Segítség az erőszak áldozatainak: pénzre is szükség lesz az abúzus megelőzéséhez

Bálint Eszter , Kőrössy Andrea 2018. február 27., 16:47

Megteremti a jogi keretet a családon belüli erőszak elleni fellépéshez és a prevencióhoz a kormány által a hónap elején elfogadott, a szenátus asztalán levő törvénytervezet, de a gyakorlatba ültetéshez komoly anyagi és emberi erőforrásokra lesz szükség.

Fotó: Veres Nándor

Ezt László Éva pszichológus, az áldozatvédelem területén működő civil szervezet (Nők az Erőszak Ellen – ARTEMIS – Egyesület) tagja jelentette ki a Krónikának. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem szociológia és szociális munka karának adjunktusa lapunk megkeresésére hangsúlyozta, éppen ezért kissé szkeptikus a jogszabály alkalmazását illetően.

A kormány február második hetében fogadta el a családon belüli erőszak megfékezéséről szóló törvénytervezetet, ami egyebek mellett bevezeti az ideiglenes védelmi rendeletet,

amellyel a rendőrnek joga lesz azonnal közbelépni az áldozat védelmében és az agresszor eltávolításáért, illetve a bántalmazottak számára menhelyek kialakítását teszi kötelezővé.

Pró és kontra

„Nagyon összetett, szakszerű törvénytervezetről van szó, amelynek hátterében több év kemény munkája áll. Sok pontosítással, kiegészítéssel, amelyeket, örömünkre, nem csak a nemzetközi vagy más politikai direktívák, hanem az ország terepen levő szakembereinek véleménye is meghatároz.

A tervezet komplex és koordinált, közösségi prevenciós és intervenciós elméleten alapszik. Ennek jó gyakorlatba ültetése magas elvárásokat állít mindannyiunk elé” – fogalmazta meg megkeresésünkre László Éva.

Hiányolja azonban, hogy a kutatók munkáját nem vették kellő súllyal figyelembe, nem aknázták ki a kutatásokban rejlő lehetőségeket.

A szakember rámutatott, a törvénytervezet „leglátványosabb” újdonsága, hogy a rendőr már helyben kiadhat ideiglenes távoltartási végzést, ugyanakkor a rend őrei családon belüli erőszak esetében engedély nélkül is behatolhatnak a lakásba. „Ami a negatívumokat illeti, legelőször a büntetőjogi perrendtartás megváltoztatásának tervezete jut eszembe, amelynek bizonyos javaslatai szöges ellentétben állnak, összeférhetetlenek ennek a törvénynek a szellemével és kivitelezési lehetőségével is” – fejtette ki kérdésünkre. Példaként a 83-as cikkely módosítását említette, amelynek értelmében a feltételezett elkövető a bejelentés pillanatától személyesen részt vehet minden meg- és kihallgatáson.

Akarat és pénz egyaránt szükséges

Összességében véve azonban úgy véli, hogy az új törvénytervezet jó keretet ad az erőszak elleni konkrét, összehangolt fellépésre mind országos, mind pedig megyei, illetve helyi szinten. Hogy ez hol, mennyire fog megvalósulni, László Éva meglátása szerint az egyrészt a törvény által előírt kötelező feladatok ellátásán, másrészt a „közösségi akarattól” múlik.

Van, amit egyértelműen és kötelező formában ír elő a törvény. Például: a helyi hatóságok kötelesek lakhatási lehetőséget biztosítani az erőszakos cselekedeteket elszenvedőknek

– éjszakai szálláshelyeken, hajléktalan személyeket ellátó központokban.

Fotó: Veres Nándor

A törvénnyel való jó gazdálkodáshoz – ami alatt a törvény szellemének a betartását is értem –, tudnunk kell, hogy a jogszabály csak a kezdeti lehetőségeket adja meg. Ha jó, kiegyensúlyozott, egészséges kapcsolatokban élő családokat és közösségeket akarunk, akkor ez anyagi és emberi erőforrásokat egyaránt igényel” – ecsetelte a szakértő. Mint mondta, ehhez létre kell hozni a szakszolgáltatásokat, jól megtervezett és kivitelezhető stratégiák és felkészült szakemberek kellenek.

„Remélem, a törvényhozók, a döntési hatalommal rendelkezők, főleg akik az utóbbi időben deklaráltan felvállalták a családon belüli erőszak és/vagy a nők elleni erőszak jelenségének változtatását, tudatosan és kitartóan tenni fognak a továbbiakban is” – adott hangot reményének László Éva.

Alig vannak menhelyek

Sok ugyanis a tennivaló, hiszen jelen pillanatban nagyon kevés védett ház, menhely van az országban, vannak olyan megyék, ahol teljesen hiányoznak, és ahol vannak is, általában várólistával működnek.

