Amikor Karinthy írásai hatására magyarnak vallja magát a craiovai román
Milyen indíttatásból olvas egy bukaresti román nő Madáchot? És miért érzi lélekben magyarnak is magát egy oltyán férfi? A válasz természetesen sokrétű lehet, esetünkben azonban a Fehér Holló Médiaklub Egyesület „rábeszélő munkája” a közös fogódzó.
A román–magyar kapcsolatok elmélyítését, a két kultúra közötti párbeszéd elősegítését zászlajára tűző kolozsvári szervezet többek között a tavalyi év végén útjára indított küldőkönyvtárával igyekszik elérni célját. Eme egyedülálló és hasznos kezdeményezés révén megismertetik a magyarokkal a román irodalmat, de főleg a román közönséggel a magyart, olyan olvasóknak postázva ingyen a románra fordított magyar remekműveket, akik érdeklődést mutatnak a téma iránt.
A Szabó Csaba televíziós újságíró vezette egyesület román-magyar kontaktportált (www.corbiialbi.ro), Világhírnév néven pedig kiadót is működtet, legnemesebb küldetésének talán mégis az tekinthető, hogy ösztöndíjat nyújt a szomszédos országokban – Magyarországon, Szerbiában, Ukrajnában – élő román fiataloknak. „Többek között annak az Andrei Sebastian Csiplónak, akinek reményeink szerint részben a mi támogatásunkkal sikerül megőriznie román identitását Magyarországon. Erre én magyarként különösen büszke vagyok” – vallja Szabó Csaba, aki szombaton gálaműsort rendezett a kincses városban „fehér hollói” megismertetése érdekében.
A Kolozsvári Rádió stúdiótermében rendezett eseményen a magyarországi fiatalember többek között elárulta, hogy a gyulai, battonyai közintézményeken zavartalanul lobog a román zászló, az ottani románok többnyire román és magyar szavakból álló kevert, „fele-fele” nyelvet beszélnek, a magyar többség pedig nem üzeni nekik azt, hogy „ki a románokkal az országból”.
Az egyesület Kolozsvárt bemutatkozó „fehér hollói” közül a craiovai Marius Dobrin egymás nyelvének, kultúrájának megismerését nevezte az előítéletek lebontása egyik leghatékonyabb eszközének. Karinthy írásainak kedvelője Kennedy elnök híres berlini beszédét parafrazálva elárulta: a magyar irodalom megismerése révén kicsit magyarnak is érzi magát. Hasonlóképpen érez Erdély és a magyarok iránt a különböző nemzetiségekben ugyancsak gazdag Dobrudzsa multietnikumú világát dicsérő konstancai Silviu Măcrineanu is, aki nem átallotta a székely zászlót népszerűsíteni blogján.
És hogy milyen út vezet a kisebbségekkel szembeni gyanakvástól a mienktől eltérő etnikumú ember iránti tiszteletig, arra kiváló Adriana Macsut példája. A bukaresti nő bevallotta: egy családi kirándulás során, négy évesen még amiatt verekedett össze egy hasonló korú magyar kislánnyal, mert mindketten azt harsogták, hogy „Erdély az enyém” – miközben egyikőjük sem tudta, kicsoda-micsoda Erdély. Ehhez képest felnőtt fejjel románra átültetett Madách- és Arany-műveket olvas.
Szabó Csabáék ugyanakkor nem bízzák a véletlenre, és mivel nem lehet elég korán kezdeni a kultúra, a mellettünk élő nemzetiség nyelvének-irodalmának megszerettetését, a Fehér Holló Médiaklub Egyesület igyekszik minél több fiatalt a „szárnyai alá” vonni. A hétvégi eseményen a kolozsvári Octavian Goga Általanos Iskola diákjai a román és a magyar irodalom nagyjainak műveiből olvastak fel, természetesen mindkét nyelven. Nem hétköznapi élmény volt hallani a román és magyar hetedikesek tolmácsolásában Petőfi János vitézét, Ady A magyar ugaron című költeményét vagy Arany Toldiját románul, másrészt Eminescu Luceafărulját, Goga és Coșbuc verseit magyarul, ráadásul a diákokhoz két tanárnőjük is csatlakozott. És hogy az irodalmi látómező még szélesebb legyen, az „ukránok Petőfije”, Tarasz Sevcsenko költő Végrendelete három nyelven csendült fel, a magyaron és románon kívül természetesen eredetiben, annak a Maria Lavernek az előadásában, aki most hallotta először felcsendülni a költeményt magyarul.
„Megtört a jég azáltal, hogy román és magyar gyermekeket sikerült rávezetnünk egymás kultúrájának megismerésére. Bár csak azt kértük tőlük, hogy olvassák fel az irodalmi műveket anyanyelvükön, sokan kívülről fújják ezeket, ami például a román gyerekek esetében különösen remek” – értékelte lapunknak a „félkancsal keresztolvasásként” meghirdetett eseményt Szabó Csaba, meggyőződéssel állítva, hogy így kell kezdeni a román és magyar fiatalok közeledésének bátorítását.