Öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Ridley Scott folytassa a történetet az Alien-univerzum továbbgondolásaként leforgatott, az eredeti filmekhez képest merőben új csapásirányt követő Prometheus leforgatása után.
A mostani film tíz évvel a Prometheus kalandjai után folytatja a történetet: a Covenant nevű űrhajó fedélzetén maroknyi legénységgel és mintegy kétezer telepessel útban van egy emberi lakhatásra alkalmas, távoli bolygó felé, hogy kiterjessze rá az emberiség uralmát.
Egy baleset nyomán azonban a kapitány már a film legelején meghal, a helyébe lépő első tiszt pedig nincs a helyzet magaslatán, és amikor egy titokzatos rádióadást befogva egy közelebbi, emberi életre alkalmas bolygóra bukkannak, a könnyebbik utat választva kiadja a parancsot: arra vegyék az utat.
A paradicsomi bolygón azonban növényi életen kívül semmilyen létformára sem bukkannak, csak egy elpusztult civilizáció romjaira – mint hamarosan kiderül, azért, mert a pusztító létformákat szinte pillanatok alatt létrehozó mutagén már megtette a hatását.
A film a klasszikus Alien-módszert alkalmazva egy erős női karaktert állít a középpontba,
és a Daniels másodtisztet játszó Katherine Waterston képes is felnőni a Sigourney Weaver és Noomi Rapace által lefektetett hagyományhoz – már a történet korlátai között.Az Alien: Covenantból süt, hogy Ridley Scott a szívére vette a Prometheus kapcsán a rajongók egy részében felhorgadt felháborodást, és a filozofikus, az emberiség teremtői utáni kutatásra koncentráló történet helyett inkább a régi jó szörnyes-marcangolós-menekülős Alien-hagyományt támasztotta fel.
Emellett persze
megmaradt a teremtő és teremtmény közötti viszony boncolgatása is,
amit a történet amolyan apakomplexusként tálal, és amelyet úgy old fel, hogy a magát a teremtőjénél tökéletesebbnek tartó teremtmény kétfajta teremtőt is megpróbál kiirtani.
Ezen túlmenően azonban a sztori nem más, mint
lassú felvezetés a film utolsó harmadára hagyott küzdelemhez a xenomorphok ellen,
amelyek ekkor már az alaptörténetből jól ismert kolbászfejű, csupa fog, csupa karom szörnyek, mivel a Covenant megteremti a kapcsolatot a két szál között – a probléma csak az, hogy ez a kapocs meglehetősen erőltetettnek tűnik. Daniels idegenek elleni küzdelme pedig gyakorlatilag
az összes eredeti Alien-film kulcsjeleneteit megidézi anélkül, hogy hozzájuk tenne valamit.
Emellett számos, meglepőnek szánt fordulat előre látható, ez pedig tovább rontja az élményt. A színészek közül Michael Fassbender emelhető ki, aki egyszerre két karaktert játszva válik a történet kulcsszereplőjévé, de Katherine Waterston is jól hozza a kötelezőt az Allan Ripley-szerű karakter megformálásában.
Mindettől eltekintve azonban az Aien:Covenant korántsem mérföldkőszerű alkotásként vonul be az Alien-univerzumba. Inkább egy olyan muszájfilmként, amelyet egyszerűen meg kellett csinálni, hogy feledtessék az előző által sokak számára okozott csalódást – de nem sok sikerrel.