Legyen újra városháza a primöria!

A legszomorúbb pedig az egészben, hogy sokan nemcsak az egyszerűség kedvéért használjak így ezeket a kifejezéseket például az ügyfélfogadási irodában – ha már azt írja rajta, hogy formular, akkor nevezzük formulárnak elv mentén –, hanem nem is tudják, hogy mi lenne a szabatos magyar megfelelőjük. Hogy mennyire nem, arra talán a könnyített honosítás elindítása döbbentett rá sokakat.

A személyi igazolványt még-még elterjedt körben használják buletin helyett, de a gépkocsi „talonjára” már kevesebben vágnák rá, hogy az a törzskönyv lenne, s a születési bizonyítványról is akkortájt tudta meg az erdélyi magyarok többsége, hogy azt születési anyakönyvi kivonatként kellene mondani. (Igaz, a helyes szóhasználat elsajátításán az a pesti ukáz sem lendített túl nagyot, hogy az ügyintézéssel megbízott alkalmazottakat betanították, hogy jobb a székely bácsinak buletint mondani, mert akkor legalább tudja, mit kell magával hoznia.)

De nem is hibáztathatunk senkit azért, hogy nem ismeri a hivatali ügyintézés specifikus kifejezéseit, hiszen honnan is ismerné? Az iskolában nincs olyan tantárgy – legalábbis sok generáción keresztül nem volt –, ami bevezetést nyújtana a bürokrácia útvesztőibe, s ha bemegyünk a hivatalba, az ablaknál a kisasszony is az esetek nagy többségében formulárt, buletint fog mondani, míg írásban kizárólag így találkozunk vele.

Pedig hosszú évek óta hatályban van egy törvény, ami kötelezővé teszi a hivatali anyanyelvhasználat biztosítását azokon a romániai településeken, ahol egy adott kisebbség számaránya meghaladja a lakosság 20 százalékát. Így például Nagyváradon teljesen magyarul kellene tudnom intézni a dolgaim, a magyar ügyfélfogadási ablaknál magyar hivatalnoktól magyar nyelvű űrlapot kellene kapnom. Ehhez képest még annak is örül az ember, hogy lehetővé tették, hogy legalább a boldogító igent magyarul mondhassa ki. A hatóságok ugyanis nagy ívben hánynak fittyet a rendelkezésekre, hiszen hiába áll ott fehéren feketével, hogy KÖTELEZŐ, ha nincs felelősségre vonás, nincs szankció.

Ezen az áldatlan állapoton változtatna az RMDSZ frissen kidolgozott tervezete, ami nemcsak hogy szankciókat ír elő, hanem az eddigi 20 százalékos küszöböt is leviszi 10 százalékra, s különleges eseteket is rögzít, illetve bevezeti a község- és városháza kifejezéseket a közigazgatási törvénybe, hogy többé ne lehessen azokat bírósági végzéssel leszedetni hivatalok homlokzatáról.

A jogszabályjavaslat várhatóan már a héten a parlament szakbizottságai elé kerül megvitatásra. Az előre borítékolható, hogy nem lesz könnyű átverekedni a két házon egy hasonló törvénytervezetet, de bízunk benne, hogy észérvekkel sikerül rávenni a többséget, hogy támogasson egy kezdeményezést, ami rendkívül fontos a kisebbségek számára, a többségnek pedig nem árt, nem fosztja meg semmitől.

Igazából azon múlik minden, hogy a kormánykoalíció – amellyel az RMDSZ-nek együttműködési megállapodása van – felvállalja-e egy magyarbarát intézkedés ódiumát, amikor legutóbb épp a hétvégén játszotta ki újfent a „magyar kártyát”, s ahogy közeledik a 2018-as centenárium, úgy erősödik fel a sovinizmus szerte az orzságban.

{K1}