Nagy román centenárium magyarságkampánnyal

A szövetség politikusainak nyilatkozatai szerint az akció elsősorban a magyar közösség identitásának és önbizalmának erősítését szolgálja, másrészt ellensúlyozni kívánja a román nacionalista hangulatkeltést.

Jelen pillanatban megjósolhatatlan, hogy milyen reakciót vált ki egy ilyen kampány az első számú célpont, a román társadalom körében. Már önmagában az is dilemma, hogy feltétlenül meg kell-e szólalnia a modern román állam létrejötte százéves évfordulója apropóján az erdélyi magyar közösség legnagyobb, parlamenti képviselettel is rendelkező politikai képviseletének, ráadásul éppen egy ilyen hangzatos, országos kampánnyal.  Túl azon ugyanis, hogy a szlogen is sántít (hiszen a magyarok valójában több mint ezerszáz éve megtelepedtek a Kárpát-medencében, ezen belül Erdélyben), kérdéses, milyen mértékben járulhat hozzá a kezdeményezés a román–magyar közeledéshez a közismert politikai előzmények közepette.

Bár egy ideje elcsendesedett ugyan az RMDSZ-elnök állami kitüntetésének javasolt visszavonása körüli vita (amelynek kapcsán majd az államfő mondja ki a végső szót), az indulatok közel sem hunytak ki Kelemen Hunor december elsejével kapcsolatos kijelentései kapcsán. Mondhatjuk úgy is, bármennyire is őszinte és békítő szándékú az RMDSZ centenáriumi üzenete, ezzel szemben a szövetség vezetőjének a román nemzeti ünnep „meg nem ünnepelhetőségéről” tett nyilatkozata miatt a többségi társadalom jelentős része erős ellenérzésekkel viseltet. A latin szállóigét parafrazálva: sokan akkor sem hisznek a magyaroknak, ha ajándékot hoznak. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy a románság egy részének szemében is jelentősen romlott az RMDSZ hitele az igazságügyi törvények módosításának támogatásával.

Másrészt bármennyire is hajlamosak a románok még az egyesülés kapcsán is unos-untalan a magyarokra reflektálni, sokakban akár az is visszatetszést kelthet, hogy a nemzeti kisebbség „nem hagyja” őket nyugodtan ünnepelni, sőt bizonyára olyanok is lesznek, akik Trianon közelgő centenáriumával, az ennek kapcsán vizionált „magyar propagandával” hozzák összefüggésbe az RMDSZ-es magyarságkampányt. Vagyis a várható reakciók egyáltalán nem borítékolhatók, az akció pedig akár a visszájára is elsülhet.

Arról nem beszélve, hogy az RMDSZ meglehetősen tudathasadásos állapotban van. Miközben ugyanis erőteljesen hangsúlyozza, hogy a román államnak be kell tartania a nemzeti kisebbségeknek Gyulafehérváron tett ígéreteket, ennek megfelelően pedig biztosítania illene a magyar közösség szorgalmazta autonómiát, maga a szövetség folyamatosan halogatja az önrendelkezés igényének legmarkánsabb felmutatására hivatott törvénytervezet parlamenti beterjesztését.

Úgy tűnik, e téren Kulcsár-Terza József jobbára nemcsak az RMDSZ–MPP alkotta pártszövetségen, hanem a polgári párton belül is egyedül maradt, habár akadnak azért RMDSZ-es politikusok is, akik szerint éppenséggel a 2018-as centenárium évét kellene megragadni a statútum benyújtása, az autonómia tematizálása érdekében. Bárhogyan is alakul, a lényeg mégis csak az volna, hogy alakuljon ki nyílt, őszinte párbeszéd többség és kisebbség között az együttélés következő száz évének „alapszabályairól”.

{K1}