Ha iroda is az otthon: a home office

A távmunka megosztó téma, de ugyanúgy előnye és hátránya is van, mint más munkavégzési módoknak: a magányos munka kedvez a fókuszált feladatoknak, azonban a csapatmunkát nehezítheti, ha nem tervezzük meg előre. A munkaidő kereteit sem mindig könnyű betartani, és ráadásul otthon megannyi kísértés vesz körül minket: a kedvenc sorozatunk lehetősége éppúgy, mint a torlódó házimunka. Mivel most sokan kénytelenek kipróbálni magukat ebben, mi olyanokat kérdeztünk, akik már nem újak a műfajban. Hogyan lehet ezt jól csinálni?

W. Szabó Péter igazán régi motoros ezen a területen, hiszen immár 13 éve, hogy távmunkát végez, mivel informatikusként dolgozik. Egyszemélyes cégében egyedüli alkalmazott, így kézenfekvő volt, hogy otthon alakítja ki munkahelyét: családi házában sikerült is elkeríteni úgy az irodát, hogy gyerekei sem mennek át csak azért, mert épp unatkoznak, ha apa dolgozik. 

„Bár itthon vagyok, megpróbáltam úgy kialakítani a dolgozószobámat, hogy semmi olyasmi ne legyen benne, ami egy normál irodában sem volna, hogy semmi ne vonja el a figyelmemet a munkáról” – mondja Péter, miközben mutatja is: két képernyő, két számítógép, tervezőasztal van az irodában, és leginkább csak a falburkolat árulkodik arról, hogy ez egy lakóházban van. Elárulja, szerinte a jó felszerelés az egyik legfontosabb, és ő bizony találkozott otthonról dolgozókkal, akik hátfájásra, szembántalmakra panaszkodtak, s rövidesen kiderült, hogy laptopon dolgoznak egy kanapéról. 

Több mint tízéves tapasztalatból merítve Péter azt mondja, talán a legfőbb tanácsa a most kezdőknek az lenne, hogy igyekezzenek jól elkülöníteni a munkát a többi tevékenységüktől, értve ez alatt a munkaidőt, de a munka terét is: ha megoldható, legyen egy szobája az otthon dolgozónak, amit ha becsuk, nem kérdezgetik ötpercenként valamiről a családtagok. Az otthoni munka hátulütője ugyanis éppen ez a szervezés: gondot okozhat például időben elkezdeni vagy befejezni a napot.

Péter, mivel szereti is a munkáját, bizony megesik, hogy délután helyett késő estig dolgozik. A számítógépes szakember például úgy igyekszik megtervezni a napját, hogy reggel és délelőtt lezavarja az online megbeszéléseit, délután pedig már a munka kreatív részét végzi. A fiatalember megbeszéléseinek jó része amúgy online meeting, úgy véli, sok szempontból hatékonyabb is a világhálón való kommunikáció, de neki például a világ különböző részén vannak ügyfelei, így elkerülhetetlen az online kapcsolattartás. 

Péter szerint az otthoni munka nagy előnye, hogy dolgozhatsz akár az Antarktiszról is, ő például szeretne mihamarabb Marosvásárhely helyett valami természetközeli helyen élni, lakni és persze dolgozni. 

Hajnal Zsuzsanna körülbelül három éve erősíti az otthon dolgozók táborát, amióta ékszertervezéssel foglalkozik, de közben stílus- és színtanácsadó is. Azt mondja,

az otthon melegében is általában hét-nyolc órát dolgozik: reggel hétkor kel, egy kis reggeli meg kávé után fog is neki dolgozni, igaz, sokszor még pizsamában, de szerinte emiatt nem veszít a hatékonyságából.

„Nagyon sokat dolgozom, hisz imádom, amit csinálok, de nincs vaskalapos munkaprogramom, ami szerintem egy művészre sem jellemző, a személyre szabott ékszertervezés pedig egyfajta művészet. Ha mondjuk egy szép nyári délelőtt sétálni, kávézgatni, esetleg kirándulni támadna kedvem, akkor azt teszem. Néha olyan sok ötletem van, hogy fizikailag nincs annyi időm, hogy mindegyiket elkészítsem, ilyenkor lehet, hogy 12–14 órát is dolgozom, máskor meg van, hogy be sem lépek a műhelyembe. A leggyakoribb azonban, hogy reggel 8-tól délután 2–4-ig meló, utána jöhet a szórakozás” – avat be napirendjébe Zsuzsi.

