Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.
Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.
Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.
Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.
Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.
A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.
Méltán teszik fel sokan felháborodottan a kérdést, miként fordulhat elő egy magát demokratikusnak és jogállamnak tekintő országban, hogy bizonyos szimbólumok több joggal rendelkeznek, mint mások.
Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.
Azt mondják, rendszerint mindenki emlékszik arra, éppen hol volt, és mivel foglalkozott, amikor valamilyen világrengető jelentőségű esemény – például a Kennedy-gyilkosság vagy a 9/11-es terrortámadás – történt.
Úgy tűnik, mintha az igazi, napsütéses tavasz érkeztével egyre többeket kezdene zavarni a természetben és a lakott területeken is szétterjedő szemét.
Viorica Dăncilă miniszterelnök elnézést kért az erdélyi magyaroktól Dan Tanasă cinikus, gyűlöletkeltő, magyarellenes feljelentéseiért. Klaus Johannis államfő pedig Rareș Bogdan korábbi tévés uszításaiért fodult bocsánatkéréssel a magyarokhoz.
A két politikai tábor között egyre jobban elmérgesedő viszony és a közelgő EP-választások oldalvizein újabb és újabb témák kerülnek a romániai közbeszédbe.
A román ügyészség szerint bárki nyugodtan gyújtogathat magyar zászlókat, azzal nem érdemes foglalkozni, mivel nem számít közösség elleni izgatásnak. Így az ilyen ügyek felderítése nem közérdek.
Ilyenkor, április 11. körül beáramlik a közösségi oldalak virtuális sikátoraiba, feltűnik a képernyőkön, felcsendül a tévé- és rádióadókon keresztül, színház- és osztálytermekben, az utcán, kilép a nyomtatott könyvek lapjairól: az érdeklődés homlokterébe kerül a vers.
Igencsak felbosszanthatták a Kovászna megyei főtanfelügyelőt a tavaszi próbavizsgák gyenge eredményei. Kiss Imrével elszaladt a ló, amikor úgy fogalmazott: nem kell ujjal mutogatni az oktatási rendszerre, a gyenge minősítésekért elsősorban a diákok tehetők felelőssé.
Némi relatív nyugalom után egyszerre két helyszínen is terítékre került a magyarellenesség az elmúlt napokban. Kitiltották Ukrajnából Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt, illetve kiderült: a szlovák parlament a magyar himnusz éneklését keményen büntető törvénymódosítást fogadott el.
Sokat elárul a negyvenkét millió lakosú Ukrajna jelen állapotáról, hogy Kelemen Hunortól retteg. Az RMDSZ elnöke nyilván Kárpátalja elcsatolásának céljával utazott Ungvárra,
Látogatottsági adatok