Fotó: A szerző felvétele
2008. december 29., 10:082008. december 29., 10:08
– Mit kínál a Székelyföldi Filharmónia közönségének az új évben?
– Mint minden előadóművészeti intézmény, mi is szeptembertől júniusig tervezzük az évadot. Most tehát az első teljes évadunk előadásai zajlanak, a tavaszi pár hónapot tekinthetjük a nulladik, ha úgy tetszik, tört évadnak. Háromhetente van koncertünk, tehát tizenhárom-tizenöt szimfonikus, vokálszimfonikus és opera-előadás szerepel az idei tervünkben, kiemelten a kolozsvári magyar opera kórusával és a marosvásárhelyi filharmóniával dolgozunk együtt ebben az évadban. Emellett kéthetente, a koncertek között kamarazenei esteket tartunk. A koncertek, előadások felsorolásánál azonban fontosabbnak tartom, hogy nem önmagunknak vagy egy szűk körnek zenélünk, hanem folyamatosan telt ház előtt játszunk, például a legutóbbi, decemberi előadásunkat, a kolozsvári operával közösen színre vitt Mascagni Parasztbecsületét ötszáz néző tízperces vastapssal, állva köszönte meg.
– Manapság nőtt az igény a komolyzene iránt?
– Tizennégy év alatt lépésről lépésre építettük fel a közönségünket. A Székelyföldi Filharmónia áprilisi bejegyzése ugyanis csak egy folyamat része, hiszen kezdetben a Palló Imre Kamarazenekar, majd 1998-tól a nyaranta megszervezett zenekari táborok képezték az alapját a Székelyföldi Szimfonikus Zenekarnak, a 2002-től szervezett éves koncertsorozatokon ugyanis az együttes már ezen a néven szerepelt. Az évek során – a hazai és külföldi fesztiválokon és versenyeken való részvétel, a neves művészekkel való koncertezés eredményeként – olyan művészi szintre jutott a zenekar, hogy tovább tudtunk lépni, és ebből született a Székelyföldi Filharmónia. A közönség pedig, ha nem csapjuk be, ha valóban azt kapja egy rendezvényen, amit a plakát ígért neki, akkor máskor is eljön. Ráadásul élő kapcsolatban is vagyunk a közönséggel: beszélgetünk velük, figyelünk a visszajelzéseikre, az igényeikre, és neves karmestereket, énekeseket, hangszereseket hívunk meg.
– Több komolyzenei együttes is van a régióban, például Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is működik kamarazenekar. Mi indokolja az udvarhelyi együttes nevében szereplő székelyföldi jelzőt?
– Kezdetektől arra törekedtünk, hogy a székelyföldi zeneiskolák tanárainak vagy volt diákjainak, akik jelenleg különböző zeneakadémiák hallgatói, olyan feltételeket teremtsünk az itthon maradáshoz, amelyek a szakmai-művészi igényeiket is kielégítik, hogy tudásukat, tehetségüket a régió szolgálatába állíthassák. Haza szeretnénk hozni azokat az előadóinkat is, akik itt tanultak a Székelyföldön, és más lehetőség híján a nagyvilág a munkahelyük. A tizenkilenc, állandó alkalmazásban lévő hangszeres zenészen kívül még legalább kéttucat előadót hívunk meg minden koncertre, a költségvetésünk ugyanis nem teszi lehetővé a teljes zenekar alkalmazását. Nem kamarazenekar vagyunk – nagyobb léptékű műveket mutatunk be, ezért nem is lehetünk konkurensei egy kis létszámú együttesnek. Ennek ellenére például a csíki kamarazenekar tagjainak megtiltották, hogy elfogadják a meghívásunkat, és részt vegyenek a filharmónia munkájában.
– Eddig az önálló kulturális intézmények – színházak, táncegyüttesek – létrehozása volt jellemző a székelyföldi városokra, nem az öszszefogás. Miért gondolja, hogy ez másként működhetne a komolyzene terén?
– A Székelyföldi Filharmónia jogilag most a székelyudvarhelyi Művelődési Ház keretében működik önálló költségvetéssel, de az igazi megoldást az jelentené, ha a székely városok és a két megyei tanács biztosítaná a költségvetésünket. Mi ehhez az infrastruktúrát, a hangszereket és az eddigi teljesítményünket, tapasztalatunkat tudjuk hozzátenni. Gond nélkül el tudunk szállásolni, el tudunk látni nyolcvan-száz személyt, van megfelelő próbaterem a Palló Imre Zeneiskolában, és a szükséges hangszerek is a rendelkezésünkre állnak, ami azért fontos, mert például egy tuba ára vetekszik egy autóéval. A filharmónia pedig eddig sem csak Székelyudvarhelyé, hanem az egész Székelyföldé volt: a régió minden zenészének munkalehetőséget kínálunk, és a koncertjeinkkel eddig is végigjártuk az egész Székelyföldet. Úgy gondolom, ez olyan alap, amiért lehet és érdemes felülemelkedni a széthúzáson.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban nyílik meg július 22-én, kedden 18 órától a Lábasház emeleti kiállítótereiben Damokos Csaba designer kiállítása.
A Magyar Rendőrség is felhívást tett közzé, hogy ha valaki látta a Maros megyei Mezőméhesen történt gyilkosság szökésben lévő gyanúsítottját, azonnal értesítse a rendőrséget. A gyanúsított ellen európai és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.
Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.
A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.