Közös református–evangélikus fohász 446 év után Kolozsváron

Kiss Előd-Gergely 2017. július 04., 16:48

Közös nyilatkozatban erősítette meg kapcsolatát és adott hálát a reformáció 500. évfordulóján a Romániai Református Egyház és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház a közös kolozsvári zsinaton.

A találkozót közös istentisztelettel indították a kolozsvári lutheránus templomban Fotó: Kiss Gábor

Közös ünnepi zsinatot tartott kedden – 446 év után először – a Romániai Református Egyház és Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében, melynek keretében közös nyilatkozatot fogadtak el a kapcsolatuk megerősítéséről.

A dokumentumban rögzítették, hálát adnak az elmúlt 500 évért, felvállalják a reformátorok örökségét, kiállnak a Szentháromságba vetett hitük mellett, elkötelezik magukat a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet és az egyházi oktatási intézmények további fenntartása mellett, ugyanakkor

fogadalmat tettek egymás támogatására, valamint az evangélium tiszta hirdetésére és Isten igéjének őszinte és feltétlen továbbadására és terjesztésére.

A találkozót közös istentisztelettel indították a kolozsvári lutheránus templomban, ahol Zelenák József evangélikus püspökhelyettes mondott köszöntőbeszédet, majd Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét.

A teológiai intézet dísztermében megtartott rendezvényen Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke beszédében kiemelte a protestáns felekezetek közel négy és fél százados együttélésének jelentős pillanatait, majd hozzátette:

múltbeli együttműködéseink közege a szükséghelyzet volt, alapja a közös nyelv és a közös protestáns örökség, mozgatórugója pedig a keresztyén szeretet”.

Példaként említette, a 17. és a 18. században a református kollégiumok esetében működött együtt a két felekezet, a református kollégiumok ugyanis a lutheránus diákok oktatását is felvállalták. Felidézte: 1920 után az Erdélyi Református Egyházkerület megnyitotta a teológiáját az evangélikusok előtt, mígnem 1948-ban megalakult a Protestáns Teológiai Intézet, amely a református, evangélikus és unitárius egyházaknak biztosítja a lelkészképzést.

„Ma, 2017 júliusában nem szükséghelyzet miatt működünk együtt. Közösen akarunk hálát adni a reformáció megszületéséért. Kölcsönös tisztelettel, a felekezeti identitásokat megőrizve segítjük egymást” – fejtette ki a református püspök. Végül kijelentette: örülne, hogy gyakrabban találkoznának a két egyház képviselői közös zsinatokon.

Fotó: Kiss Gábor

Fekete Károly püspök a Magyarországi Református Egyház nevében köszöntötte az egybegyűlteket. Biztosította a jubileumi ülés résztvevőit az anyaországiak szolidaritásáról, majd hozzátette:

a reformáció abban különbözött más forradalmaktól, hogy az elcsendesedés jegyében folyt,

Isten ölelésének csendjéből pedig bátorság, újítások, küzdelmek, világra szóló változások indultak el az „erős várunk a mi Istenünk” jelmondat vezénylésével. Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára a református és evangélikus egyházakat további közös munkára, egymás segítésére, anyanyelven történő oktatási intézményeik fenntartására és támogatására buzdította.

Uel Marrs, az Ír Presbiteriánus Egyház Zsinata részéről szólalt fel. Kiemelte, egyházuk 30 esztendeje ápolja és építi a Magyar Református Egyházzal kialakult kapcsolatát, különösképpen az Erdélyi Református Egyházkerülettel. „Imádságainkban áll, hogy együttműködésünk mindezen megnyilvánulásai Krisztus földi országának megerősítését szolgálták mind Írországban, mind Erdélyben, és hogy a következő években is továbbra erősíthessük kölcsönösen egymást” – jelentette ki.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes üzenetben köszöntötte a zsinatot. „Az ünnep legfőbb üzenete, hogy reményt ad a keresztény gyökereitől elszakadó Európában, és azt mutatja, van még olyan hely, ahol az elvetett mag bő termést hoz” – fogalmazott levelében Semjén.

A kolozsvári rendezvény végén Papp Géza, a Romániai Református Egyház Zsinatának ülésvezető elnöke olvasta fel az ebből az alkalomból előkészített közös nyilatkozatot, amelyet a zsinat tagjai egyhangúlag elfogadtak, majd a két egyház elnöksége ellátta kézjegyével a dokumentumot.