Dâmboviţa-parti víziótlanság

Nagyjából ezek a kérdések fogalmazódnak meg most mindenkiben azok után, hogy a román szociáldemokraták bő fél év leforgása alatt ismét lábon lőtték magukat, és a második miniszterelnöküket dobták ki a kormánynak otthont adó Victoria-palotából.

Szó se róla, hibát bárkiben lehet találni, Sorin Grindeanuról és Mihai Tudoséról pedig nagyon hamar kiderült, hogy túl nagy kalap számukra a miniszterelnöki poszt. (Előbbi esetében jellembeli kérdéseket is felvet, hogy a tavaly nyári keménykedése után hagyta megvásárolni magát egy zsíros állami állással. Utóbbi pedig bebizonyította, hogy intellektuális és civilizációs szempontból az égvilágon semmi nem predesztinálja magas rangú állami tisztség betöltésére.)

Csakhogy a hét hónap alatt elfogyasztott kormányfők alkalmatlansága nem pusztán az ő magánügyük, ugyanilyen mértékben a PSD és mindenekelőtt az alakulat elnökének a felelőssége. És óriási kudarca. Bármennyire is igyekszik bagatellizálni az ügyet („nem volt szerencsés kezem a kormányfőjelöltek kiválasztásában”), a kialakult tragikomikus helyzet első számú felelőse Liviu Dragnea, akinek úgyszintén viselnie kellene döntései és a két kormányfőbuktatás következményeit.

Merthogy a PSD-elnök nem alkalmatlanságuk okán akart megszabadulni a két miniszterelnöktől, hanem személyes és pártérdekekre tekintettel: konfliktusba keveredtek a hozzá kö­zelálló emberekkel, ugyanakkor nem vállalták fel az igazságügyi törvények módosítását, amelynek köszönhetően az igazságszolgáltatás célkeresztjébe került Dragnea megúszhatná az újabb bírósági ítéletet.

A legnagyobb baj az, hogy Drag­nea irányítása alatt a PSD még elég sokáig űzheti ezt a politikai kamikazét, addig legalábbis, amíg a pártelnök egy esetleges újabb ítélet nyomán eltűnik a politikai süllyesztőben. A jobbközép ellenzék nem képes többséget kialakítani a parlamentben, reális alternatíva híján pedig a balliberálisok legfőbb ellenfelének számító Klaus Johannisnak is szűk a mozgástere, a következő mandátumára gyúró államfő legfeljebb ideig-óráig tud keresztbe tenni a hatalomnak, mint ahogy tette azt Sevil Shhaideh kinevezésének visszautasításával a 2016. decemberi választások után.

Jöhet a teljesen ismeretlen (ráadásul teleormani!) EP-képviselő, akinek borítékolhatóan az lesz a legfőbb érdeme, hogy ő lehet Románia első női miniszterelnöke. Az ország továbbra is kénytelen lesz elviselni a PSD–ALDE-koalíció uralkodását és kísérletezéseit annak minden járulékos következményével együtt. A csapongó, koncepciótlan adó- és gazdaságpolitikával, az elhibázott intézkedések sorozatával az eddigi kormányoknak lassan, de biztosan sikerült veszélybe sodorni az ország rekord gazdasági növekedésének előnyeit, és ennek a kártékony hatalomgyakorlásnak még csak ezután jön a böjtje (Tudose kierőszakolt menesztése miatt tegnap újabb csúcsot döntött a lej-euró árfolyam).

Bánná a fene, ha csak Dragneáék és a PSD sorsa forogna kockán, ám itt tulajdonképpen valamennyiünk zsebére megy a játék. És arról se feledkezzünk meg, hogy történik mindez egy olyan év kezdetén, amikor a többségi nemzetnek elvileg ünnepelnie, előremutató stratégiákon, országprojekteken kellene munkálkodnia. Ehelyett marad a parttalan és kilátástalan politikai csatározás, a víziótlanság, a Dâmboviţa-parti posvány. Pedig ha a politikai osztály nem is, ennek az országnak a lakói igazán többet érdemelnének.

{K1}