Zsolnai László: gazdasági fogyókúra alatt állunk

„A jelenlegi világméretű válság okai alapvetően etikai jellegűek, nevezetesen az elképesztő méretű pénzügyi kapzsiság és fogyasztói mohóság. A bankok nem tartották tiszteletben azon évszázados alapszabályt, hogy az alaptőkének legföljebb 8-10-szeresét lehet hitelként kihelyezni, a csődbe jutott City Bank esetében például 23-szoros volt a tőkeáttétel” – részletezte a professzor.

Kockázatos hitelek, mesés fizetések

Ezzel párhuzamosan a fogyasztás finanszírozására emberek milliói kockázatos, valós anyagi erőforrásaikat meghaladó hitelekhez folyamodtak. „A fogyasztásra felvett hitel alapállásból egy képtelenség, ugyanis csak addig működik, amíg nő a gazdaság. Az amerikaiak nem tudták elképzelni, hogy a gazdaság növekedése megállhat” – jelentette ki az előadó. Az elképesztő méretű menedzseri fizetések szintén az etika hiányát jelzik, hangsúlyozta Zsolnai László.

A szintén csőd szélére került Royal Bank of Scotland vezérigazgatójának, menedzseri szerződése értelmében, haláláig évi 1 millió font jár, amit a betétesek pénzéből fizet a bank. Erről az igazgató az angol miniszterelnök felszólítása ellenére sem volt hajlandó lemondani, mire válaszként feldühödött emberek felgyújtották a házát és a kocsiját. „Jelenleg elképesztő méretű gazdasági összezsugorodás folyik, amiből nincs visszaút. A fogyasztás eddigi mértéke finanszírozhatatlan, ökológiailag fenntarthatatlan és társadalmilag pusztító. Hatalmas gazdasági fogyókúra alatt állunk. Ezentúl mást és másként kell termelni és fogyasztani” –  szögezte le az előadó.

A pénz nem mindig boldogít

A mostanáig uralkodó fogyasztói attitűd alapvetően azért nem tartható fenn, mivel a fejlett országokban a környezeti erőforrásokból a megengedhetőnél sokkal többet használunk fel. Ha például minden ember az egyesült államokbeli életmódot és fogyasztási szokásokat követné, ehhez hat, Föld nagyságú bolygó erőforrásaira lenne szükség.

A magyarországi fogyasztási szint globálissá válása esetén a Föld erőforrásainak 2,2-szeresére volna szükség, míg a romániai fogyasztás mértéke duplája a fenntarthatónak. Zsolnai László szerint az lenne az ésszerű, ha minden ország többé-kevésbé önellátóvá válna az élelmiszer-termelés és az energetika terén. A professzor szerint a jelenlegi életforma fenntartása nemcsak lehetetlen, hanem értelmetlen is, mert az nem járul hozzá az emberi boldogsághoz.

A gazdagság és a boldogság összefüggéseit vizsgáló kutatások azt mutatják, hogy a pénz csak egy bizonyos szintig boldogít. A 10 000–15 000 dolláros nemzeti jövedelem, mely sávba Románia és Magyarország is tartozik, az a határ ameddig az életszínvonal növekedésével együtt a polgárok elégedettsége is nő. „Hiába nőne tovább a GDP (nemzeti jövedelem – szerk. megj.), a boldogság nem nő. Az életünket kell átalakítani, a másik út járhatatlan” – hangsúlyozta Zsolnai László, hozzátéve, az emberi kapcsolatok elmélyítése, a vágyak mérséklése és az önzetlenség kifejlesztése fontosabb, mint a gazdagodás.