Visszakapjuk az éveinket?

A kalandfilmek legújabb divatját, az időben ide-oda utazgatást kívánta meg az egyre önkényesebben országló kormány és hátországa, a parlamenti többség.

 Az ötletgazda nem jelentkezett ugyan, mert rájöhetett, hogy ennél nevetségesebb időtöltést nemigen lehet elképzelni, de nem is keresi senki a szikrát kipattantó lángészt. Nem keresik, mert olyan tartósnak bizonyul a kiadós konc, ami vetekszik a legjobban teljesítő gumicsonttal: ha időtlen időkig nem is, de a következő parlamenti ciklusig mindenképp kitart.

Arról van szó, hogy ki akarják vizsgálni a 2009-es elnökválasztás állítólagos elcsalását. Azt a szánalmas helyzetet, amikor azzal hajtottuk álomra a fejünk, hogy Geoană megnyerte az elnökválasztást, reggel pedig arra ébredtünk, hogy vígan röhécselve Băsescu áll ismét az ország hajójának kormánya mögött. Nagy kedvelője vagyok a groteszk és abszurd irodalomnak, de ez csupán szánalmas ripacskodás volt. Mert mondtak ezt-azt, emlegették a párizsi turbószavazást, már az urnazárás előtt túlságosan magabiztos, a szavazatszámlálást fölöslegesnek kikiáltó kampánystáb aranyköpéseit, de nem történt semmi, csak következett még öt nagyon-nagyon sötét és velejéig hazug esztendő.

Sebaj, most majd minden kiderül – ügyködnek lázasan a fényderítő bizottság összehordásán. Hirtelen nagyon sokan másodpercre pontosan emlékeznek arra az estére és éjszakára, vitatkoznak, egyetértenek, csak egy valamiről feledkeznek meg: ha kiderül a csalás, mi lesz?! Egyetlen gombnyomással visszaugrunk hét és fél évet?! Elrikkantjuk a stornot, és Geoană teljes pompával bevonul Cotroceni-be?! Nem, ez legföljebb rossz filmekben fordul elő. Az talán megtörténhetne, hogy bizonyos elnöki intézkedéseket semmisnek nyilvánítanak, amitől biztosan nem a széles néptömegek lesznek boldogabbak, hanem a néhány ügyeskedő, akit annak idején a matróznak sikerült kijátszania.

Ezt ő is jól tudja, nem hiába híresztelte, milyen harcedzett tengeri medve volt. Az utóbbi időben ezért szállhatott ringbe: esténként sorra bejelentkezik a hírtévéknél, sérteget, mocskolódik, mintha még mindig ő volna a jani. És kitartóan bizonygatja, esküdözik fűre-fára, hogy semmi hátsó akcióról nem tud, neki az országot kellett irányítania, nem ért rá a sugdosásokat meghallani. Láthatóan fél. Mert mi is lesz, ha az igazságtevést komolyan vevők tőle követelik majd vissza ellopott éveiket? Honnan kap elő annyi életet?!