Balogh Levente
2019. október 18., 08:27
2019. október 18., 08:27
Szinte már szórakoztató azt látni, ahogy a szociáldemokrata párti (PSD) kormányt megbuktató ellenzéki pártok a sikeres akció utáni örömmámorból felocsúdva hirtelen rádöbbentek: tulajdonképpen semmi, vagy legalábbis nagyon kevés közös van bennük azon kívül, hogy egyetlen céljuk volt: a Viorica Dăncilă vezette kormány „kilövése”.
Ahhoz persze nem fér kétség, hogy az immár ügyvivő kormány az egyik legdilettánsabb, legkutyaütőbb és legkártékonyabb kabinet volt, ám azért arról sem vagyunk meggyőződve, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok bármelyike – vagy akár közösen – képes lenne jobban kormányozni.
Igaz, a kormányzás egyelőre nem aktuális – legalábbis a többség számára. A Klaus Johannis államfő szíve csücskének számító Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a frissen kiállított szekus besúgói pedigrével rendelkező Traian Băsescu volt államfő politikai túlélésének biztosítására összegründolt Népi Mozgalom Párt (PMP) kivételével mindegyik ellenzéki párt úgy fut a kormányzati szerepelés elől, mint ördög a tömjénfüsttől.
Tartanak ugyanis attól, hogy képtelenek lennének megbirkózni azzal a gazdasági és közigazgatási káosszal, amelyet a gazdasági növekedés hasznát a beruházások fellendítése helyett a közalkalmazotti béremelések és nyugdíjemelések formájában szétosztó, az államkasszát szinte reménytelenül kiürítő kabinet hagy hátra. Félnek attól, hogy nekik kell majd közölniük a polgárokkal: a jóléti kiadásokra valójában nincs fedezet, ezért megszorító intézkedések szükségesek.
Ezért inkább lemerülnének és kibekkelnének a következő, elvileg jövő év végén esedékes parlamenti választásokig – akárcsak a most megbuktatott PSD, amely nem is alaptalanul reménykedhet abban, hogy addig az új kormány balfogásai rég elfeledtetik majd az ő szerencsétlenkedéseit. Eközben azon pártok, amelyek népszerűsége éppen felfelé ível, előre hozott választásokat szeretnének, hogy a parlamenti mandátumok szintjén is konzerválják mostani támogatottságukat.
Így aztán az „egyesült ellenzék” már abban is képtelen volt közös nevezőre jutni, hogy írjanak-e ki idő előtti parlamenti választást, vagy sem. A kormányból nemrég kilépett, jelenleg a parlamenti küszöb alatt tanyázó ALDE-nak esze ágában sincs ilyesmibe belemenni, és az RMDSZ sem rúgta fel még elég rég a kormánnyal kötött támogatási megállapodást ahhoz, hogy abban bízhatna: a polgárok elfelejtették, hogy lelkesen asszisztált a vitatott igazságügyi törvénymódosításokhoz.
Különösen mosolyra ingerlő az, ahogy máris felszínre bukkantak a kibékíthetetlennek tűnő ellentétek. A Victor Ponta volt PSD-s kormányfő vezette Pro Románia nem hajlandó egy csakis PNL-es politikusok vagy a párthoz közel álló személyek alkotta kormányt támogatni – viszont az egyetlen, a PNL-en kívül kormányra lépni hajlandó pártot, a PMP-t az ALDE és az RMDSZ is elutasítja, elsősorban Băsescu szekus múltjára hivatkozva, bár utóbbi esetében a párt vaskos sovinizmusa is elegendő ok az elutasításra.
És akkor ott van még a kétfordulós polgármester-választás ügye, amelyben a román ellenzéki pártok mindegyike egyetért – ám az RMDSZ mereven elutasítja, hiszen az csökkentené a magyar polgármesterek számát, elvégre tudjuk, hogy a román pártok minden alkalommal összefognak a második fordulóba került magyar jelölt ellen, és etnikai szavazássá változtatják a megmérettetést.
Ebben a helyzetben különösen mókás a magyarok voksaira pályázó USR egyik szenátorának kifakadása, aki emiatt azt mondja: az RMDSZ a PSD-hez hasonlóan földesúrként akar uralkodni az általa vezetett településeken, és a szocdemekkel együtt megérett arra, hogy eltűnjön a politikai színtérről.
Bár e meglátás azért nem teljesen alaptalan, sőt igencsak megalapozott, mégis, ismét csak jelzi, hogy a globalista hipszterek és a neomarxisták nagy reménységének tartott USR továbbra sem érti, miért szavaznak a magyarok inkább magyar pártokra. így ahelyett, hogy a magyar közösség meglévő jogainak szavatolásának ígéretével – a kiterjesztésükre már gondolni sem merünk – próbálná magához édesgetni őket, továbbra is csak önmagát ajánlja – ami, lássuk be, nem túl csábító kínálat.
De vissza az ellenzéki ellentétekhez és a kormányalakítás nehézségeihez: miután világossá vált, hogy az ellenzéki pártoknak nem volt forgatókönyvük a kormánybuktatás utáni időszakra, ilyen kaotikus, egymást kioltó feltételek mellett és ezzel az politikai kínálattal igencsak nagy az esélye annak, hogy a következő választásokig hátralevő periódus ugyanúgy elvesztegetett idő marad, mintha a PSD-kormány a helyén maradt volna.
Balogh Levente
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Makkay József
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Kiss Judit
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Balogh Levente
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Rostás Szabolcs
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Balogh Levente
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Makkay József
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!