Kőkemény, hamisítatlanul balkáni politikai játszmák révén próbálja megtartani hatalmát – bár úgy is értelmezhető, hogy meghosszabbítani az agóniáját – a jelenleg csupán a Szociáldemokrata Párt (PSD) alkotta bukaresti kormány.
A végtelenségig lebutított romániai médiavilágból tájékozódva esélyünk sincs arra, hogy felismerjük a valóban fontos és a szenzációhajhász vagy a bulvár beszámolók közötti különbséget.
Jó hír, hogy az Európai Bizottság idén ősztől jelentős összeggel támogatja az Európai Unió tagországaiban az iskolai étkeztetés egyszerűbb formáit, mint a tej- és kifli-, valamint a zöldség- és gyümölcsprogramot.
Akár a mindenkori Románia jelképe is lehetne az észak-erdélyi autópálya nemrég elkészült, Nyárádtő és Radnót közötti, tizenegynéhány kilométeres szakasza, amelyet jelentős hírverés közepette adtak át a forgalomnak.
Utólag, mondjuk néhány év elteltével már nem sok jelentősége van egy választási kampányban használt szlogennek, most azonban nem mehetünk el szó nélkül az RMDSZ által kiválasztott mellett.
Azért jó ez a nyárvégi kormányválság, mert a román hírtelevíziók rajongói végre valami mást is láthatnak, hallhatnak, mint a caracali „rém” házában találtak elemzését és a rendőrt játszó műsorvezetők hisztérikus előadását.
Sok gazda és agrárvállalkozó farmján megfordultam az utóbbi hónapokban Erdélyben. Olyanok portáján is jártam, akik agrárpályázatok és bankkölcsönök segítségével újították fel telephelyüket, gépparkjukat, de egyik esetben sem a pénz bizonyult a legnagyobb gondnak.
Minden bizonnyal létezik a romániai választópolgárok egy rétege, amelynek meggyőződése, hogy nyomós érvek vezettek a bukaresti balliberális koalíció felbomlásához, a 2016-os parlamenti választás előtt kötött politikai kényszerházasság már semmiképpen sem húzhatta tovább.
Ha jóhiszeműek vagyunk, kíváncsian várjuk, hoz-e, és ha igen, milyen pozitív változásokat hoz a küszöbön álló tanév. Ha pedig az elmúlt időszak történéseiből kiindulva a realitás talaján állunk, korántsem lehetünk felhőtlenül optimisták.
Donald Trump hátbaveregetősen baráti fogadtatásban részesíti Klaus Johannist Washingtonban, Angela Merkel dicséretekkel és köszönetekkel halmozza el Orbán Viktort Sopronban. Mi folyik itt? Feje tetejére állt a világ?
Egyik ismerősöm mesélte, milyen kálvárián ment keresztül, amikor a kolozsvári polgármesteri hivatal által meghirdetett állásra jelentkezett.
Hazatérnek az elvándoroltak, összesereglenek a kulturális programkavalkádra kíváncsiak, az újra meg újra megismétlődő találkozások, viszontlátások reményében megélénkül a gyalogosforgalom a belvárosi utcákon-tereken: ilyenek a magyarság évről évre ismétlődő ünnepei.
Leginkább egy önmagát és környezetét nagy ígéretekkel és vállalásokkal ámító, a konkrét tettekre azonban rest és tehetetlen családhoz hasonlít a fungáló bukaresti kormány.
Újabb, a magyar–román viszonyban és Közép-Európa történetében dicstelen szerepet játszó román személyiség érdemelte ki azt a kegyet, hogy szobra állhasson Erdélyben, konkrétan annak fővárosában.
Ha valamilyen egészen drámai történés nem következik be Klaus Werner Johannis életében, akkor Románia eddigi legszürkébb és legunalmasabb államfője újrázik ősszel.
Dorin Florea az elmúlt bő két évtizedben bebizonyította, miben jó.
Elöljáróban leszögezném: ha rajtam múlna, és ezt az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) szabályai lehetővé tennék, sem a Honvédet, sem a Craiovát nem engedtem volna tovább az Európa Liga selejtezőjének harmadik körébe.
Valószínűleg akadnak, akik emlékeznek jó néhány gyerekgeneráció kedvenc meséjére, A kesztyű lakóira a Mosó Masa mosodája című, immár több mint ötven éve napvilágot látott, sok kiadást megért, narancssárga fedelű könyvből.
Látogatottsági adatok