Molnár Judit 2017. november 07., 23:28

Kölcsönvilág

Merthogy kölcsönvilágban élünk, akár tetszik, akár nem. Sok ismerősöm emlegeti a folyamatosan nyögött banki részleteket, de legtöbbjük igyekszik a terheket bagatellizálni, hisz szégyellik a tíz év előtti hiszékenységüket, mikor a szó legszorosabb értelmében készpénznek vették, ami bankkölcsön-reklámok formájában a vízcsapból is folyt. Nem kellett biztosíték, fedezet, kezes, csak személyi igazolvány és tetemes összegekkel távozhattak tíz perc papírkitöltés után a bankból.

A feketeleves akkor kezdődött, amikor a begyűrűző válság jól megkavarta a devizaárfolyamokat. Persze akkor már szánták és bánták, de hiába. Ráadásul nagy részüknek nem is volt létszükséglet a kölcsön, de ha a rokon, szomszéd, kolléga új autót, hűtő- és fagyasztószekrényt, bútorokat, tévéket és számítógépeket vett, akkor elképzelhetetlen volt, hogy ne sorakozzanak ők is fel a kölcsönkérők közé. A válság aránylag hamar elmúlt, s ha nem is felejtették el, hogy pórul jártak, úgy tesznek, mintha semmiség volna az egész. És kezdik újra rázogatni a rongyot, merthogy újabb és újabb csodahitelek csábítják a kölcsönkérésre hajlókat.

Nemrég hallottam, hogy a bankokat pedig kezdik ellenőrizni, mit ajánlanak és hogyan, s ha az ígéretnek és az aláírt, apró betűs kitételekkel megspékelt részleteket rejtő szerződéseknek nincs sok közük egymáshoz, akkor büntetnek is. Nagyon helyes és dicséretes, mert az ember esendő, mindig többet és jobbat szeretne, és ezért felejt el időnként mélyebben gondolkodni. De mi történik akkor, ha egy-egy ország feledkezik meg magáról, és csak pár ember tudtával habzsolja be a horribilis összegeket.

Nálunk például kiszivárgott, hogy az elmúlt tíz hónap alatt húsz milliárd eurót sikerült kölcsönvenni. Mire?! Azt ők tudják. Mindenesetre a néhány, kóros kameramániában szenvedő kormánytag, akik ha kell, ha nem csácsognak bele a képernyőről az arcunkba, még véletlenül sem említik a felvett összegeket. Annál inkább ígérgetnek fűt, fát, virágot, másnap épp az ellenkezőjével állnak elő, harmadnap újabb hazugság következik és így tovább.

Úgy érzem, arra játszanak, talán megússzák a visszafizetés ítéletidejét, s amikor már mások lesznek helyettük, vígan számolgatják az államkölcsönből saját zsebre lecsípett pénzeket, és vihorásznak egymás közt: utánunk az özönvíz, meg hát van az embereknek pénzük, s ha nincs, vegyenek fel kölcsönt!