A menhelyekre való költözés mindig a legvégső, ideiglenes, biztonsági megoldást jelenti. Ha arra gondolunk, hogy éppen a legsúlyosabb erőszak esetekben van szükség ezeknek az igénylésére, óriási gondot jelent, hogy nincs elég férőhely.

Kolozsváron például jenleg egy 6 férőhelyes és a megyében még egy 6-8 férőhelyes menhely működik. A városi önkormányzat az év elején megszavazta, és hamarosan elkezdik egy épület felújítását, ahol jövőtől tanácsadó központ fog működni, de a menhelyre még legalább egy évet biztosan várnunk kell” – fejtette ki László Éva.

Felhívta egyúttal arra is a figyelmet, hogy az új törvénytervezet tanácsadó központok és menhelyek létrehozását egyaránt előírja. „Erőssége ugyanakkor a törvénynek, hogy nemcsak az áldozatoknak, hanem az elkövetőknek szánt központok létesítését is támogatja, így aktívan részt vállalva az erőszakos viselkedés megismétlődésének megelőzésében, amikor még ennek a veszélyességi szintje nem éri el a börtönbe való elzárás súlyosságát” – mutatott rá a szakember.

Kevés eset jut el a hatóságokig

A statisztikai adatok közben lesújtóak. Nemrég Carmen Dan belügyminiszter beszélt arról, hogy több mint 80 személy vesztette életét 2017-ben családon belüli erőszakos cselekmények miatt.

Igaz, ez a szám visszaesést jelent: míg 2016-ban 191 halálos áldozatot követeltek az erőszakos cselekmények, tavaly 84 áldozatot jegyeztek. Az állami intézmények hivatalos statisztikája szerint viszont Romániában alig létező jelenség a szexuális zaklatás, illetve a családon belüli erőszak. A hatóságok által az elmúlt évtizedben regisztrált esetek száma olyannyira alacsony, hogy valószínűsíthető, nem az ország teljesít kiválóan ezen a téren, hanem az aktuális jogrendszer elijeszti az áldozatokat attól, hogy a rendőrségre vagy egyenesen a bíróságig vigyék a bántalmazásos ügyeket.

Fotó: Pixabay.com

A Ziua de Cluj kolozsvári hírportál az igazságügyi minisztériumtól és az Országos Rendőr-főkapitányságtól kérte ki a 2007 és 2017 közötti időszakra vonatkozó adatokat, amelyek enyhén szólva is meghökkentők.

A szaktárca arról számolt be, hogy a tíz év leforgása alatt az ország bíróságai mindössze kilenc szexuális zaklatásos esetet tárgyaltak, jogerős ítélet pedig alig négy perben született.

A minisztérium az évekre lebontott adatokat is közölte, ezek szerint 2007 és 2010 között öt esetet tárgyaltak, de egyetlen személy ellen sem született jogerős döntés, 2011-ben további két ügy került a bíróságok elé, ezek keretében 4 személyt ítéltek el jogerősen, 2012 és 2014 között pedig egyetlen igazságügyi intézményben sem iktattak ilyen iratcsomót. 2015-ben két per kezdődött el, az egyikben tavaly született alapfokú ítélet, míg a másik esetében még tart az eljárás.

Hasonlóan megdöbbentőek a rendőr-főkapitányság statisztikái, amelyek szerint tavaly 48, 2016-ban pedig 43 feljelentést tettek szexuális zaklatás vádjával, ezek közül azonban egyetlen eset sem jutott el a bíróságig.

A Ziua de Cluj egyébként a belügyminisztériumnál is érdeklődött, hogy az ő adatbázisukban hány szexuális zaklatás miatt tett feljelentés szerepel, állításuk szerint azonban nem tartanak nyilván ilyen adatokat.

Hatékonyabb fellépés kell

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (EU Agency for Fundamental Rights) felmérésre ehhez képest azt mutatja, hogy Romániában a 15 évnél idősebb nők 32 százaléka legalább egyszer szexuális zaklatás áldozatává válik élete során.

Fotó: Barabás Ákos

Az Országos Rendőr-főkapitányság ugyanakkor azt is közölte: tavaly 36 ezer bejelentés érkezett családon belüli erőszak miatt, ezek közül mintegy 27 ezret otthon követtek el. A feljelentések többségét fizikai erőszak elkövetése miatt tették, a statisztikában 20 ezer ilyen panasz szerepel.

Eközben úgy tűnik, hogy a távoltartási végzés sem védi feltétlenül az áldozatot: a belügyminisztérium adatai szerint 2017-ben mintegy 3000 távoltartási parancsot adtak ki, de 1011 esetben ezeket nem tartották be.

„Főleg a súlyos eseteknél ezt az eljárást mindenképp kombinálni kell legalább a hatékony ellenőrzéssel, például sokat emlegetett/ígért elektromos karkötőkkel, illetve hatékony és gyors büntetéssel” – fogalmazta meg a legsürgősebb tennivalókat László Éva pszichológus.