Kettős mérce

Személy szerint engem nem aggodalom tölt el a budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) körül kialakult hisztériakeltés kapcsán, hanem mélységes szomorúság. Két ok miatt is.

Egyrészt mert a demokrácia felsőbbrendűségét hirdető, s azt védelmező „háborgók\" nem hajlandóak tudomásul venni, hogy egy demokratikusan megválasztott kormány a népfelségtől kapott felhatalmazás nyomán mégiscsak illetékes a tekintetben, hogy törvénytelenségeket parlamenti jóváhagyással megszüntessen. Mert erről is szó van a kormányzati döntés mögött! Akiknek viszont szelektív a hallása és a látása, azok a kőkemény érvek ellenére megkerülik a dialektika ok és okozati összefüggéseit, s diktatúrát kiáltanak ott, ahol pusztán rendpártiságról van szó. Egyébiránt a nap mint nap tapasztalható széttartás egy kártékony ideológia következménye, mely a rend helyett a mindent szabad elvét hirdeti, a jogot pedig a kötelesség elé sorolja. S ha ehhez még hozzávesszük a globális világ pénzirányultságát, s az elburjánzott korrupciót és a milliárdokból újratermelődő kapzsiságot és pökhendiséget, egyenesen a bibliai igazsághoz jutunk: „mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme...\" (1Tim 6,10).

Másrészt azért is szomorú vagyok, mert az a sok notabilitás – köztük a 146 erdélyi értelmiségi –, akik aláírásukkal álltak ki a CEU mellett, nem tették ugyanezt ennyire egységesen, amikor a magyar tannyelvű Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vagy az ugyancsak marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium jövőjéről volt szó. Mély hallgatásba burkolóztak akkor is, midőn sorozatos jogsértés ért bennünket restitúció, anyanyelvünk, szimbólumaink használata rendjén. S mily különös, hogy a sok esetben gyanús pénzügyi hátterű civil jogvédő szervezetek is némák maradtak itthon és Brüsszelben. Pedig lenne miért szót emelni. Ehhez nyújt segítséget Tőkés László Magyarellenes megnyilvánulások Romániában 2014–2016 között című dokumentumfüzete, amely 2016. december 30-án jelent meg.

Mindent egybevetve az igazság egy és oszthatatlan! Nincs helye a kettős mércének! Így látta ezt Ady is több mint 100 évvel ezelőtt:

„Kend új rendet akart: / Mindenkit szeretni. / Mi más rendre vágyunk: / Vagy igaz világ lesz, / Vagy nem lesz itt semmi.\" (Emlékezés Táncsics Mihályra)

Varga Károly

A szerző a nagybányai református egyházmegye nyugalmazott esperese