Hajrá, magyarul

A Sepsi OSK azóta többek között a bajnoki címvédő Viitorul legyőzésével bizonyította, hogy helye van az élvonalban, azonban nem mindenki gondolja így. 

A futball egyik legfőbb szépsége a játék köré kiépült bonyolult jelképrendszer: a hovatartozás kifejezése, az elköteleződés, a versenyhelyzet izgalma, a győzni akarás, a siker öröme és a kudarc lélekürítő szomorúsága százmilliókat tett „függővé”. Azonban a szélsőséges, túlfűtött érzelmek világában könnyen helyet szorít magának a gyűlölet is, amely nem az ellenfél legyőzését, hanem megalázását szolgálja.

Civilizáltabb országokban – nem könnyen, de – sikerült kiszorítani a stadionokból az uszítást, az erőszakot, azonban Romániában még mindig készenlétben álló rohamrendőrök állomásoznak az arénák szomszédságában meccsek idején. Az elmúlt években számos városban sikerült levetkőzni a balkáni futballkultúrát, ám a „legnagyobbak”, a bukaresti élcsapatok ultrái továbbra is büszkén utálják egymást vagy bárki mást.

És természetesen a magyarokat is. A magyar üzletember által Szentgyörgyön megálmodott, túlnyomórészt magyar szurkolók által buzdított, ugyanakkor nagyrészt román nemzetiségű játékosok alkotta Sepsi OSK az alsóbb osztályok sötét bugyrai után hétfő este a bukaresti szurkolói „elit” hozzáállásával is megismerkedhetett. A hírhedt Ki a magyarokkal az országból! rigmust skandáló Dinamo-drukkerek sértegetései minden bizonnyal senkit sem leptek meg – most már csak az a kérdés, milyen eredménnyel zárulnak a magyargyűlölő megnyilvánulások miatt tett panaszok, feljelentések.

Pedig a „Vörös Kutyák” huligánjai minden bizonnyal azt hiszik, most jól megaláztak minket, és már fogjuk is a sátorfánkat, vagy legalábbis behúzott függönyök mögött mantrázzuk Románia alkotmányának cikkelyeit. Hát bizony nem: büszkék lehetünk arra, hogy a Sepsi OSK minden dicséretet megérdemlő szurkolóinak köszönhetően sportszerű magyar rigmusok hangzanak fel minden héten bő 90 percen keresztül – nemcsak a csapat ideiglenes brassói otthonában (és majd hamarosan Sepsiszentgyörgyön is), hanem a Liga 1-es futballtérkép minden pontján.

A sporttörténelmet író háromszéki együttesnek pedig az élvonalban maradáson túl azt kívánjuk, tudatosan építse tovább a magyar jelleget, ugyanis ezáltal – mint a Dunaszerdahelyi DAC példája mutatja – sokkal nagyobb, Székelyföldet, de Erdélyt is „kinövő” rokonszenvre tehet szert azok körében, akik szurkolni, szeretni akarnak, nem pedig gyűlölködni. És a népszerűséget bizony a focisták is élvezik – nemzetiségtől függetlenül.

{K1}