A motoros klub egy második család

A ház előtt szebbnél szebb motorok, bent az asztaloknál az éppen lejárt motoros baleset-megelőző képzés tanulságait beszélik meg a fiúk. A falakon fotók, elismerések, oklevelek, baráti motoros klubok jelképei, ajándékai, az egyik terem közepén billiárdasztal, oldalt bárrész, a másik teremben színpad fény- és hangtechnikával felszerelve. Hívatlanul nem léphet be akárki, de a barátaik számára mindig nyitva áll a klubház. Több mint tíz éve hozták létre Csíkszeredában a Rebel Wolves MC motoros klubot.

„Ez egy összetartó közösség, zárt ugyan, de nem teljesen, mert be lehet kerülni ide, csak ennek is megvan a módozata. Van egyfajta rituálé. Soha nem alakulhat meg MC, ha a többi klub nem egyezik bele. Ez az egész világon elfogadott dolog, hogy mi létezünk, és amit ír a mellényünkön, abba a többi klub is bele kellett egyezzen. Ez a szubkultúra Amerikából indult, ezért is vannak angol kifejezések, megnevezések, ez a normatíva, mindenki így használja” – magyarázta Gergely Mátyás, a Rebel Wolves MC egyik tagja.

„Az MC-világ a negyvenes években kezdődött, amikor leszereltek a repülőpilóták. Megvolt ez a közösség, ott alakultak az első klubok” – kapcsolódott be a beszélgetésbe a klub alelnöke is, Szentes Szabolcs. Mint mondta,

az országban működő többi motoros klub is el kellett fogadja, amikor több mint tíz évvel ezelőtt eldöntötte néhány csíkszeredai motoros, hogy megalapítják a Rebel Wolves MC-t.

Ahhoz, hogy valaki tag lehessen egyfajta iskolát kell kijárjon, megvannak a lépcsőfokai. Előbb supporteri státust kap, majd az együttmozgó, a hangaround, majd feltételes tag, prospect lesz, és csak ezután lehet teljes jogú klubtag. Ez akár három-négy évig elhúzódó folyamat. „Ez igazából egy család: egymásért kiállunk, ha valami gond van, ha valaki bajban van, segítünk neki, rendszeresen találkozunk itt, beszélgetünk. Valamilyen szinten életforma is, mert hasonló gondolkodású emberek kerülnek ide, és azért van az a három év, hogy megismerjük egymást, hogy mi is tudjuk eldönteni, hogy az adott ember közénk való-e, és ő is tudja eldönteni, hogy szeretne-e közénk tartozni. Az nem jó egy társaságban, amikor a teljes jogú tagok jönnek-mennek. Erre jó ez a tanulóidőszak. Nagyon ritka az, hogy valaki kiszálljon, ha már teljes jogú tag. Vannak szabályaink, mert anélkül nem működhet egy közösség” – mutatott rá az alelnök.

Ha egy jelöltről a klubtagok úgy gondolják, hogy jól teljesített a különböző tanulófázisokban, akkor kaphatja meg a teljes tagságot. Fontos szempont, hogy az illető szavahihető, korrekt, megbízható legyen, számít a klubba fektetett energia, hogy mennyire veszi komolyan a szabályokat és a klubéletet, és az is, hogy ne csináljon olyant, ami a klub kárára megy – akár anyagilag, akár erkölcsileg.

– hangsúlyozta Mátyás. Azt is elmesélte, ő hogyan lett teljes jogú klubtag: valamikor a klub alapító tagjainak egy részével együtt nőtt fel, együtt álmodtak a motoros életről, bár akkor nem ismerték még az MC-s világot. Mivel később végezte el a motoros iskolát, egy ideig autóval követte a barátait.

„Aztán egy évig motoroztam, közben eljártam velük is, hogy legyen egy kis rutinom, majd jelentkeztem, hogy ide szeretnék tartozni. Ismertek már, nem volt senkinek ellenvetése, mondták, hogy próbáljam meg, de azt is, hogy a gyerekkori barátságunk itt nem sokat ér, az alapoktól kell induljak. Ha megkértek valamire, meg kellett csinálni, kellett teljesíteni emberként is. Rengeteg alázatot és bölcsességet tanultam ebből az egészből. Itt nem számít az, hogy jól szituált vagy, avagy sem, itt a becsület, a korrektség, az odaállás fontos.”
Az MC tagjai elmondták, vannak ugyan tisztségek a klubon belül – elnök, alelnök, Road Captain, secretary, treasury – , amelyek nem járnak különösebben több joggal, sőt, annak, aki tisztséget képvisel, több munkája és felelőssége van.

A beszélgetés során elhangzott, a klubház fenntartása kemény munkával jár, mindig van tennivaló: tűzifa-előkészítés, takarítás, bevásárlás, bározás.

– tette hozzá Mátyás. A tagok hetente ellátogatnak ide, hogy gyűlést tartsanak, mert tudják, fontos az, hogy rendszeresen találkozzanak. Ilyenkor megbeszélik a terveket, hogy hová menjenek, ki menjen, ki képviselje a klubot egy adott találkozón. De a problémáikat is kibeszélik itt és igyekeznek egymásnak segíteni. 

