Hepiend nélkül a Filmtettfeszten
Az állampolgár és a Kút című játékfilmet láthatta a közönség a 17. Filmtettfeszt keretében Kolozsváron.
Hiába reménykedett hepiendben a Filmtettfeszt közönsége, a magyar filmszemle keretében Kolozsváron szombat este bemutatott két játékfilm egyike sem szolgált boldog végkimenetellel.
Vranik Roland Az állampolgár és Gigor Attila Kút című filmjében azonban ez az egyetlen közös pont: míg előbbi egy társadalmi jelenségbe ágyazott személyes dráma, utóbbi egy már-már tarantinós, váratlan fordulatokban bővelkedő akció.
Az állampolgár nézői szinte az első pillanattól sejthetik, hogy a történet nem a hepiend felé halad, a jó döntés lehetősége ugyanis minden képkockával egyre lehetetlenebbnek tűnik. A történet főszereplője a Nigériából Budapestre került Wilson (dr. Cake-Baly Marcelo), aki
biztonsági őrként dolgozik egy vegyesboltban, és minden vágya, hogy magyar állampolgár legyen, az ehhez szükséges vizsgán azonban rendre megbukik.
A siker érdekében magántanárhoz fordul, Wilson és az őt alkotmányos jogokra, magyar történelemre és művészetre oktató Mária (Máhr Ágnes) között pedig rövid időn belül szerelem bontakozik ki. Mari elhagyja a férjét és felnőtt gyermekeit, hogy Wilsonhoz költözzön, időközben azonban felbukkan a férjezetlenül teherbe esett, Iránból elmenekült Shirin (Arghavan Shekari), akinek egyetlen lehetősége a kitoloncolás ellen, ha férjhez megy egy magyar állampolgárhoz.
Wilson mindent megtesz annak érdekében, hogy a dolgok jól süljenek el, de lehetőségei korlátozottak, és egyre inkább úgy tűnik, magára marad a két fronton zajló küzdelemben.
A főhőst alakító, bissau-guineai, magyarul jól beszélő Cake-Baly Marcelo nem hivatásos színész, a kolozsvári vetítést követő közönségtalálkozón pedig az is kiderült, hogy többé-kevésbé önmagát játssza: a vászonról megismert, az őt ért nehézségek és akadályok ellenére jó kedélyű, őszinte és egyszerű ember köszöntötte a nézőket, akik többször is tapssal fejezték ki elismerésüket.
Mint kifejtette, 16 évesen került Magyarországra, ahová tanulni érkezett, elvégezte a közgazdasági egyetemet, hazájába viszont nem tért vissza, ugyanis az élet úgy hozta, hogy itt alapított családot. Szakmájában nem tudott elhelyezkedni, ehhez elmondása szerint bőrszíne is hozzájárult, így 2005 óta villamosvezetőként dolgozik.
– fogalmazott Marcelo arra utalva, hogy rengeteg előítélettel kellett megküzdenie. Az állampolgár bemutatója óta viszont „kicsit jobban” érzi magát, sokan felismerik, gratulálnak neki, ha újra felkérnék, szerepelne még filmekben. Wilson szerepét ugyanis teljesen szokatlan módon kapta meg:
Vranik Roland rendező meglátta az utcán, utánaszaladt, és megkérdezte tőle, hogy nem lenne-e kedve eljátszani a főhőst készülő filmjében.
„Arra gondoltam, nincs mit veszítenem, ezért elvállaltam” – árulta el Marcelo. Fehér Károly producer kiemelte, Az állampolgár nem aktuálpolitikai állásfoglalás,
távolról sem akartak a migránsválságról véleményt megfogalmazni, „ez mindig is egy emberi történetnek készült”.
Ezt alátámasztja, hogy a munkának jóval a válság 2015. őszi „eszkalálódása” előtt álltak neki, a rendező és Szabó Iván társ-forgatókönyvíró 2013-ban kezdett adatokat gyűjteni, a forgatás pedig 2015-ben zajlott. „A történelem egyszer csak utolérte a filmet” – fogalmazott a producer.
Teljesen más típusú világba kalauzolta a nézőket Gigor Attila Kút című filmje, amelynek világa az állandó elemek változtatásával folyamatosan átalakul: a jó- és rosszfiúk szerepet cserélnek, a megmentői pozícióra áhítozó karakter pedig maga szorul(na) megmentésre.
A főhős, vagy inkább antihős Laci (Jankovics Péter) úgy dönt, hogy az anyjával és őt még kiskorában elhagyott apjával szeretne élni, ezért az osztrák határ közelében elhagyatottan álló benzinkúthoz utazik, amelyet apja menedzsel.
A „rossz vértől hajtott” Laci hamarosan a várva várt nagybetűs kaland részese lehet,
a benzinkúthoz ugyanis megérkezik a sötétszínű furgon, amellyel fiatal és csinos prostituáltakat szállítanak Svájcba. A lányok alig várják, hogy munkába állhassanak, a kocsi azonban lerobban, ezért kénytelenek több napot a semmi közepén tölteni.
Az ugyanazzal az unott arckifejezéssel autót szerelő, udvarolgató és fegyvert ragadó Laci eközben meglehetősen sután próbálkozik valamiféle erkölcsi kinyilatkoztatás célba találásával, csakhogy közben ő maga csúszik egyre lejjebb.
A film előrehaladtával a néző ezúttal is sejteni kezdi, hogy a történetnek jó vége nem lehet, a Kútban azonban a szereplők igazán meg sem próbálják jó irányba terelni a történéseket.