nehéz kitalálni. Megtudom, hogy a községbe még a hetvenes években telepítettek át a hatóságok romákat, akikkel szinte állandóan problémák adódtak az elmúlt évtizedekben. Legutóbb 2013-ban volt a mostanihoz hasonlóan feszült a helyzet, akkor is a készenléti egységekkel kellett lecsillapítani a kedélyeket.
„A mintegy kétszáz fős roma kolónia többsége kiskorú, a felnőttek az utánuk kapott gyerekpénzből és szociális segélyből él. Nem mindegyikőjük problémás, jól ismerjük a rendbontókat” – magyarázza a polgármester, elsősorban arra az Anghel Ciurarra utalva, aki egybehangzó állítások szerint az almalopásban és a tulajdonosok megtámadásában is élen járt, és egyébként nemrég szabadult a börtönből. A szociáldemokrata községgazda kérdésünkre elmondja, nem ő, hanem a megyei szociális igazgatóság határozza meg, kik jogosultak szociális segélyre, és az sem tőle függ, hanem a hatályos törvény előírások hozadéka, hogy a segélyezettek közül csak nagyon kevesen kötelezhetőek közmunkára. „Hogy mi lehet a megoldás? Egyértelmű, hogy akutizálódott a helyzet, és a lakosság többsége szerint csakis az evakuálás lehet a megoldás. Erről azonban nekem nem áll hatáskörömben határozni” – magyarázza Sorin Sarca, hozzátéve, a nagybáródi állapotokról részletes jelentést terjesztettek a Bihar megyei prefektúrához.
Az önkormányzatéhoz hasonlóan félig-meddig a rendőrség képviselői is mossák a kezüket a felelősségüket illetően.
A pénteki zavargások nyomán a megyei rendőr-főkapitányság erősítést küldött a nagybáródi őrsre, ahol az egyik nagyváradi felügyelőtől kapunk felvilágosítást, a belső szabályzat miatt csak informálisan. Tájékoztatása szerint miközben csak feljelentés alapján járhatnak el, a lakosság szinte soha nem jelenti az apróbb garázdaságokat, bűncselekményeket, csak ha nagyobb a baj.
„Közben viszont az elégedetlenség gyűl az emberekben, és a pohár előbb-utóbb betelik. Tudni kell azt is, a romák tisztában vannak azzal, hogy a kiskorúak által elkövetett kihágásokért nem vonhatók felelősségre, ezért többnyire őket küldik lopni” – magyarázza a rendőrtiszt, hangsúlyozva: nem etnikai jellegű konfliktusról van szó, hiszen a tolvajt – legyen az bármilyen nemzetiségű – általában nem szereti a jogkövető polgár. Elpanaszolja azt is, hogy a rendőrség munkáját és hatékonyságát a belügyi alakulatokra jellemző általános létszámhiány is hátráltatja, a nagybáródi őrs 23 dolgozójának például nyolc, nagy kiterjedésben elterülő községet és annak több mint húszezer lakosát kell felügyelnie, ami emberfeletti munkát feltételez. És miközben elkísér a roma telepig, megosztja ama véleményét is, miszerint a büntető törvénykönyv rengeteget bírált, a bűnüldözést kifejezetten megnehezítő módosításai nem csak a politikában, hanem a társadalom legalsóbb szintjén is negatívan fejti ki hatását.
A báródi cigánytelep bejáratánál hétfős csendőralakulat posztol, hogy meddig kell maradniuk, az nagyban függ a fejleményektől. A mintegy húsz, vályogból, téglából emelt, pucolatlan házak között rajkók szaladgálnak, a tarka szoknyás asszonyok lekucorogva beszélgetnek pörgő nyelvükön. Hollófekete bajszos, tárcsalapon csirkecombot és miccset sütögető férfit szólítok meg, akinek komor arca bemutatkozásomkor felderül. „Én is Rostás vagyok. Rostás Radu” – vágja rá románul. Kiderül, nem vett részt az összetűzésben, csak későn ért haza, és egyaránt helyteleníti a romák és a románok cselekedetét.
„Nem értem, miért kellett ekkora feneket keríteni néhány almának, de az sincs rendben, ahogy a cigányok viselkedtek. Szedjék elő a felelősöket, de bennünket hagyjanak békén, öt gyerekkel úgy sincs hova meneküljek" – magyarázza. Elmondja, gombászásból, erdeigyümölcs-szedésből élnek, a házát bepucolná és bővítené, de attól tart, hogy a tulajdonjogot bizonyító telekkönyv és építkezési engedély hiányában egyszer anélkül marad.
A roma férfi megismétli, többségük békességet akar, de ha a lakosság és a hatóságok ki akarják telepíteni őket, adjanak nekik pénzt otthonteremtésre.
Azt már nem hivatalosan a csendőrök árulják el, hogy korábban uzsoráskodásból élő névrokon három évet börtönben ült, de a jelek szerint jobb útra kíván térni, mert a péntek esti zavargások idején – mondván, nem akar visszakerülni a rácsok mögé – nem ütött vissza, amikor kapott néhány pofont a románoktól. A rendőrségtől hivatalosan azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a nyomozás további menetéről, a bűncselekmények besorolásáról az ügyészség dönt, többek között a törvényszéki orvosok jelentése alapján.
A három sérült közül a két fiatalember elhagyta a kórházat, vasvillával megszúrt apjuk viszont műtétre szorul, ennek ellenére az előzetes látlelet szerint az ő sérülései sem veszélyeztették az életét. Amúgy a roma támadók az incidens óta ismeretlen helyen tartózkodnak, de a rendőrség azt állítja, adott esetben pár óra leforgása alatt előállítják őket. A bihari községben uralkodó feszült hangulat csillapításához, a megélhetési bűnözés felszámolásához, a romák felzárkóztatásához azonban ennél sokkal több intézkedésre lenne szükség – és nem csak Nagybáródon.