Zúgolódnak az erdőtulajdonosok

Mindemellett felháborítónak tartják, hogy a Szatmár megyei erdészeti igazgatóság kilátásba helyezte, hogy használati díjat vezet be az erdei utak esetén, holott ezeken 20-30 éve nem végeztek karbantartási munkálatokat. Gondjaikra megoldást jelenthetnének a magánerdészeti hivatalok, melyekkel – reményeik szerint – kedvezőbb feltételek mellett szerződhetnének, azonban ezekből egyelőre kevés működik a környéken.

„Az erdők rákfenéje”

A gyakori panaszok, valamint a falopásokról és erdőirtásokról szóló hírek nyomán a Szatmár megyei prefektúra szervezett egy találkozót a közbirtokosságok képviselői, a rendvédelmi szervek, az erdészeti igazgatóság, valamint az erdészeti ellenőrző hatóság (ITRSV) képviselői számára, az álláspontokat azonban nem sikerült érdemben közelebb hozni egymáshoz.

Mint kiderült, Szatmár megyében 37 közbirtokosság van bejegyezve, ezek közül azonban csak 35-nek van érvényes kezelési szerződése, holott törvény szerint kötelesek vagy kezelési, vagy mindössze az őrzésről megállapodást kötni az állami erdészeti hivatalokkal vagy magánerdészeti hivatalokkal. A megyében három magánerdészeti hivatal működik, mindegyik a déli és a keleti részeken.

Az ülésen elsősorban az észak-nyugati településekről érkezettek háborogtak, akiknek a Romsilvával van szerződésük. Mint elmondták, az az érzésük, hogy az állam célja megfosztani őket tulajdonuktól, hiszen arra kényszeríti a gazdákat, hogy önszántukból váljanak meg az erdeiktől. Az ukrán határ közelében levő nagytarnai közbirtokosság képviselője kerek perec kijelentette: a Romsilva a romániai erdők rákfenéje. Ezen a részen találhatóak azok a közbirtokosságok is, melyek nem kötöttek megállapodást az állami erdészettel, amiért felelősségre is vonták a tamásváraljai közbirtokosság vezetőjét.

Berendi György lapunk érdeklődésére elmondta: azért nem állnak szerződéses viszonyban, mivel a Romsilva által kért összegeket egész egyszerűen nem tudja beszedni a tagságtól. A tulajdonukban levő körülbelül százhektárnyi erdő közel ötven személyé, akik nagy része 300–400 lejes nyugdíjból tartja fenn magát, így nem futja nekik az erdőkezeléssel kapcsolatos költségekre.

Mint megtudtuk, a Romsilva hektáronként 1000–2000 lejes összeget kér évente, a helybéliek szerint azonban ez több, mint amennyi jövedelemre szert tehetnek a kivágott faanyag értékesítése révén. Lényegében jobban járnának, ha megszabadulnának az erdeiktől, és pénzért vásárolnák a fát, mondták.

Berendi György érdeklődésünkre kifejtette: törvényesen járnak el, és az erdőre is gondjuk van. Mielőtt vágni akartak, kötöttek a Romsilvával egy egyoldalúan felbontható megállapodást, és miután az erdészek kijelölték a kivágható fákat, rögtön fel is bontották a szerződést. Mint megtudtuk, ezt körülbelül 4000 lejből úszták meg, és mivel értékesíthető faanyag is kikerült az erdőből, a pénzt is össze tudták rá gyűjteni, azonban az állami erdészet által követelt évi több mint 10 ezer lejre semmiképp sem futná. Berendi György azt is elmondta lapunknak, hogy a működési szabályzatuk alapján saját erdészt fizetnek, aki egyébként egyike a tulajdonosoknak, így az őrzés is megoldott.

„Mi vigyázunk az erdőnkre, mert a sajátunk, bárki jöhet ellenőrizni, garantálom, hogy mindent rendben talál, nem úgy, mint a Romsilva által kezelt erdőkben, melyekben az irtások miatt akár helikopterrel is le lehet helyenként szállni\" – állította, hozzátéve: Szatmár megyében az esetek zömében a tulajdonosi társulások megkötik a törvény által kötelezett kezelési szerződéseket, de mivel a gazdák nem fizetnek, a Romsilva erdészei kiszolgálják magukat – hatalmas mennyiségű faanyagot vágnak ki és értékesítenek.

