Harc a multikkal – Vegyük fel a kesztyűt!

Körülbelül a romániai demokráciával egyidős a kérdés, hogy miért más ízű a Coca-Cola nálunk, mint Magyarországon.

Ha nem is értettünk egyet az elvvel, elfogadtuk a multik érvelését, hogy minden terméket a bevezetés előtt tesztelnek az adott országban, és a helyi ízlésnek megfelelően alakítják. A minőség azonban nem ízlés kérdése. Márpedig egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy nemcsak az ízekkel játszadoznak, hanem a minőséggel is, és sokkal gyengébb minőségű élelmiszereket küldenek az egykori kommunista államokba, mint például a német piacra. Ez pedig nem lehet eltűrni.

Jogos tehát a visegrádi országok Brüsszelhez intézett kérése, hogy vessen véget a kettős élelmiszer-minőség gyakorlatának. A labda tehát az Európai Bizottság térfelén pattog, türelmetlenül várjuk, mit fog lépni. Nem ad azonban túlzott optimizmusra okot az a tény, hogy Vytenis Andriukaitis egészségügyért és élelmiszer-biztonságért felelős uniós biztos a Magyar Idők napilapnak nyilatkozva közölte: nem megelőzhető, hogy a vállalatok különböző piacokra szánt termékeiket a nemzeti ízlésnek, preferenciának vagy vásárlóerőnek megfelelően dobják piacra. Érdekes hozzáállás ez attól a szervtől, amelyik megtiltotta az uborkának, hogy görbe legyen. De akkor sincs minden veszve, ha nem lépnek semmit, mert európai polgári kezdeményezéssel el lehet érni, hogy mindenképp megvitassák a kérdést, garantált, hogy akár egy nap alatt is kerül egymillió közép-kelet-európai polgár, aki ellátja kézjegyével a kérést.

Szomorú lenne azonban, ha így kéne kikényszeríteni Brüsszelből az állásfoglalást, de még ennél is szomorúbb, az Európai Bizottsággal kell kikényszeríttetnünk az élelmiszergyártókból és -forgalmazókból, hogy ne verjenek át, ne tekintsenek az Európai Unió alsóbbrendű polgárainak, és főként, hogy ne kockáztassák az egészségünket. De reménykedjünk abban, hogy sikerül véget vetni az átverésnek, amiről egyébként meg­győződésünk, hogy nemcsak az élelmiszerparra jellemző. A történtek fényében ugyanis nem tűnik már városi legendának, hogy egyazon elnevezés alatt gyengébb minőségű mosógépet vagy hűtőszekrényt gyártanak a közép-kelet-európai piacra, mint a nyugatira. Olyat pedig már e sorok szerzője is tapasztalt, hogy az egyik neves francia kozmetikai óriás samponjának még a színe és az állaga is más volt tőlünk nyugatabbra.

Egyik napról a másikra azonban biztos nem lesz változás. Egyszerű polgárként viszont addig is büntethetjük a multikat azzal, hogy nem vesszük meg azokat a termékeket, amelyekről tudjuk, hogy gyengébb minőségűek, mint nyugati társaik. Ugyanakkor a kialakult helyzetben még inkább indokolttá teszi, hogy amiből csak lehetséges, vásároljunk helyit.