„Nagyjából mind családos emberek vagyunk. Van az otthoni családunk és van a klub. És úgy működhet ez jól, ha harmóniában van ez a kettő, mert ha valamelyik rovására kezd menni, akkor már baj van. Nekünk fontos szempont, hogy a két „család” össze legyen vonva. Ezért szoktunk elmenni családos napokra, programokat szervezünk közösen, de komaságok, barátságok alakultak ki az évek során. Míg mi itt vagyunk férfiakul, sokszor a lányok már unják ezt a helyet, és összeülnek valakinél. De olyan is van, hogy közösen bulizunk itt, de akár lemegyünk közösen a tengerpartra” – hangzott el. Nők nem lehetnek klubtagok, ez alapszabály az MC-s kultúrában – tudtuk meg.

És hogy mit nem szabad megkérdezni egy motoros klub tagjától? Azt, hogy hányan vannak a klubban – válaszoltak a motorosok. „Ezt nem szokták megmondani sehol. Aki kíváncsi, jöjjön közénk, számolja meg” – mondták nevetve. Azt viszont hallottuk, hogy milyen zenét játszanak le szívesen a klubban. „Nálunk a rockzenék szoktak menni, de nem mindenki rocker. Ugyanígy az sem szabvány nálunk, hogy milyen motorja legyen valakinek.”

A kluboknak általában van egy nyári és egy téli bulijuk, egymás rendezvényeire eljárnak, nemcsak az országban, hanem határon túl működő motoros közösségekbe is. Szinte minden hétvégére jut egy-egy találkozó, parti. Ez remek alkalom arra, hogy egymással tartsa a kapcsolatot az MC-s közösség.
„Ez egy nagy közösség. Bárhol járok és valamilyen problémám van, például lerobban a motorom Magyarországon vagy Németországban, egyet telefonálok és egyből érkezik a segítség. De nálunk is ez van, ha éjszaka hívnak, akkor is rögtön megyünk. Ha valaki egy motoros klub tagja, arról tudjuk, hogy megbízható, a szavának súlya van” – fejtette ki Szabolcs.

A motorosok úgy vélik, még mindig nem fogadják el az autósok őket mint a közlekedés teljes jogú tagjait. „Ideje lenne, hogy az autósok is rájöjjenek, a motorozás szép dolog.

A motoros nem az autós ellensége, az autós zavartalanul közlekedhet akkor is, ha a motoros megelőzi.

Ez azért van, mert a motor kisebb, keskenyebb, gyorsabb, de vannak korlátai is. És az autósok életveszélybe sodorják, de akár meg is ölhetik. Megszoktuk már, hogy itthon szinte mindenki ellensége a motorosoknak az úton. Nem figyelnek rád, haragszanak, ha megelőzöd. Minden férfi igazából a lelke mélyén motoros, csak van, aki vagy nem mer, vagy nem engedik neki. És ezért irigy arra, aki ezt meg meri valósítani és megteheti magának. Az utakon direkt kijön, hogy ne tudd megelőzni, szórakozik veled, fékezget, vannak ilyenek. Ha nyugatabbra megyünk,  ahol több a motoros, régebbi a hagyomány, ott észreveszik a motorost a tükörből, s félrehúznak, hogy tudj elmenni mellettük” – mutatott rá Mátyás.

Motoros bárki lehet, klubtag nem éppen. Ha valaki egy MC-be tartozik, az felelősség, kötelezettség, be kell illeszkedni – összegeztek a fiúk a beszélgetésünk végén. „Ha valamit megígértünk, be kell tartani, itt az ember rendet is tanul. Tőlünk egy ember távozott eddig, ő is a család miatt. Ha otthonról nem támogatnak, ezt nem lehet csinálni. Ha mindig úgy megy haza innen, hogy vita van, akkor választani kell. Nálunk az első a család, a munkahely és a klub. Vannak motoros klubok, ahol az első helyre a klubot teszik, de azok nem mi vagyunk. Mi nem ebből élünk, ez egy jó kemény hobbi inkább.  Itt székek nem repülnek. Nálunk a tagok egész nap dolgoznak, az egyik fűrésztelepen, a másik fest, a harmadik autót szerel, a negyedik bádogos, van bútorasztalos és magánvállalkozó is. Péntek esténként gyűlünk itt össze, nyáron minden hétvégén van valahol találkozó, télen a partik. Jó tartozni valahová, és kell is” – nyomatékosította Szabolcs. Mint mondták, az utazásokat közösen állják, beosztják, hogy éppen ki megy az adott hétvégén a találkozóra. „Az egységben van a nagy erő, nem abban, hogy szétverünk egy kocsmát. Ez nálunk abban mutatkozik meg, hogy segítjük egymást” – zárta a beszélgetést Mátyás.

 A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2019. augusztus 23-án.