Boldoggá avathatják a csángó vértanút
Megnyílhat az út Antal Veronika boldoggá avatása előtt, miután a Szentszék elismerte vértanúságát.
Magyar név is felbukkant szerzetesrend-alapítók, vértanú trappista szerzetesek neve mellett egy néhány napja közzétett szentszéki dekrétumban: Antal Veronikáé.
A fiatalon erőszakos halált halt csángó magyar lányt szülőhelyén évtizedek óta a tisztesség szentjeként tisztelik, de most, vértanúságának szentszéki elismerésével hivatalosan is megnyílhat az út boldoggá avatása előtt.
Ferenc pápa január 27-én fogadta a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusát, Angelo Amato bíborost, akit meghatalmazott azon dekrétumok közzétételére, amelyekben négy csoda, húsz vértanúság, valamint két Isten szolgája hősies erényeinek elismerése szerepel – idézi a Vatikáni Rádió magyar adását a Híradó.hu.
Az egyik dekrétumnak érdemes különös figyelmet szentelnünk, mert ez áll benne: „Isten szolgálója, Antal Veronika ferences harmadrendi világi hívő vértanúságának elismerése. 1935. december 7-én született a moldvai Nisiporeşti-ben (Románia) és 1958. augusztus 24-én halt meg az észak-csángóföldi Halasfalván (Hălăuceşti, Románia)”. Az iszlám terroristák által lemészárolt tizenkilenc algériai vértanú elismerése mellett ő a huszadik mártír a szentszéki listán.
A Vatikáni Rádió által a „kukoricaföld mártírjának” nevezett fiatal nőre sok tucatnyi késszúrással a testében, rózsafüzérébe kapaszkodva leltek rá falubelijei egy kút közelében, Botfalvánál 1958-ban.
A moldvai minorita rend összeállítása szerint Antal Veronika 1935. december 7-én született a Botfalva (Botesti) községhez tartozó Nisiporeşti-ben, Észak-Moldvában. Szülei, György és Éva egyszerű, de istenfélő földműves emberek voltak. Három testvére mellett ő volt a legidősebb.
A kis Veronika alig kezdett beszélni, édesanyja és nagymamája már korának megfelelő imádságokra tanította. Rokonai és ismerősei úgy vallottak később: Veronika kemény alkatú, kedves, intelligens és tisztelettudó gyermek, majd nő volt. Miután elhatározta, hogy Istennek szenteli életét, kérte felvételét a faluban működő Assisi Szent Ferenc Missziós Nővéreinek Kongregációjába.
A kommunista diktatúra azonban keresztülhúzta terveit, a szerzetesnővéreket elvitték a faluból, a rendházat pedig bezáratták.
Szíve szerinti hivatását szem előtt tartva, lelkiatyja, Donea Alajos tanácsára felvételét kérte Szent Ferenc harmadrendjébe (Világi harmadrend, terciáriusok) és tisztasági magánfogadalmat tett. A szülői ház mellé kis cellát építtetett magának; hetente többször is nyolc kilométer távolságot tett meg a falubeliekkel, hogy a szentmisén részt vehessen.
A visszaemlékezések szerint Veronika mindenkinek megbocsájtott, a betegeket és az elmagányosodott időseket gyakran látogatta, a gyerekeket imádkozni tanította, dédelgette.
Huszonnyolc éves korában, augusztus huszonharmadikán este Halasfalvára ment ifjú barátnőivel, a másnapi bérmálási ünnep miatt. Másnap részt vett a szentmisén, de egy barátnője elmondása szerint szomorú volt – mintha előérzete lett volna a bekövetkező dolgokról.
Mikor falubélijei később hazafelé indultak, Veronika még a vendéglátó családnál maradt egy kis időre. Megígérte barátnőinek, hogy nemsokára utoléri őket az úton. Mikor végül útra kelt, szaporán lépdelt és közben a rózsafüzért hangosan imádkozta. A lány életének egy Mocanu Pavel nevű férfi vetett véget. A fiatalember Veronikát megállította útja közben, szemérmetlen dolgokról beszélt neki és testi kapcsolatra akarta rávenni.
Veronika visszautasította, mire a férfi a kukoricamezőre hurcolta, és erőszakoskodni kezdett, ám a fiatal nő teljes erejéből ellenállt. A férfi negyvenkét szúrással oltotta ki Veronika életét.
A mezei munkára siető falubeliek találtak rá másnap reggel: arccal a földre borulva feküdt, jobb kezében a rózsafüzérrel, testén kukoricaszárból font kereszttel, amit a gyilkos tett oda.
A rendőrség megérkezése után Veronika testét a szülői házba szállították, ahol az egyik vizsgáló orvos a visszaemlékezések szerint kijelentette: „Boldog az az asszony, aki világra hozott, mert tisztaságban jöttél a világra és szűzen is távozol a világból”. 1958. augusztus 27-én temették el szülőfalujában. Halála óta sokan látogatják a sírját, kérik a közbenjárását minden szükségben.
1980-ban Demeter Antal atya, a közeli falu plébánosa, a rokonoktól és a falubeliektől sok adatot összegyűjtött Veronikáról. Vallomást tettek az atyának olyanok is, akik Veronika közbenjárására meggyógyultak, vagy csodás segítségét megtapasztalták.
Veronika szentté avatási posztulátora, Patrascu Damián atya erőfeszítéseinek köszönhetően
2003. november 25-én a nisiporeşti-i templomban több ezer hívő jelenlétében hivatalosan is megkezdődött a boldoggá avatási per, amelynek során az egyház által kinevezett személyek eddig számos tanút meghallgattak, köztük a megtért gyilkost is.
A kihallgatások befejeztével az iratokat átadták a szenttéavatási kongregációnak, ezzel kezdetét vette azon folyamatnak egy újabb fázisa, amelynek eredménye lehet, hogy Veronikát hivatalosan is szentként tisztelje az egyház.