Berendi szerint a szerződés felmondását követően beperelte őket az állami erdészet, azonban a bíróság nem adott helyt a keresetüknek. Elmondta: azt tervezi, hogy keres egy magánerdő-kezelő céget, és megpróbál velük megállapodni egy olyan összegben, mely nem haladja meg a tulajdonosok anyagi lehetőségeit.

Kétoldalú árverseny

A gazdák egyébként azzal támasztották alá az állami erdészet hatalmas tarifáit illető kifogásaikat, hogy a hasonló körülmények között működő magánerdészeti hivatalok féláron végzik ugyanazt a munkát. Sever Ster, a Szatmár megyei erdészeti igazgatóság vezetője lapunk megkeresésére cáfolta ezt az állítást, kifejtve, hogy a magánerdészeti hivatalok ajánlataiban nem a kifizetendő végöszszeg szerepel, a megállapodásban jelölt összegre számos munkálat árát rászámolják, így végeredményben drágábbak, mint a Romsilva. A kártérítések kapcsán annyit közölt, hogy amennyiben ezzel kapcsolatos utasítást kap, azt végre fogja hajtani.

Az igazgató szerint Szatmár megyében összesen 66 750 hektárnyi erdőt tartanak nyilván, melyből 29 ezer állami, a fennmaradó pedig magántulajdonban van. Kijelentette: ebből 50 ezer hektárnyi van a kezelésükben, melyekért hektáronként átlagban évi 60 lejes díjat számolnak fel, ezekben pedig minden rendben van. Az igazgató szerint a tarifákról különféle felmérések, prognózisok és a becsült költségek alapján döntenek.

Úgy vélte, a lopások és az illegális fakitermelés máshol folyik, főleg azokon a kisebb parcellákon, melyek gazdái nem kötöttek megállapodást. Balogh Sándor, a tasnádi magánerdészeti hivatal vezetője ezzel szemben azt állítja, hogy igenis olcsóbbak, mint a Romsilva. Konkrét árat nem mondott, mivel ez jelentős mértékben függ attól, hogy mekkora területről van szó, hisz egy 50 áras erdő esetén nem ugyanannyi a papírmunka, mint száz hektár esetén.

„Azért vagyunk jobbak, mert mi nem veszünk minden tulajdonost egy kalap alá, a gazdákkal leülünk tárgyalni, és igyekezünk olyan megállapodásokat kötni, mely mindkét fél számára elfogadható. Hatékonyabban szervezzük a munkát, és kevesebb alkalmazottal oldjuk meg a feladatokat\" – fejtette ki Balog Sándor, aki szerint az erdészeti igazgatóság vezetője által mondott 60 lejes díj mindössze az alapösszeg, melyre bőven rászámolják még különféle munkálatok költségeit.

Időt kérnek a hatóságok

A panaszokkal megkerestük Korodi Attila környezetvédelmi minisztert, akitől azt az ígéretet kaptuk, hogy hamarosan utánanéz a felsorolt ügyeknek, az erdők ugyanis az ernyőszervezetként működő környezetvédelmi tárcán belül egy önálló minisztériumhoz tartoznak, ahonnan a keddi nap során nem sikerült információt szereznünk.

Megkerestük emellett a Romsilva vezérigazgatóját, Adam Crăciunescut is, akitől nem kaptunk konkrét válaszokat. Elismerte ugyan, hogy létezik egy, a kártérítésekre vonatkozó jogszabály, azonban szerinte csakis a helyi viszonyok pontos ismerete birtokában lehetne eldönteni, hogy alkalmazható-e, és ha igen, hogyan. Az úthasználati díjra és az őrzési-kezelési tarifákra szintén helyi szabályzat vonatkozik.

Alfatter Tamás Szatmár megyei alprefektus a kormányhivatal megoldási javaslatáról elmondta: az erdei utak ügyében azt kérik, hogy vegyék el ezeket a Romsilvától és adják át a helyi önkormányzatoknak. Ugyanakkor felszólították a rendőrséget, a csendőrséget és az ITRSV munkatársait, hogy töltsenek több időt terepen, és fektessenek nagyobb hangsúlyt a fakivágással kapcsolatos törvénytelen cselekedetek megelőzésére.