Monológok és dialógusok a centenárium évében

Akár a statisztikai adatokat, akár véleményformálók többségének nyilatkozatait nézzük, határozottan úgy tűnik, jócskán akad javítanivaló a román–magyar kapcsolatokon, a két nemzet tagjainak egymásról alkotott megítélésén. Amint az borítékolható volt, az 1918-as román nagygyűlés centenáriuma apropóján izzanak az indulatok. Sérelmek, félelmek és negatívumok kerülnek reflektorfénybe, holott józan ésszel belátható, a jubileumi évnek az is hozadéka lehetne, hogy valós esély mutatkozzon a magyar–román megbékélésre.

Viszont a realitás az, hogy a magyarok és a románok is a maguk igazába kapaszkodnak, egymásra mutogatnak, dialógus helyett monológot folytatnak, és nem engednek a magukéból, amikor 1918-ról és az elmúlt száz évről van szó. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen az elmúlt évszázadban a román állam nem titkoltan arra törekedett, hogy beolvassza a többségbe a kisebbségeket, amire viszont a kisebbség érthető módon ellenállással reagált és reagál.

A számadatok is azt mutatják, kevés esély mutatkozik arra, hogy a sokat hangoztatott megbékélés és barátkozás megvalósulásában reménykedhessünk. A minap látott napvilágot az a nyolc közép-európai országban végzett felmérés, amelynek eredménye arra világít rá, a megkérdezett országok lakosai közül a románok vélekednek a legnegatívabban a magyarokról. Vagy eszünkbe juthat az is, hogy a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektora több ízben fennen hangoztatta: aki nem ismeri el a román nemzeti ünnepet, nem élhet ebben az országban.

Az ehhez hasonló negatív jelek és jelenségek ellenében születtek, születnek olyan kezdeményezések, amelyek a kulturális sokszínűség népszerűsítésével, a kisebbségi közösségek értékeinek felmutatásával próbálják tudatosítani a többségben: nem ördögtől való az erdélyi magyarság létezése. Reménykedjünk abban, hogy lesz foganatja a legújabb, M2018 elnevezésű kampánynak is, amelyet az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala bocsájtott útjára annak érdekében, hogy széles nyilvánosságot kapjon, mi mindennel járultak hozzá a kisebbségi közösségek – az erdélyi magyarság is – a százéves Románia fejlődéséhez.

Kétségtelen, hogy a megismerés a békés együttélés kulcsa, és talán remélhetőleg akadnak olyanok is, akik felismerik ezt, így a kultúraközi párbeszédet ösztönző kampányok nem maradnak hatástalanok és eredménytelenek. Bizakodjunk, hogy a monológok helyett valódi dialógusok is kialakulhatnak, amelyek nem tűnnek el a centenáriumi évet övező félelmek, sérelmek, paranoják és vádaskodások tengerében.

{K1}