Déry-díjjal jutalmazták Vida Gábor erdélyi prózaírót

Vida Gábor erdélyi prózaíró és Lábass Endre vehette át az irodalmi élet kimagasló teljesítményeit elismerő Déry-díjat pénteken Budapesten.

Az elismerés Déry Tibor özvegyének végakarata alapján jött létre, aki vagyonával az irodalmi élet kimagasló alkotóinak elismerését kívánta támogatni.

A Déry-díj pénzjutalommal jár, ennek forrása a Déry-hagyaték, beleértve a Déry-művek után keletkező jogdíjak összegét is.

Az elismerés egyúttal Déry Tibornak is emléket állít, az átadóünnepség ezért minden évben az író születésének évfordulóján, október 18-án, vagy egy ahhoz közeli időpontban történik - olvasható az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület MTI-hez eljutatott közleményében.

Az elismerést odaítélő kuratórium elnöke Závada Pál, titkára az Artisjus főigazgatója, Szinger András, tagjai pedig Ilia Mihály, Keresztesi József, valamint Bán Zsófia. Az első Déry-díjat 1984-ben adták át Déry Tibor-jutalom néven, azóta több százan részesültek az elismerésben.

A korábbi díjazottak között olyan írók-költők szerepelnek, mint Csoóri Sándor, Bán Zsófia, Csukás István, Esterházy Péter, Spiró György és Ottlik Géza, valamint irodalomtörténészek, kritikusok, esszéisták is, köztük Csűrös Miklós, Ferencz Győző, Kovács Sándor Iván, Lengyel András, Németh G. Béla és Radnóti Sándor.

Vida Gábor 1968-ban született Kisjenőben. Aradon érettségizett, diplomáját a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán szerezte 1994-ben, magyar-francia szakon. Azóta a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője. A Marosvásárhelyen élő szerző nem csupán íróként, fordítóként is aktív.

Írásai többnyire a romániai élettapasztalatot járják körül, azon alkotók közé tartozik, akiknek Erdély nem tündérkert, hanem probléma és megértendő, belakható valóság.

Legutóbbi regénye idén jelent meg egy dadogás története címmel, több erdélyi város után csütörtökön mutatták be Kolozsváron.

A másik díjazott, Lábass Endre irodalmi alkotásain nyomot hagyott a képzőművészetek iránti szenvedélye. Sokszorosító grafika-, festészet- és murális szakon tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, diplomáját festőként szerezte Kokas Ignác osztályában. Több köztéri munkát festett, Békéscsabára, Veszprémbe, Budapestre, mostanra azonban ezek mindegyike megsemmisült.

Az 1970-es évektől máig több százezer fényképet készített Budapestről, Az ünnep (1987) és A táj (1994) című köteteiben egymás mellett láthatók városfényképei és prózai írásai.

Mindezek mellett 1980-ban megalapította Budapest évtizedeken át működő városi vándorszínházát, a Házszínházat, amely a 2010-es évek elejéig működött változó társulatokkal, meghívott külföldi előadókkal pesti bérházak udvarán. Legutóbbi műve, a háromkötetes Árnyékkereskedő 2017-ben jelent meg.