Törvénytervezetbe burkolt magyarellenesség

A jogszabályjavaslat beteges hazafiasságtól dagadó indoklása szerint ugyanis „Románia területén, számos erdélyi megyében olyan állítólagos székely megemlékezéseket tartanak, amelyek tulajdonképpen állam- és románellenes, szakadár, sovén megnyilvánulások, és amelyeken a románokra nézve sértő és rágalmazó rigmusokat skandálnak”. A kezdeményezők hozzáteszik: a fentebb említett, „megszokottá vált” eseményekről szóló beszámolók, illetve a „románellenes üzenetek” helyet kapnak a sajtóban, az interneten és a közösségi oldalakon is.

Ebből elég! – gondolta a Népi Mozgalom Pártjának (PMP) szenátora, aki a hónapok óta dúló belpolitikai válság ellenére sikeresen maga mögé állított mind ellenzéki, mind pedig a kormányzó alakulatok színeiben megválasztott honatyákat. A tervezet előterjesztői nem sokat bíbelődtek a részletekkel: törvényjavaslatuk nagyjából azonos a parlament által nemrég elfogadott, az antiszemitizmust büntető jogszabállyal, csak a megfelelő helyeken románellenességre cserélték a kifejezéseket. Így a tervezet három hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtaná a románellenes megnyilvánulásokat és románellenes jelképek nyilvános terjesztését, illetve háromtól tíz évig terjedő börtönnel a románellenes szervezkedést vagy annak pénzelését.

A célzás egyértelmű: a kezdeményezők az erdélyi magyarság jogalkotási, jogérvényesítési és önrendelkezési törekvéseit próbálják alattomos módon elnyomni egy „plagizált” törvény sokféleképpen értelmezhető „erejével”. Hihetetlen, hogy egyesek – pontosabban több mint 30 képviselő és szenátor – még mindig a nemzeti büszkeség, hazafiasság eltorzításával, túlfűtésével, igazságtalan, nem létező harcba hívásával próbálnak felszínen maradni. Egy olyan szerencsétlen ország törvényhozóiként, amely ezer sebből vérzik, amelyeket biza nem a románellenesség ejtett az állam egységes, oszthatatlan testén. Ahogy az autonómiaigény, de még a székely zászló rúdja sem.

A Pașcanék által benyújtott törvénytervezet bűzlik a magyarellenességtől, ráadásul a kettős mérce alkalmazásának a netovábbja: az indoklásban ugyanis az Erdélyben tapasztalt „veszély” mellett hosszasan értekeznek arról, hogy a románellenesség az országon kívül is „dívik”, és mennyire elítélendő, hogy az elnyomott határon túli románokat számtalan jogsértés éri. Annyira, de annyira kilóg a lóláb, hogy Pașcanék jobban tették volna, ha a törvénytervezetben nem románellenességre cserélik az antiszemitizmus kifejezést, hanem egyszerűen magyarra: börtön járjon azért, mert valaki, valami magyar. Akkor biztos jobban örülne a nép őket szolgáló része. És sajnos ugyanúgy meg volna az esélye, hogy a parlament megszavazza a törvényt.

{K1}