Keményék öt kemény éve – A kastély kapunyitásának évfordulóját ünnepelték Marosvécsen

Ezúttal nem csak jobbára a marosvásárhelyi és szászrégeni magyarság látogatott ki Vécsre, hanem eljöttek a helybéliek és a környező falvak lakói is. Ezt igencsak értékelte „a ház ura”, Nagy Kemény Géza, aki az elmúlt öt esztendő alatt kapott hideget is, meleget is a marosvécsiektől. Egyébként a kerekasztal-beszélgetésekből is kiderült, hogy akárcsak Erdély más részeiben, a Felső-Maros menti településen sem fogadta mindenki üdvrivalgással a kastély visszaszolgáltatását és a visszatérő nemeseket. Mára viszont változott a hangulat,

Ma már szinte kivétel nélkül minden egyes marosvécsi lakos büszke a falu várkastélyára, amit a magáénak is érez, a gyermekek már kiskorukban, iskolai választott tantárgyban megismerhetik a Keményeket, ugyanakkor a visszatelepedett leszármazottak is egyre aktívabban próbálnak jelen lenni a falu életében – hangsúlyozta a sajtóklub egyik meghívottja, Gorbai Mária Melinda helyi önkormányzati képviselő.

Kérdésünkre, hogy miként értékeli a kapunyitástól eltelt fél évtizedet a számos nehézség ellenére, Nagy Kemény Géza eredményes öt esztendőnek vélte. Mint mondta, ez idő alatt

amelyben 1926 és 1944 között nagyapja, a művészetpártoló Kemény János a „helikonista” írókat látta évente vendégül. A barátoknak, állandó támogatóknak folyamatosan sikerült javítgatni és csinosítgatni az épületen, csakhogy nagyon nehéz ennek a feladatnak eleget tenni úgy, hogy a kastély fenntartásához szükséges hektárnyi erdő visszaszolgáltatását a román állam folyamatosan szabotálja. Ezért sem szereti a Magyarországról hazatelepedett örökös, ha őt bárónak nevezik, hisz, mint büszkén vállalja, a marosvécsi kastélyban ő sokkal inkább takarító, vízszerelő, asztalos, favágó vagy éppenséggel segédmunkás – ahogyan a helyzet megkívánja. Ennek ellenére bizakodó, és reméli, hogy az elkövetkezendő öt év is a gazdag kulturális életről fog szólni.