Hozzáteszi, munkája legnagyobb előnye éppen ebben rejlik, hogy önmaga ura lehet, ő határozza meg, hogy mikor megy kirándulni, nyaralni, vagy mikor dolgozik pizsamában, ugyanakkor az sem utolsó szempont, hogy nem kell kora reggel meg délután forgalomban, dugóban közlekedni, idegeskedni. Az otthondolgozás hátránya pedig az lehet, hogy nagy önkontroll kell hozzá és motiváció: néha nehéz nekifogni egyedül dolgozni, na meg kevesebb emberrel találkozik, de ő például kimondottan szeret egyedül dolgozni, a közösségi életet pedig megéli a munka után. Mivel nem sok hátrányát látja a távmunkának, Zsuzsi a műfaj újdonsült művelőinek is azt tanácsolja, igyekezzenek élvezni és a legtöbbet kihozni ebből a sokak számára még ismeretlen dologból.

Libeg Zsuzsanna három és fél éve dolgozik otthonról: egy országos hírügynökség magyar szerkesztőségét erősíti, így munkája az utóbbi időben annyiban változott, hogy még több feladat, még több munka van, csak most mellette otthon van két kisgyereke is: egyik kisiskolás, másik még óvodás.

A munkaidő kereteit sem könnyű betartani, ráadásul otthon megannyi kísértés vesz körül: a kedvenc sorozatunk lehetősége éppúgy, mint a torlódó házimunka.

Zsuzsa alapjáraton szeret otthon dolgozni, de kérdésünkre rögtön megerősíti, hogy a normál állapot egyáltalán nem hasonlítható ahhoz, ami most, járványidőszakban történik: otthon vannak a gyerekek, nem lehet kimenni, ráadásul a végét sem látni az egésznek. „Ez a legrosszabb az egészben, hogy nem tudjuk, mikor lesz vége. Mert annak, hogy itthon dolgozom, megvan az az előnye, hogy ha megbetegedik a gyerek, itthon tudok maradni vele, de az pár nap, maximum egy-két hét, tudod, hogy ki lehet bírni. A mostani állapot azonban kérdéses” – magyarázza az újságíró, aki pont a járvány miatt a nagyszülőkre sem bízza a gyerekeket, hogy ne veszélyeztesse a krónikus betegségekkel is küzdő időseket. 

Normál esetben tehát szeret otthon dolgozni Zsuzsa, több előnyét látja, mint hátrányát, a család szempontjából biztosan. Az elmúlt három és fél év alatt ki is alakult egyfajta rend, ami működik nála: általában elviszi a gyerekeket az óvodába, iskolába, és utána fog neki a munkának, így sosem kérdés, hogy normálisan elkezdődik-e a nap akkor is, ha nem kell egy munkahelyre bemennie.

Bár Zsuzsa szeret a munkájára koncentrálni, ha dolgozik, bevallja, azért egy mosás elindítása, egy egyszerűbb leves megfőzése még időnként belefér a nyolc órai munkaidőbe. Persze vannak olyan húzós napok is, amikor annyi a munka, hogy bizony ez nem megoldható.

„Az biztos, nem fogok háromfogásos ételt főzni a nyolcórás műszak alatt” – mondja Zsuzsa, de azért nem is hal éhen a család. Egyebek közt ez az előnye az otthoni munkának, magyarázza. Hozzáteszi, nagy hátránya azonban, hogy nincs „hús-vér” emberek között, s bár kollégáival állandóan tartja a kapcsolatot online és telefonon is, az azért nem ugyanaz, mint ha vele szemben ülne valaki. Tehát nagy veszélye a dolognak a begubózás, az elmagányosodás, éppen ezért Zsuzsa az otthon dolgozóknak hétköznapi körülmények között azt ajánlaná, hogy minél többet kapcsolódjanak ki, de nem otthon. Nyilván a mostani helyzetben ez nem lehet tanács, mivel éppen a járvány miatt kénytelenek sokan otthonról dolgozni.