Páva Adorján 2018. március 21., 23:02

Mit nyerhet a magyarság a román revizionizmusból?

Călin Dobra tanácselnök szerint ezzel a gesztussal a nagyobb részt a Moldovai Köztársasághoz tartozó, de Ukrajna területére is átnyúló történelmi régió lakóinak önrendelkezéshez való jogát kívánták támogatni, és egyben kinyilvánították a szolidaritásukat azokkal a határon túli helyi önkormányzatokkal, amelyek hasonló, egyesülést szorgalmazó nyilatkozatot fogadtak el.

A határozatot bizonyára jelképes állásfoglalásnak tekintik, azonban a valamennyi megyei tanácsos aláírásával szentesített nyilatkozatból hiányzik a szimbolikus szó: nemzetközi egyezményekre, elítélendő paktumokra, a „történelmi igazság” helyreállításának szükségességére hivatkozva követelik a bukaresti és a chișinăui parlamenttől egy közös szándéknyilatkozat elfogadását, illetve az újraegyesülést elősegítő törvények meghozatalát. Ugyanis az aláírók úgy akarják megünnepelni a nagy egyesülés centenáriumát, hogy „a román föld határa ne a Prutnál legyen”.

Korábban több romániai önkormányzat fogadott el hasonlóan hazafias nyilatkozatot, de míg például Buzău, illetve szerdán Brassó város tanácsosai a dokumentum szövegében is rögzítették az újraegyesítés szimbolikus jellegét, a Temes megyei közgyűlés – akárcsak Lugos város képviselő-testülete – az azt megelőzően Prahova megyében is elfogadott mintát követte.

A hivatalosan közigazgatási szintre emelt revizionista eszmék, követelések hallatán joggal merül fel az Erdély vagy a Székelyföld autonómiájáért küzdők körében: az „újraegyesítési nyilatkozatokhoz” képest az állami szuverenitás tiszteletének a netovábbja az, amiről az elmúlt években székely önkormányzatok határoztak. De hát ugye annak az akaratnak a kinyilvánítása, miszerint sok tucatnyi önkormányzat egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akar tartozni, mely a Székelyföld nevet viseli – Románián belül! –, vérlázító, állam-, alkotmány-, törvény-, minden- és mindenkiellenes, ezért a prefektusok sorra megtámadták a határozatokat, a bíróságok pedig sorra érvénytelenítették azokat.

Természetesen mérget vehetünk rá, hogy az újraegyesítési nyilatkozatok nem kerülnek romániai bíróságok asztalára. A kezdeményezőknek – pártállástól függetlenül – attól sem kell tartaniuk, hogy a kormány közbelép. Pedig Teodor Meleşcanu román külügyminiszter februárban – a Moldovai Köztársaságban botrányt kavaró, szintén az egyesülést szorgalmazó helyi önkormányzati állásfoglalások kapcsán – arról biztosította chișinăui kollégáját, hogy Románia számára alapvető fontosságú a Pruton túli ország stabilitása, a két állam polgárai „közeledésének” pedig semmilyen jogi következménye nem lesz. És nincs miért polgárháborút vizionálni, mint ahogy azt Igor Dodon moldovai államfő tette.

Tehát az üzenet: kedves szomszéd, te csak mosolyogj, ha a Prut mindkét oldaláról érkező hivatalos határozatokkal fenyegetjük létedet, miközben mi azonnal büntetünk, ha nálunk csak egy zászlót is kitűznek a nekünk nem tetszők. Mélységesen igazságtalan, de régóta ismerős, köztudott hozzáállás – éppen ezért az újraegyesítési nyilatkozatokhoz hasonló, szélsőséges kitöréseket illene már valamilyen formában a magunk malmára hajtani.

Itt egy lehetőség: a Temes megyeiek által is elfogadott határozat kusza érvelésének elején kiemelik az 1975-ben (Románia által is) elfogadott helsinki záróokmány egyik pontját, amely a népek egyenjogúságát és önrendelkezési jogát rögzíti. Ismerősen cseng, ugye? Igen, ugyanezt hangoztatjuk mi is, éppen ezért most lenne a tökéletes alkalom arra, hogy – új kommunikációs panelt nyitva – helyzetismertető ábrázolásként okosan és jó hangosan beemeljük mondandónkba a besszarábiai románok sorsát, jogait. Azonnal hozzátéve, hogy a mi álmaink jóval „szerényebbek”, mert mi például nemcsak a helsinki dekalóg 8., az önrendelkezést támogató pontját olvastuk, hanem a 3-ast és a 4-est is, amelyek a határok sérthetetlenségének, illetve az államok területi integritásának tiszteletben tartását írják elő.

{K1}