Mondjunk megálljt a jogtiprásnak!

Ugyanis miközben Románia még 2008-ban ratifikálta a Regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját, amelyben vállalta, hogy a hagyományos kisebbségi helyneveket is használja, a charta szakértői a 2012-ben készített Románia-jelentésben pedig külön kitértek arra, hogy az utcák nevét is ki kell írni a kisebbségek nyelvén, a Cemo az úgynevezett stratégiai perekben már jogerősen veszített Szatmárnémetiben, míg Marosvásárhelyen – Nagyváradhoz hasonlóan – ellene szól az alapfokú ítélet. Történik mindez abban az országban, amely a kisebbségek Mekkájaként tetszeleg a nemzetközi közvélemény előtt.

Ezért is döntött jól a jogvédő szervezet, hogy ezekkel a „stratégiai perekkel” próbálja a nemzetközi kisebbségvédelmi rendelkezések érvényesítésére „szoktatni” a romániai bíróságokat, amelyek azonban a nemzetközi jogot többnyire választható lehetőségnek tekintik, és arra hivatkoznak, hogy a romániai közigazgatási törvények nem írják elő kifejezetten az utcanévtáblák kétnyelvűségét.

Bár egyelőre a Cemo nem sok sikerrel büszkélkedhet, ezek a perek semmilyen körülmények között sem tekinthetők szélmalomharcnak, óriási előnyük ugyanis, hogy a kétnyelvű táblák elutasítását kimondó ítéletek birtokában tovább lehet menni az üggyel a nemzetközi fórumok elé, és bizonyítani lehet, hogy korántsem olyan fényes a helyzetünk, mint ahogyan azt Bukarestből láttatni akarják.

És nekünk, egyszerű polgároknak sem szabad szó nélkül hagynunk a mindennapos jogtiprásokat, a civil szervezetek mellett nekünk is mindannyiszor jeleznünk kell az illetékes fórumok felé, ahányszor úgy érezzük, hátrányos megkülönböztetés ér bennünket, legyen szó szimbólumaink üldözéséről, az anyanyelvű ügyintézés megtagadásáról, a magyar feliratok hiányáról vagy a konkrét sértésekről, uszításokról, amelyekből nem lesz kevés így a centenárium évében. Ne hagyjuk, hogy másodrangú állampolgárokként kezeljenek!

{K1}